Törvényerőre emelt kapzsiság
Szabadság, 1997. augusztus 29., IX. évfolyam, 199. szám
1990-ben a számtalan csürhe jellegű tüntetés után döbbenetes hatású volt a CADA-tisztek felsorakozása a kormányépület előtt. A látványtól sokakban felcsillant a remény, hogy végre színre lépett az az erő, amely képes visszatéríteni az eltérített forradalmat. A hadsereg demokratizálásáért létrejött mozgalomtól az ébredező jobboldal azt remélte, hogy megdönti a pártaktivisták és szekusok második vonalának társadalomra nehezedő uralmát. A hétesztendei Iliescu-rezsim a bizonyíték, hogy ezt célt a CADA nem érte el.
Most már tudjuk: soha ki sem tűzte. Megelégedett volna azzal, ha a hadsereget tisztítja meg a politrukok és az informátorok kövületeitől. Milyen nagyfokú naivitás! Nem Iliescu társaságát, hanem egyik alapvető támaszát kezdték ki. Nem csoda, ha a CADA-tiszteket rövidesen úgy kigittelték, hogy nyomuk sem maradt a hadseregben, az államhatalomban meg pláne. Petre Litiu ellenzéki képviselőként is csak fehér hollónak számított.
Valerian Stan is ott volt az elszánt CADA-tisztek sorában. A valódi rendszerváltáskor, 1996 novembere után bekerült az államhatalomba, a miniszterelnöki hivatal ellenőrző testületébe, és ott folytatta volna, ahol 1990-ben abbahagyta, megőrizve CADA-korabeli naivitását. Ezúttal nem a hadseregben, hanem magasabb szinten – jelenlegi saját szintjén – takarított volna, mégpedig elevenbe vágva.
Valóban: hát hogyan is gondolta, hogy büntetlenül kikezdheti a kormánykoalíció egyik pártjának minisztereit a luxuslakások miatt anélkül, hogy kiváltaná a kollégák „objektív” rosszallását?
Hogy miért éppen a Demokrata Párt minisztereit vette célba, abban első látásra politikai célt is lehet gyanítani. Már régóta elkezdődött az iszapbirkózás a kormánykoalícióban. De ebben az esetben másról van szó. A CADA idejében a DP része volt annak a hatalomnak, amely ellen a nómenklatúraellenes katonatisztek felvonultak a kormányépület előtt. Abban az időben zajlott le az exkluzív villák és luxusnegyedek újraelosztása annak a jegyében, hogy az új vezetőgarnitúra nem szerénykedhet, nem húzhatja meg magát, hiszen egyenrangú partnerként kell viselkednie a nyugati kollégákkal. Adrian Severin ilyen érvekkel védelmezte Petre Roman akkori miniszterelnököt, amikor ellenzéki körök kikezdték az újdonsült villatulajdonost.
A CADA-tiszteknek sem tetszhetett ez az érvelés. Hirtelen hatalomra jutott törzsfőnökök mentalitását tükrözte, akik a sátorból egyenesen tornyos palotába akarnak költözni, mert más köztársasági császároknak is olyan van, mit sem törődve azzal, hogy életnívó tekintetében országaik segédmunkásai nem emlegethetik magukat egy napon a kastélyokból irányított országok legszegényebb rétegével. Valerian Stan ezt a galuskát azóta sem tudta lenyelni, és gondolta, hogy most itt az alkalom.
Ezért búcsúznia kellett kormánytisztségétől. Mégpedig attól a miniszterelnöktől kapta meg menesztését, akit bizonyára nagyon tisztel, mert minden korábbi jelzés szerint Victor Ciorbea is tiszteli Valerian Stant nagyfokú igazságérzékéért.
Feláldozták a kormánykoalíció stabilitásának oltárán. Győzött a szerénytelenség. A jelenlegi politikai hatalomnak még van három éve, ezalatt mások is belekapaszkodhatnak abba az érvbe, hogy nem élhetnek szegényesebben, mint nyugati kollégáik. És nem lesz egy Valerian Stan, aki húsos fazék körüli kapzsiskodóknak paragrafusok alkalmazásával szegje kedvét. A precedens 1990-ben teremtődött meg, és 1997-ben emelődött törvényerőre.
Vajon ki az igazi vesztes? Felmérte-e valaki, mekkora választási tőkére tenne szert Petre Roman, Adrian Severin, Traian Băsescu és velük együtt pártjuk, ha a felkavart cirkusz után önként költöznének szerényebb, a hazai viszonyokkal arányosabb lakásokba? Azok illenének igazából a szociáldemokrata jelszavakhoz.
Most már tudjuk: soha ki sem tűzte. Megelégedett volna azzal, ha a hadsereget tisztítja meg a politrukok és az informátorok kövületeitől. Milyen nagyfokú naivitás! Nem Iliescu társaságát, hanem egyik alapvető támaszát kezdték ki. Nem csoda, ha a CADA-tiszteket rövidesen úgy kigittelték, hogy nyomuk sem maradt a hadseregben, az államhatalomban meg pláne. Petre Litiu ellenzéki képviselőként is csak fehér hollónak számított.
Valerian Stan is ott volt az elszánt CADA-tisztek sorában. A valódi rendszerváltáskor, 1996 novembere után bekerült az államhatalomba, a miniszterelnöki hivatal ellenőrző testületébe, és ott folytatta volna, ahol 1990-ben abbahagyta, megőrizve CADA-korabeli naivitását. Ezúttal nem a hadseregben, hanem magasabb szinten – jelenlegi saját szintjén – takarított volna, mégpedig elevenbe vágva.
Valóban: hát hogyan is gondolta, hogy büntetlenül kikezdheti a kormánykoalíció egyik pártjának minisztereit a luxuslakások miatt anélkül, hogy kiváltaná a kollégák „objektív” rosszallását?
Hogy miért éppen a Demokrata Párt minisztereit vette célba, abban első látásra politikai célt is lehet gyanítani. Már régóta elkezdődött az iszapbirkózás a kormánykoalícióban. De ebben az esetben másról van szó. A CADA idejében a DP része volt annak a hatalomnak, amely ellen a nómenklatúraellenes katonatisztek felvonultak a kormányépület előtt. Abban az időben zajlott le az exkluzív villák és luxusnegyedek újraelosztása annak a jegyében, hogy az új vezetőgarnitúra nem szerénykedhet, nem húzhatja meg magát, hiszen egyenrangú partnerként kell viselkednie a nyugati kollégákkal. Adrian Severin ilyen érvekkel védelmezte Petre Roman akkori miniszterelnököt, amikor ellenzéki körök kikezdték az újdonsült villatulajdonost.
A CADA-tiszteknek sem tetszhetett ez az érvelés. Hirtelen hatalomra jutott törzsfőnökök mentalitását tükrözte, akik a sátorból egyenesen tornyos palotába akarnak költözni, mert más köztársasági császároknak is olyan van, mit sem törődve azzal, hogy életnívó tekintetében országaik segédmunkásai nem emlegethetik magukat egy napon a kastélyokból irányított országok legszegényebb rétegével. Valerian Stan ezt a galuskát azóta sem tudta lenyelni, és gondolta, hogy most itt az alkalom.
Ezért búcsúznia kellett kormánytisztségétől. Mégpedig attól a miniszterelnöktől kapta meg menesztését, akit bizonyára nagyon tisztel, mert minden korábbi jelzés szerint Victor Ciorbea is tiszteli Valerian Stant nagyfokú igazságérzékéért.
Feláldozták a kormánykoalíció stabilitásának oltárán. Győzött a szerénytelenség. A jelenlegi politikai hatalomnak még van három éve, ezalatt mások is belekapaszkodhatnak abba az érvbe, hogy nem élhetnek szegényesebben, mint nyugati kollégáik. És nem lesz egy Valerian Stan, aki húsos fazék körüli kapzsiskodóknak paragrafusok alkalmazásával szegje kedvét. A precedens 1990-ben teremtődött meg, és 1997-ben emelődött törvényerőre.
Vajon ki az igazi vesztes? Felmérte-e valaki, mekkora választási tőkére tenne szert Petre Roman, Adrian Severin, Traian Băsescu és velük együtt pártjuk, ha a felkavart cirkusz után önként költöznének szerényebb, a hazai viszonyokkal arányosabb lakásokba? Azok illenének igazából a szociáldemokrata jelszavakhoz.