Menekülés a politikai szennyből


Rendkívüli ülésen elemezte a Román Nemzeti Egységpárt Állandó Bürója és Parlamenti Tanácsa Gheorghe Funar, C. V. Tudor és Adrian Păunescu legutóbbi politikai akcióit. Az egységpárt vezető testületei arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy Gheorghe Funar megnyilvánulásai semmire sem kötelezik a pártot, Corneliu Vadim Tudor nyilatkozatai pedig „felelőtlenek”. Az RNEP-közlemény kimondja, hogy mivel „Corneliu Vadim Tudor belegázolt Valeriu Tabără pártelnök becsületébe, az egységpárt megszakít minden párbeszédet a Nagyrománia Párt elnökével, aki egyre jobban azonosul a demagóg és szemérmetlen szélsőséges megnyilvánulásokkal”.
Vajon csak az egységpárti elnök önérzetének védelméről van szó? Vajon az a sértés, hogy Tabără lagymatag Funarhoz képest, az utolsó csepp volt a pohárban, amitől kicsordult a szennylé, és az RNEP észrevette, hogy „C. V. Tudor útszéli dumájának semmi köze a valódi és kiegyensúlyozott román nacionalizmushoz”? Nyolc esztendő alatt volt-e egyetlen megnyilatkozása, amelyért igazi román hazafiak nem restellték magukat? Vajon miért éppen most vált mimózalelkűvé az RNEP vezérkara?
Átlagos intelligenciával és közepes képzettséggel rendelkező ember eddig sem gondolhatta komolyan, hogy Iliescu, Tudor, Păunescu, Funar és a többi egzaltált nacionalista a román nemzet érdekeit szolgálja. Ők maguk sem. Jellegzetes balkáni választási matematikával kispekulálták, hogy bizonyos mélyrétegekből ilyen és csakis ilyen eszközökkel nyerhetnek szavazatokat. A többi terület foglalt. A szelídebb, szalonképesebb, emberarcúbb nemzetvédelemre a vevőkört lekötötték mások. A durva szónoklatú nacionalizmus 5-10 százaléknyi szavazótestülete nem módosult számottevően, nem volna szükség a hangváltásra. Akkor hát mi lehet az utolsó csep?
A legvadabb nacionalizmus leple alatt eddig gátlástalanul rabolták az országot – döbbenhettünk rá Emil Constantinescu elnök leleplezéséből. Ennek ellenére nyolc év alatt a Román Hírszerző Szolgálat jelentéseiből egyebet sem tudtunk meg, mint hogy a belső és a külső magyarság fegyverrel, pénzzel, nyugati befolyással veszélyezteti az ország egységét, épségét, függetlenségét, gazdaságát stb. Most hirtelen fordult a kocka. Jelezték, hogy ismerik a legnagyobb rablókat, és azok között nincsenek magyar érdekeltségek, ellenben ott vannak a Columna érdekcsoportjai. Marosvásárhelyen azt tartják, hogy a columnások biztosítják a legvadabb soviniszták anyagi bázisát. És robbant a másik bomba is: Adrian Severin bejelentése, hogy jelentős pártvezérek és a napilapvezetők nem hajókat, műtrágyát, műtrágyagyárat stb. vesztegetnek csúszópénzért, hanem Sergiu Nicolaescu filmjeibe illő kémmesékbe keveredtek. (Vajon a „forradalmár” filmrendező honnan ihletődött?) Tiszta csoda, hogy néhány demagóg párt és napilap nem maradt hirtelen elnök, illetve főszerkesztő nélkül. Kína, Észak-Korea, Kuba még befogad ilyen menekülteket. Úgy látszik, abban reménykednek, hogy Adrian Severin csak blöffölt. Vagy mire hazajön, meggondolja magát. Vagy ráveszik, hogy gondolja meg magát.
De Emil Constantinescu eltökéltségének megváltoztatásában nem lehet reménykedni. Elindult a nehéz malomkő, és ki tudja, hol áll meg. Nem árt tehát szétrebbenni abból a csoportból, amelynek az ügyleteit az átszerveződő hírszerzés már nem védelmezi a magyar veszély olyan sűrű füstjével.