Nits Árpád

Héthónapi kormányzati munka után az RMDSZ államhatalmi tisztségviselőinek beszámolóját tűzte elsőként napirendjére a Szövetségi Képviselők Tanácsának Kolozsváron 1997. július 12-13-án megtartott ülése.
A kormányzás hét hónapja
Bevezetőjében Markó Béla szövetségi elnök jellemezte az időszakot, hangsúlyozva, hogy a tét a nemzetiségi kérdés sok évtizedes kezelésének megváltoztatása. A változás mérete miatt elkerülhetetlen a vita a kormánykoalícióban, ezért szükséges az erők összefogása, a szolidaritás. Kedvező tényezőként említette beszélgetését Bill Clintonnal, amelyre az amerikai elnök bukaresti látogatása alkalmával került sor, és amelyen kitűnt, mekkora jelentőséget tulajdonít Amerika a romániai magyarok és a románok közötti viszony javulásának, az RMDSZ kormánybaemelésének.
Ezután Takács Csaba ügyvezető elnök a kormánytisztségviselők „hátországi” támogatásáról beszélt, a tanácskozásokról, melyeket a szervezetekkel való együttműködés érdekében tartottak, a dokumentációkról, amelyeket a törvények és kormányhatározatok alkalmazásának érdekében készítettek el.
Tokay György kisebbségvédelmi miniszter beszámolójában a törvényalkotásban való részvételről, a kisebbségi tanács kapcsolatrendszeréről, a roma alosztályról és nemzetközi kapcsolatokról tájékoztatta a jelenlévőket, kiemelve, hogy a tanügyi törvénymódosítás kormányhatározata már május 18-a óta kész van, de a bürokráciával mostanig elhúzták az alkalmazását. A kormányban időnként fellángoló vitákkal kapcsolatban kifejtette, hogy bár az értékek mentén politizálnak, a kormányprogram az érdekek vonalán valósul meg. Az intézmény tevékenységének összetettségét szemléltetve megjegyezte, hogy 17 nemzetiség gondjaival foglalkoznak. Az Európa Tanács szakbizottságának bukaresti üléséről való távolmaradását – melyet az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform nyílt levélben kért számon tőle – azzal magyarázta, hogy hivatalos volt Göncz Árpád fogadására.
Birtalan Ákos idegenforgalmi miniszter figyelmeztette hallgatóságát, hogy beszámolója száraz lesz. Valóban, könyvelői precizitással állította össze munkájának héthavi mérlegét a minisztérium átszervezéséről, tevékenységének lebontásáról a megyéknél nagyobb régiókra, magyar szakemberek bevonásáról, különösképpen az erdélyi megyékben, az RMDSZ illetékes tagszervezeteinek aktivizálásáról az idegenforgalomban. Ízelítő beszámolójából: 33 tévéinterjút adott, ebből hármat magyar tévéműsornak, 21 rádióinterjút, ebből hatot magyar rádiónak, 55 lapinterjút, ebből tizenhármat magyar újságnak...
Bara Gyula munkaügyi államtitkár a társadalombiztosítás gondjairól beszélt, két fejezetre osztva beszámolóját: általános és magyar érdekvédelmi problémákra. Béres András tanügyi államtitkár a kisebbségi oktatás törvényes kerete biztosításának fontosságáról beszélt, jelezve egyben, hogy feladatköre még mindig nem tisztázódott. Borbély László, a közérdekű beruházásokkal foglalkozó államtitkár a megyékkel tartott kapcsolatának fontosságát hangsúlyozva kérte a hallgatóságot, hatáskörébe tartozó kérdésekkel személyesen keressék meg.
A Tokay-ügy
Mivel Tokay Györgynek nemsokára távoznia kellett az SZKT-ülésről, előbbre hozták a beszámolójára vonatkozó kérdéseket. Csapó József az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének sorsáról érdeklődött és jelezte, hogy a helyhatósági törvénymódosítás nem érvényes a szórványra. Papp Kincses Emese a nemzetiségi szervezetek számára létesített kulturális alap elosztását méltánytalannak tartotta, mivel az RMDSZ nem a magyarság részarányának megfelelően részesül belőle. Katona Adám percre lebontva bizonyította, hogy Tokay György nem tud elszámolni azzal a napjával, amikor az Európa Tanács szakbizottsága előtt meg kellett volna jelennie, ugyanakkor számonkérte az RMDSZ kormány-tisztségviselőitől az alkotmánymódosítást, a jogsérelmeket, például az oroszhegyi elítéltek rendezetlen ügyét, a betelepítések folytatódását, például a csereháti ügyet, továbbá a kolozsvári Bolyai Egyetem helyreállításának elfelejtését az RMDSZ programjából stb. Válaszában Tokay elmondta, hogy három kisebbségi törvénnyel foglalkozik a minisztérium, a kisebbségi szervezetek kulturális alapjának kezelésében pedig csak pénztárosi szerepe van, az elosztás a kisebbségi tanácsra tartozik. Napi programjának torlódásakor fontosabbnak tartotta a találkozót Göncz Árpáddal. A csereháti üggyel kapcsolatban pedig kijelentette, hogy nem képes azonosulni olyanokkal, akik nőkre emelnek kezet, és szerinte a székelyudvarhelyi közösséget nem tudná megbontani 4, vagy 8, de még 80 apáca sem.
Tőkés László tiszteletbeli elnök rámutatott, hogy mérhetetlen demagógia erőszakról beszélni a székelyudvarhelyiek részéről, amikor az apácaakció sokkal erőszakosabb cselekedet. Tokayt a román nemzeti politika védnökének nevezte, és javasolta az SZKT-nak, vonja meg tőle bizalmát.
Ezután következett Molnár Géza egészségügyi, Kelemen Hunor művelődési, Kis Botond környezetvédelmi, Kovács Adorján mezőgazdasági államtitkár és Neményi Nándor József, a versenytanács tagjának beszámolója, majd rövid ügyrendi vita után sor került Verestóy Attila szenátusi és Varga Attila képviselőházi frakcióelnök előterjesztésére.
A csereháti ügy
Markó Béla újabb felszólalásában Tőkés László javaslatára megjegyezte, csoda, hogy csupán egy miniszternek a menesztését kéri a tiszteletbeli elnök, majd ismertette a csereháti ügy súlyos következményeit, többek között azt állítva, hogy amiatt akadt el a tanügyi törvény módosítása. Takács Csaba az erőszakcselekménytől való elhatárolódást tartalmazó nyilatkozattal kapcsolatban bizalmi szavazatot kért az SZKT-tól. Ezzel szemben Borsos Géza, Katona Ádám, Sánta Pál Vilmos a törvénytelen beköltözés következményeit megszüntető akció védelmére kelt, és azzal vádolta az RMDSZ vezetőségét, hogy magukra hagyta az udvarhelyieket. Markó Béla ezután ismertette a csereháti ügy egész történetét 1992-től, amióta jogi hibák egész sorozata bonyolítja a megoldást, most pedig politikai ballépés teszi roppant nehézzé. Hasonló értelemben beszélt Antal István képviselő, aki többek között az udvarhelyi gazdasági élet lanyhulását is arra vezeti vissza, hogy a helybéli kereskedőket az ország minden részén kellemetlen kérdéseknek vetik alá. Varga Attila többek között azt állította, hogy az apácák kilakoltatása után nem lehet olyan nemzetközi szabályozásokra hivatkozni, amelyek tiltják az etnikai összetétel erőszakos megváltoztatását. Eckstein-Kovács Péter nem látja ennyire kilátástalannak a helyzetet. Szerinte az udvarhelyiekkel alaposan elbántak, de az nem változtat a lényegen, hogy menet közben hallgatólagosan megváltoztatták az épület rendeltetését. Az eredeti rendeltetés érintetlenül maradt a dokumentációban, tehát annak kell érvényt szerezni. Az apácákkal való erőszakoskodást pedig bírósági eljárással nem erősítették meg. És akkor kinek higgyen? Eckstein-Kovács Péter leszögezte: ő az igazságszolgáltatásnak hisz.
Végül az Ügyvezető Elnökség Cserehát-nyilatkozatának bizalmi szavazatára nem került sor, mert az SZKT nem tartotta fontosnak. Egyébként Birtalan Ákos bevallotta: az elhatárolódást ő vetette fel elsőként a kormányban, amikor lobogtatni kezdték az apácakilakoltatásról szóló Adevărul-riportot. De akkor, ott, a kormányülésen hozzátette: azzal a feltétellel tör pálcát az önbíráskodók fölött, ha az erőszakcselekményt szakavatott kivizsgálás állapítja meg.
Program-ügy
Borbély Zsolt nem értett egyet Verestóy Attila beszámolójából azzal a kijelentéssel, hogy hozzánemértők beleártják magukat szakértői ügyekbe. Az SZKT-tagok azért vannak, hogy ártsák bele magukat – mondotta, majd számon kérte azokat a célkitűzéseket, amelyeket a brassói kongresszus óriási szavazattöbbséggel elfogadott, és amelyeknek teljesítéséről már az 1995-ös kolozsvári kongresszuson be kellett volna számolni. Verestóy Attila válaszában szemére vetette Borbély Zsoltnak, hogy magyarországi lapokban közölt cikkeivel nagyobb kárt okoz az RMDSZ-nek, mint külső politikai ellenfelei. Borbély Zsolt ezután újra mikrofonhoz lépett és kijelentette, azok okoznak legnagyobb kárt a szövetségnek, akik eltértek az RMDSZ-programtól, amely most is érvényben van. Mivel a továbbiakban megjegyzést tettek cikkeinek honoráriumára, újra szót követelt annak kifejtésére, hogy a mostani magyarországi ellenzéki lapok honoráriuma jelképes.
A Kincses-ügy
Bucur Ildikó viharmentes vizekre terelte a vitát, azt vetve fel, hogy szükséges-e kiegészítés a helyhatósági törvénymódosításhoz, de a hangulat nemsokára újra felparázslott. Sógor Csaba az egyházi vagyon rendezésének mellőzését rótta fel a kormány-tisztségviselőknek és az RMDSZ-vezetőknek. Papp Kincses Emese pedig a Kincses-ügyben követelt tisztázást: milyen szakmai, művészeti, rendezői stb. alapelvek alapján mondott értékítéletet Kelemen Hunor államtitkár, amikor menesztette Kincses Elemért a marosvásárhelyi színház aligazgatói tisztségéből? A felszólaló megjegyezte, hogy Kincses Elemért 1990-ben a magyar színtársulat demokratikusan választotta igazgatójának, munkájára nem volt kifogás, csak azután váltak hallhatóvá leváltásával kapcsolatos hangok, miután bemutatta Szőcs Géza drámáját. Kelemen Hunor feladatkörének e kellemetlen vonzatáról elmondta, hogy nem szívesen vált le igazgatókat, de meg kellett tennie Fănus, Neagu esetében is (akit mellesleg Iliescu tett a bukaresti Nemzeti Színház élére, tehát változás után természetszerűen mennie kellett), és azt bizonygatta, hogy Kincses esetében hosszas tájékozódás után hozta meg döntését.
A Ciorbea-ügy
Egyik felszólalásában Birtalan Ákos meleg színekben vázolta Victor Ciorbea miniszterelnök személyiségét, mondván, hogy 1996 decemberében rendkívül jó véleményt formált róla és ez azóta nem változott. A miniszterelnök megértő és erélyes közbeavatkozása nélkül számos esetben elmaradt volna a kedvező döntés a romániai magyarsággal kapcsolatos kérdésekben. Erre vonatkozóan Katona Ádám emlékeztetett egy korábbi miniszterelnökre, akiről hasonlóan nyilatkoztak annak idején az erdélyi magyarok vezetői. Adja Isten, nehogy megint csalódás következzen, intett óvatosságra Katona Adám, majd Constantin Ticu Dumitrescu szavaira emlékeztetett, aki szerint ebben a kormányban kommunisták is vannak, nemcsak magyar kommunisták, hanem román komm...
Ekkor az első padsorból asztalverdesés hallatszott, majd a mikrofonhoz ugorva Markó Béla emelt hangon követelte az SZKT elnökségétől, avatkozzon közbe valahányszor a kisebbségbe szorult ellenzék ismételt felszólalással azt a látszatot akarja kelteni újságírók jelenlétében, hogy az SZKT-nak súlyos kifogásai vannak a jelenlegi román kormánnyal szemben. Azok, akik a kormánybalépést ellenezték, ismerjék el, hogy kisebbségben maradtak, vagy nem megyünk tovább együtt – szögezte le Markó Béla. Az SZKT ezt a felszólalást tapsolta meg a leghangosabban.
Szombat este még egyetlen napirendi pont letárgyalására maradt idő: az Erdélyi Kárpát-Egyesület felvételére az RMDSZ tagszervezeteinek sorába.
Vasárnap: az ügyintézés napja
A szombatinál pergőbb ütemben bonyolították le a kongresszusi előkészületekkel kapcsolatos napirendi pontokat. Eldöntötték: az október 3-4-én Marosvásárhelyen, tisztújítás nélkül megtartandó rendkívüli kongresszuson 449 küldött vesz részt, ebből 203-at a területi szervezetek javasolnak. Bár elvetették a javaslatot, hogy a polgári szervezetek képviseletére kötelező normát állítsanak fel, Somai József ezt ismételten igényelte, mondván, hogy a tagszervezetek részvételét ne bízzák a véletlenre, illetve a területi jelölőgyűlések részvevőinek jóhiszeműségére. A 22 tagszervezetnek összesen 66 küldötti helyet kért, de ez nem került a dokumentumba, ezért ellene szavazott. A kongresszusi felesleges viták elkerüléséért Márton Árpád, Ráduly Róbert, Csiha Tamás és mások kiálltak amellett, hogy az alapszabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat közeli határidőn belül el kell juttatni az Ügyvezető Elnökséghez, és a kongresszuson csak azokat lehet felvetni, amelyeket a következő SZKT valamiért nem iktatott a tervezetbe. A később támadt hirtelen ötleteket nem veszik figyelembe.
A továbbiakban szakaszonként és együttesen elfogadták az etikai bizottság szabályzatát.
Ezután került sor Birtalan József ügyvezető gazdasági alelnök tisztségben való megerősítésére. Az új alelnök személye ellen Neményi Nándor József kifogásokat emelt, felszólítván, hogy csak akkor vállalja el a tisztséget, ha erőt érez magában modora megváltoztatására és a szakmai képzettségében mutatkozó hiányok pótlására. Az ülésvezető ezután elnézést kért, amiért megadta a szót Neményinek, aki nem tagja az SZKT-nak. Mint a titkos szavazás eredményének kihirdetésekor kitűnt, az illetéktelen felszólalás nem befolyásolta Birtalan kinevezésének megerősítését: mindössze egy ellenszavazatot kapott a 69-ből.
Az RMDSZ költségvetésének megszavazásakor Markó Bélának a szövetségi elnöki tisztség betöltéséért szenátori fizetésének megfelelő összeget hagytak jóvá tiszteletdíjként, bár Molnos Lajos annak megemelését szorgalmazta, mondván, hogy a másfél millió lej kevés. Miután tisztázták, hogy ez nem fizetés és nem költségtérítés, a növelési javaslatot nem fogadták el.
A szabályzatfelügyelő bizottságot két ügyben kérték fel szakvélemény megfogalmazására: hogyan viszonyuljon az SZKT Szőcs Géza kongresszushoz intézett fellebbezéséhez, amellyel kétségbevonja a marosvásárhelyi SZKT-ülés elítélő nyilatkozatának helyességét, és hogyan értékelhető a Maros megyei szervezet tisztújító küldöttgyűlése ellen bejelentett óvás. Bár a szakbizottság kidolgozta állásfoglalását, az egyeztető kerekasztal időhiány miatt nem mélyülhetett el annak elemzésében, ezért mindkét esetben hosszasabb illetékességi vita bontakozott ki az SZKT-ülésen. Arra a következtetésre jutottak, hogy Szőcs Géza esetében az SZKT-nál csakis magasabb fórum, vagyis a kongresszus lehet illetékes, a Maros megyei szervezet ügyében pedig a választás lebonyolításával elégedetlen tagoknak a helyi szervezet szabályzatfelügyelő bizottságához kellett volna fordulniuk. Kelemen Attila Maros megyei képviselő egyébként a szervezet szindrómájának nevezte a jelenséget, hogy amint egy választás eredménye nem tetszik bizonyos csoportoknak, óvási praktikákkal megismétlik a szavazást. Így jártak el a képviselői jelöltlistával, ellenben a szenátusi jelölést már nem ismételtették meg, mert – úgy látszik – annál első kísérletre bejött a papírforma.
Markó Béla, miután hangsúlyozta, hogy azért nem szólt korábban, mert nem akarta befolyásolni a szavazás kimenetelét, kifejtette, hogy a kongresszuson tökéletesíteni kell az alapszabályzatot olyan értelemben, hogy a szervezeti autonómia ne akadályozza a reális problémák megoldását.
Utolsó napirendi pontként Kónya-Hamar Sándor ismertette a Szövetségi Képviselők Tanácsának nyilatkozatát a madridi NATO -csúcstalálkozóval kapcsolatban.
Végül a testület eldöntötte, hogy a következő SZKT-ülést szeptember 20-21-én tartják meg.