Mit szólnának amerikai jogászok?


Állítólag a szélsőségesség szélsőségességet szül, akkor bizonyára a mérsékeltség is újratermelhet mérsékeltséget. Nem ártana kipróbálni.
Modellezzük a jelenséget a jelenlegi sajtóviszonyokon. Itt van például az Adevărulnak az a pillanatnyi jóindulata, amellyel a kolozsvári SZKT-ülés után megdicsőítette Tokay Györgyöt és Verestóy Attilát. (Másnap vezércikkben újra globálisan szapulta az RMDSZ-t, de a kísérlet szempontjából ez mellékes.) Tokayt azért dicsérte, mert „elegánsan” verte vissza a „szélsőséges” alkotmánymódosítási követeléseket, mondván, hogy ő felesküdött a román alaptörvényre, Verestóyt pedig azért, mert a székelyudvarhelyi apácabotrány főszereplőjétől való elhatárolódásban odáig ment, hogy amerikai jogász vélményét idézte, és kimondta, hogy ezért bizony odaát tíz évnyi dutyi járna Bardóczy Csabának.
Szívrepesve várjuk az alkalmat, hogy hasonló dicséretben részesítsünk olyan politikusokat, akik kimondottan román nemzeti érdekek képviseletére szakosodtak, tárgyilagosságukban azonban odáig mennek, hogy érveket gyűjtenek a magyar kisebbség javára.
Nemrégiben elhangzott egy román nemzeti egységpárti szenátor részéről, hogy ez a kormány nem román, hanem magyar és zsidó kormány. Azóta is várjuk, hátha valaki kikéri egy amerikai jogász véleményét arról, hogy ilyen esetekben mit tesz az odaáti szenátus diszkrimináció-kivizsgáló bizottsága.
Vagy itt van a friss eset, a táblatörvény. Igazán jó volna már látni egy vezető politikust, amint szívére tett kézzel kijelenti, hogy márpedig ő nem engedi megkérdőjelezni kormánya határozatának alkalmazhatóságát. Sőt, ha valakit beperelnének amiatt, hogy a kormányhatározat értelmében kifüggesztette a kétnyelvű táblákat, ő bizony keresztbe feküdne a törvényszék bejárata előtt.
A legfrissebb fejlemények után nem csodálkoznánk, ha ez a (képzeletbeli) politikus tudathasadásba esne a hír hallatán, hogy a kormány utólagos utasítására leszerelték a kétnyelvű táblákat, mert az általa kibocsátott jogszabályt kell tárgyalni a helyi tanácsban. Valóban, a mérsékeltségében legtárgyilagosabb politikus feltehetné a körkérdést összes külföldi jogászismerőseinek, és ilyesmire nem találna példát egy teljesen egységes államban. Még szövetségiben sem – ahol a szövetségi kormánynak tekintélye van.
Továbbá szeretnénk látni egy mérséklődőben lévő politikust, aki kielemezné a Ziua hétfői számának első oldalát (nem a bukarestinek, hanem ennek a provinciálisnak). Azt írja: Fekete hétvége az erdélyi magyar nemzetiség számára. Az alcímből pedig megtudjuk kudarcélményünk okait: a városok többségében, ahol magyarok is élnek, nem lesz kétnyelvű tábla, és a tanügyminiszter szerint nem kötelező a Bolyai Egyetem létrehozása. Hogyan is hangzana ez Amerikában? Fekete hétvége a kaliforniai kreolok számára; alcím: be fogják fogni a spanyol pofájukat és francot nekik a régi spanyol egyetem helyett. Vajon ehhez mit szólna egy amerikai jogász?
Hirtelen ilyen kérdések jutottak eszünkbe. Amíg ezekre (és nagyon sok másra) nem gyűjtenek számunkra érveket, bizony várnunk kell a kölcsönös megdicsőítéssel.