Az „óvatos” politika sikerei?


„Orbán Viktor meggondolatlan és felelőtlen kijelentéseket tett az Erdélyi Naplónak adott interjújában – vélekedett kedden, az MTI-nek nyilatkozva Szent-Iványi István, az SZDSZ frakcióvezetője, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke. A Fidesz vezetője a romániai magyar hetilapban kedden közzétett interjúban szót emelt az erdélyi magyarság önálló egyeteme és az egyházi ingatlanok visszaadása mellett, és úgy vélekedett, hogy Budapestnek támogatnia kell az autonómiatörekvéseket. Megítélése szerint a jelenlegi magyar kormány túl óvatos politikát folytat, alapvetően képtelen támogatni a határon túli magyarság igényeit, legfeljebb megtanult együtt élni azokkal.
Szent-Iványi István úgy gondolja, hogy nem Budapestnek, hanem az erdélyi magyarság legitim képviselőjének – az RMDSZ-nek – kell eldöntenie, hogy mire van szükségük a romániai magyaroknak. A politikus emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ vezetői többször megfogalmazták: nagyon jó, korrekt kapcsolat áll fenn a szervezet és a magyar kormány között. A szabaddemokrata politikus szerint a mostani koalíció »óvatos« politikája jóval sikeresebb elődjénél, amit a kolozsvári konzulátus megnyitása, a bukaresti kormány oktatási rendelete és a kétnyelvű utcanévtáblák elhelyezése is bizonyít.” Eddig az MTI-hír.
A felsoroltak sikersztorik lennének? Itt, a határon túl kissé másként festenek.
A konzulátus megnyitásának eredményeiből egyelőre a következőket érzékelhetjük:
1. Bebizonyosodott, hogy Kolozsváron lassított bűnvádi eljárás veszélye mellett ugyan, de nemzeti hősöknek kijáró tisztelettel megsérthető egy diplomáciai képviselet székhelye, elvihető a zászlója, a felbujtók szabadon és nyíltan tovább uszíthatnak a konzulátus ellen, és a biztonság kedvéért jutalmakat osztogathatnak az elkövetőknek.
2. A kolozsvári főkonzulátus egyes román sajtótermékek bírálatának tárgyát képezheti többek között azért, mert nem rendelkezik olyan űrlapokkal, amelyeket a Horthy-rezsim idején zaklatott román nemzetiségű észak-erdélyi lakosok vagy hozzátartozóik tölthetnek ki, hogy megkapják az 50 000 forintos egyszeri kártárítést.
(Nem mehetünk tovább egy zárójeles beszúrás nélkül. Számunkra mikor szavaznak meg végre legalább szimbolikus értékű kártérítést a két világháború közötti rezsimekben, majd a Gh. Gh.-Dej-, a Ceaușescu-, és az Iliescu-rezsimben elszenvedett, továbbá a félfunár-kórszakban folytatódó zaklatásokért? Miért mindig csak mások számára készülnek űrlapok, alvószámlák és egyéb nyalánkságok?)
Az oktatási törvénytervezet kormányhatározati módosításával kapcsolatban pedig egyelőre csak óvatosan lelkendezhetünk: nyugtával dicsérjük majd a napot, ha lesz mit, és ha nem igazolódik be egyes ellenzéki és hatalmi politikusok jóslata, hogy a módosítás csak a vakáció idejére érvényes, az iskolai évkezdéskor lényegesen módosított módosítást szavaz meg a parlament. Ugyanez érvényes a táblatörvényre: a törvényesség nyári nagyvakációjában a legképtelenebb őrültségek tanúi lehetünk, kezdve a festékes mocskolódásoktól a teljesen névtelen települések megjelenésééig és olyan kényszerképzetekig, hogy Kluzs-Nápoká. Egyes baráti és kormánykoalíciós figyelmeztetések szerint pedig még ezektől is eleshetünk az ősszel, ha türelmetlenül habzsoljuk az élvezeteket.
Ha ezek az „eredmények” valóban kapcsolatba hozhatók a mostani magyar kormánykoalíció „óvatos” politikájával, akkor valami baj van az óvatosság méretezésével, továbbá az Orbán Viktor kijelentéseihez ragasztott jelzők sem éppenséggel találóak. Ha pedig csak ezek a „sikerek” bizonyítják egy politika helyességét, és az „is” után semmi sincs, akkor a Fidesz-Polgári Párt vezérének a kijelentései még előnyösebb megvilágításba kerülnek.