Meleşcanu tagtoborzó körúton
Szabadság, 1997. augusztus 1., IX. évfolyam, 175. szám
Megtapsolták Ciorbea bírálóját
Teodor Meleşcanu tegnap Kolozsváron találkozott alakuló pártjának, a Szövetség Romániáért tagjaival és rokonszenvezőivel. A teremben mintegy százan gyűltek össze. A végén ennél kevesebb csatlakozási kérvénnyel gyarapodott a párt, mert – mint a kérdésekből is kitűnt – volt olyan érdeklődő, aki már erősen elkötelezettje az egységpárti szellemnek.
Egy ilyen kérdés arra vonatkozott, hogy mi a Teodor Meleşcanu véleménye a román-magyar alapszerződésről, amelynek megszerkesztésében neki, mint akkori külügyminiszternek, jelentős része volt, és amelyben olyan célokat rögzítettek, mint a magyar konzulátus vagy a többnyelvűség, amelyek most, lám, milyen nagy feszültségeket okoznak Erdélyben.
Az egykori hivatásos diplomatához méltó volt a válasz. Meleşcanu leszögezte, hogy az alapszerződés nem tartalmaz kolozsvári magyar konzulátust, sem többnyelvű táblákat, sem oktatási törvénymódosítást, hanem csak elveket, amelyek megvalósításában pártját három tézis vezérelné, ha hatalomra kerülne:
1. A többség és kisebbség viszonyában a jogegyenlőséget és az európai kisebbségi normákat kell érvényesíteni.
2. A normák érvényesítését nem szabad a pillanatnyi politikai konjuktúrára alapozni. A kormánytöbbség időleges, az általa bevezetett intézkedés akár tiszavirág életű is lehet. Ha holnap megbukik a kormány és jön egy másik, az új politikai többség ugyanígy, tollvonással, sürgősségi kormányhatározattal mindent a feje tetejére állíthat.
3. A többség és a kisebbség viszonyát helytelen központi határozatokkal szabályozni, hanem helyben kell megoldani a problémákat, számolva bizonyos érzékeny-ségekkel, fájdalmas tapasztalatokkal.
A kérdést feltevő személy keresetlen szavakkal ostorozta Victor Ciorbeát, azt a móc miniszterelnököt, aki, úgymond, elárulta az erdélyi románokat. Ezt a felvezetést a terem viharosan megtapsolta, ami arra enged következtetni, hogy a Meleşcanu-féle párt tagjai sem értékelik a két ország és nép közeledése érdekében tett lépéseket.
Egy másik felszólaló Iliescut bírálgatta, mondván, hogy sok hibát követett el, legutóbb éppen Kolozsváron, amikor az erdélyiekre globálisan rásütötte az árulás bélyeget, mert nem szavaztak rá. Ezt a véleményt azonban csak megmosolyogták, nem tapsolták meg.
Teodor Meleşcanu tegnap Kolozsváron találkozott alakuló pártjának, a Szövetség Romániáért tagjaival és rokonszenvezőivel. A teremben mintegy százan gyűltek össze. A végén ennél kevesebb csatlakozási kérvénnyel gyarapodott a párt, mert – mint a kérdésekből is kitűnt – volt olyan érdeklődő, aki már erősen elkötelezettje az egységpárti szellemnek.
Egy ilyen kérdés arra vonatkozott, hogy mi a Teodor Meleşcanu véleménye a román-magyar alapszerződésről, amelynek megszerkesztésében neki, mint akkori külügyminiszternek, jelentős része volt, és amelyben olyan célokat rögzítettek, mint a magyar konzulátus vagy a többnyelvűség, amelyek most, lám, milyen nagy feszültségeket okoznak Erdélyben.
Az egykori hivatásos diplomatához méltó volt a válasz. Meleşcanu leszögezte, hogy az alapszerződés nem tartalmaz kolozsvári magyar konzulátust, sem többnyelvű táblákat, sem oktatási törvénymódosítást, hanem csak elveket, amelyek megvalósításában pártját három tézis vezérelné, ha hatalomra kerülne:
1. A többség és kisebbség viszonyában a jogegyenlőséget és az európai kisebbségi normákat kell érvényesíteni.
2. A normák érvényesítését nem szabad a pillanatnyi politikai konjuktúrára alapozni. A kormánytöbbség időleges, az általa bevezetett intézkedés akár tiszavirág életű is lehet. Ha holnap megbukik a kormány és jön egy másik, az új politikai többség ugyanígy, tollvonással, sürgősségi kormányhatározattal mindent a feje tetejére állíthat.
3. A többség és a kisebbség viszonyát helytelen központi határozatokkal szabályozni, hanem helyben kell megoldani a problémákat, számolva bizonyos érzékeny-ségekkel, fájdalmas tapasztalatokkal.
A kérdést feltevő személy keresetlen szavakkal ostorozta Victor Ciorbeát, azt a móc miniszterelnököt, aki, úgymond, elárulta az erdélyi románokat. Ezt a felvezetést a terem viharosan megtapsolta, ami arra enged következtetni, hogy a Meleşcanu-féle párt tagjai sem értékelik a két ország és nép közeledése érdekében tett lépéseket.
Egy másik felszólaló Iliescut bírálgatta, mondván, hogy sok hibát követett el, legutóbb éppen Kolozsváron, amikor az erdélyiekre globálisan rásütötte az árulás bélyeget, mert nem szavaztak rá. Ezt a véleményt azonban csak megmosolyogták, nem tapsolták meg.