A tiltás gyönyöre
Szabadság, 1997. július 31., IX. évfolyam, 174. szám
Nagy a cirkusz a járdán parkolással. Amióta a polgármesteri hivatal „gyepmesterei” járják a várost, és a vámszedésre kiszemelt utcákban a járdán várakozó gépkocsik sofőrjeit egynegyed havi átlagfizetéssel megbüntetik, ezrek járják a meghurcoltatás útját.
Nem mindenki hajlandó megfizetni a vaskos büntetést, hanem sokan fellebbeznek. Perdöntő érvük az, hogy a közlekedést nem lehet „autonóm” ötletek alapján megreformálni. Hiába áll ki Funar az utcasarokra, integetését a sofőröknek semmibe kell venniük, mert a törvény a közlekedési rendőr, a villanyrendőr, illetve közlekedési tábla hiányában jobbkézszabályt ír elő, és nem polgármestert. (Kolozsvári viszonylatban a kettő egyéb tekintetben sem tévesztendő össze.) Ugyanígy: hiába írnák elő a polgármesteri hivatalban, hogy a Kolozsvár területén minden kifüggesztett lobogó előtt kürtjellel kell tisztelegni, ennek betartását a város lakóitól sem lehet számon kérni, annál inkább idegentől. Például New York „municípiumból” idetévedt autóstól nem lehet elvárni, hogy a város határában olvassa el a városi tanács jegyzőkönyveit, 1992-ig visszamenőleg.
Úgy tűnik, tanácsosaink szundikáltak, amikor ezt a határozatot megszavazták. Fel sem merült például, hogy a Györgyfalvi úton, ahol egy gyerekkocsi sem fér el a járdán, amióta „rendezték”, miért kell megtiltani a járdán parkolást. Csupán rossz viccből? Vagy csak azért, mert a határozatszerkesztők nem figyeltek oda?
Pillanatig sem vitatjuk a járdán parkolás árnyoldalait, és messzemenő csúfságnak tartjuk például a főtéri templom bejáratánál állandósult zsibvásárt. A megoldás elfogadható módja azonban egészen más lehet, nem ilyen napokális.
Nem mindenki hajlandó megfizetni a vaskos büntetést, hanem sokan fellebbeznek. Perdöntő érvük az, hogy a közlekedést nem lehet „autonóm” ötletek alapján megreformálni. Hiába áll ki Funar az utcasarokra, integetését a sofőröknek semmibe kell venniük, mert a törvény a közlekedési rendőr, a villanyrendőr, illetve közlekedési tábla hiányában jobbkézszabályt ír elő, és nem polgármestert. (Kolozsvári viszonylatban a kettő egyéb tekintetben sem tévesztendő össze.) Ugyanígy: hiába írnák elő a polgármesteri hivatalban, hogy a Kolozsvár területén minden kifüggesztett lobogó előtt kürtjellel kell tisztelegni, ennek betartását a város lakóitól sem lehet számon kérni, annál inkább idegentől. Például New York „municípiumból” idetévedt autóstól nem lehet elvárni, hogy a város határában olvassa el a városi tanács jegyzőkönyveit, 1992-ig visszamenőleg.
Úgy tűnik, tanácsosaink szundikáltak, amikor ezt a határozatot megszavazták. Fel sem merült például, hogy a Györgyfalvi úton, ahol egy gyerekkocsi sem fér el a járdán, amióta „rendezték”, miért kell megtiltani a járdán parkolást. Csupán rossz viccből? Vagy csak azért, mert a határozatszerkesztők nem figyeltek oda?
Pillanatig sem vitatjuk a járdán parkolás árnyoldalait, és messzemenő csúfságnak tartjuk például a főtéri templom bejáratánál állandósult zsibvásárt. A megoldás elfogadható módja azonban egészen más lehet, nem ilyen napokális.