Nézz vissza nosztalgiával
Szabadság, 1997. augusztus 18., IX. évfolyam, 189. szám
A pártérdek mindenekfelett
Petre Roman hagyományszerűen Mikolán járt Nagyboldogasszony napján, ahol, mint a tévében láthattuk, ilyenkor Erdély minden részéből összesereglenek a görögkeleti vallásúak, mert csodát remélnek egy szentkép megérintésétől. A megfigyelők – tömegszámlálók – szerint soha ennyi ember nem csúszott térden az ikon közelében, mint az idén. A szenátus elnöke szerint azonban ez a jelenség nem csupán azt jelenti, hogy egyes rétegekre nagyon ráfér a csodatevés, hanem azt is, hogy az emberek tovább reménykednek sorsuk jobbra fordulásában.
Most a reményt a reform jelentheti, amelyből pártja szerint nincs túl sok, hanem ellenkezőleg: eddig túl keveset adagoltak belőle. Ennek okát abban látja, hogy a mostani kormánykoalíció többségének nincs kormányzási tapasztalata. A Demokrata Párt minisztereinek van – hangsúlyozta többször is – és a nosztalgiázás határát súrolva emlékeztetett többször is az 1990-1991-es évek reformintézkedéseire, a kereskedelmi társaságok létrehozására és az árak felszabadítására. Sajnálatosnak nevezte, hogy az 1991. júniusi kormányhatározat nem valósult meg; az ugyanis lehetővé tette, hogy a ráfizetéses nagyvállalatokon belül egyes részlegeket magánszemélyek béreljenek és legjobb belátásuk szerint működtessenek.
A felszámolandó vállalatok 17-es listájának késői megjelenésével kapcsolatban kijelentette, hogy nem annyira a szociális védelemhez szükséges alapok előteremtésére kellett várni, hiszen a ráfizetéses termelés megszüntetésével jóval nagyobb pénzösszegek szabadulnak fel, mint amennyit az állam a végkielégítésre és a bérindexálásra fordít. Hanem a kormánynak szüksége volt a kibontakozásra, a bátorsággyűjtésre. Miniszterelnöksége idején ő sem az első napokban tűzhette napirendre a közpénzfogyasztás megszüntetését, előbb csak puhatolózott ilyen kijelentésekkel, hogy a román ipar 80 százaléka nem piacképes. A felzúdulást látva, 1991 szeptemberére halasztotta a lej konvertibilitását és az ipari óriások szanálását, de mint tudjuk, akkor jöttek a bányászok...
Szintén akkoriban vezette volna be a többnyelvű feliratozást a közutakon, amelyet „normális standardnak” tart. Most ennek ellenére arra figyelmezteti az RMDSZ-politikusokat, hogy ne siessenek a sürgősségi kormányrendelet alkalmazásával. Míg a gazdaságban minél több és minél gyorsabb reformot akar látni, mert az öt évvel ezelőtt megszakadt folyamat késésben van, a közélet szintén lényeges területén, az általa a belső stabilitás fontos tényezőjének nevezett etnikai békesség megteremtésében a minél kevesebb és minél lassúbb változások híve. Petre Roman szerint az őszi parlamenti ülésszakon a kormányrendeletet megváltoztatják.
*
Petre Roman kolozsvári sajtóértekezlete előtt névtelen telefonáló arra kérte a szerkesztőséget, érdeklődjük meg, miért nem ért egyet Petre Roman a földtulajdon teljes visszaszolgáltatásával. Maga a pártelnök, illetve kolozsvári helytartója, Iuliu Păcurariu többször kifejtette: ők úgy politizálnak, ahogyan a párt tagsága, illetve a jelöltjeikre szavazó lakossági rétegek tőlük elvárják. Márpedig soraikban nincsenek volt földbirtokosok és egykori háztulajdonosok. (Hanem csak újdonsültek... Mellesleg: más pártok mögött sem sorakoznak tömegesen arisztokraták vagy azok leszármazottjai. A teljes visszaszolgáltatás csak gesztus értékű lenne, mint amilyen a települések kétnyelvű feliratozása.) Hasonló megfontolásokból viszonyul a Demokrata Párt „mérsékelt lelkesedéssel” a helyi közigazgatási törvény módosításához is. Jó volna a teljes etnikai békesség, az, hogy a romániai magyarok annyira itthon érezzék magukat, mint – Petre Roman hasonlatával élve – a spanyolországi katalánok, de az RMDSZ-nek „barátian” tanácsolják: csak lassan a testtel. És a visszafogást nemcsak a helyi vezetőkre bízzák – bizonygatta a pártelnök Kolozsváron – hanem Bukarestben ők maguk is, „nyugalomra és a kihívás mellőzésére” szólítják fel az RMDSZ politikusait.
Petre Roman hagyományszerűen Mikolán járt Nagyboldogasszony napján, ahol, mint a tévében láthattuk, ilyenkor Erdély minden részéből összesereglenek a görögkeleti vallásúak, mert csodát remélnek egy szentkép megérintésétől. A megfigyelők – tömegszámlálók – szerint soha ennyi ember nem csúszott térden az ikon közelében, mint az idén. A szenátus elnöke szerint azonban ez a jelenség nem csupán azt jelenti, hogy egyes rétegekre nagyon ráfér a csodatevés, hanem azt is, hogy az emberek tovább reménykednek sorsuk jobbra fordulásában.
Most a reményt a reform jelentheti, amelyből pártja szerint nincs túl sok, hanem ellenkezőleg: eddig túl keveset adagoltak belőle. Ennek okát abban látja, hogy a mostani kormánykoalíció többségének nincs kormányzási tapasztalata. A Demokrata Párt minisztereinek van – hangsúlyozta többször is – és a nosztalgiázás határát súrolva emlékeztetett többször is az 1990-1991-es évek reformintézkedéseire, a kereskedelmi társaságok létrehozására és az árak felszabadítására. Sajnálatosnak nevezte, hogy az 1991. júniusi kormányhatározat nem valósult meg; az ugyanis lehetővé tette, hogy a ráfizetéses nagyvállalatokon belül egyes részlegeket magánszemélyek béreljenek és legjobb belátásuk szerint működtessenek.
A felszámolandó vállalatok 17-es listájának késői megjelenésével kapcsolatban kijelentette, hogy nem annyira a szociális védelemhez szükséges alapok előteremtésére kellett várni, hiszen a ráfizetéses termelés megszüntetésével jóval nagyobb pénzösszegek szabadulnak fel, mint amennyit az állam a végkielégítésre és a bérindexálásra fordít. Hanem a kormánynak szüksége volt a kibontakozásra, a bátorsággyűjtésre. Miniszterelnöksége idején ő sem az első napokban tűzhette napirendre a közpénzfogyasztás megszüntetését, előbb csak puhatolózott ilyen kijelentésekkel, hogy a román ipar 80 százaléka nem piacképes. A felzúdulást látva, 1991 szeptemberére halasztotta a lej konvertibilitását és az ipari óriások szanálását, de mint tudjuk, akkor jöttek a bányászok...
Szintén akkoriban vezette volna be a többnyelvű feliratozást a közutakon, amelyet „normális standardnak” tart. Most ennek ellenére arra figyelmezteti az RMDSZ-politikusokat, hogy ne siessenek a sürgősségi kormányrendelet alkalmazásával. Míg a gazdaságban minél több és minél gyorsabb reformot akar látni, mert az öt évvel ezelőtt megszakadt folyamat késésben van, a közélet szintén lényeges területén, az általa a belső stabilitás fontos tényezőjének nevezett etnikai békesség megteremtésében a minél kevesebb és minél lassúbb változások híve. Petre Roman szerint az őszi parlamenti ülésszakon a kormányrendeletet megváltoztatják.
*
Petre Roman kolozsvári sajtóértekezlete előtt névtelen telefonáló arra kérte a szerkesztőséget, érdeklődjük meg, miért nem ért egyet Petre Roman a földtulajdon teljes visszaszolgáltatásával. Maga a pártelnök, illetve kolozsvári helytartója, Iuliu Păcurariu többször kifejtette: ők úgy politizálnak, ahogyan a párt tagsága, illetve a jelöltjeikre szavazó lakossági rétegek tőlük elvárják. Márpedig soraikban nincsenek volt földbirtokosok és egykori háztulajdonosok. (Hanem csak újdonsültek... Mellesleg: más pártok mögött sem sorakoznak tömegesen arisztokraták vagy azok leszármazottjai. A teljes visszaszolgáltatás csak gesztus értékű lenne, mint amilyen a települések kétnyelvű feliratozása.) Hasonló megfontolásokból viszonyul a Demokrata Párt „mérsékelt lelkesedéssel” a helyi közigazgatási törvény módosításához is. Jó volna a teljes etnikai békesség, az, hogy a romániai magyarok annyira itthon érezzék magukat, mint – Petre Roman hasonlatával élve – a spanyolországi katalánok, de az RMDSZ-nek „barátian” tanácsolják: csak lassan a testtel. És a visszafogást nemcsak a helyi vezetőkre bízzák – bizonygatta a pártelnök Kolozsváron – hanem Bukarestben ők maguk is, „nyugalomra és a kihívás mellőzésére” szólítják fel az RMDSZ politikusait.