Feljelentett politikai alkudozás
Szabadság, 1997. július 1., IX. évfolyam, 148. szám
Minek tekinthető a Gilda-botrány?
Lássuk előbb röviden a történteket. A România liberă csinos, fiatal riportere a tavaly őszi kormányalakításkor vita nélkül került be a végrehajtó testületbe. Nemcsak vonzó megjelenése, hanem gyors észjárása tette alkalmassá a külügyi szóvivő feladatának ellátására. Már az újságírásban megmutatkozott akaraterejét az új tisztségében sem hagyta elnyomni. Gilda Lazăr nem egyszerű politikatolmács, hanem politikaformáló akart lenni. Ez a szándéka a napokban abban nyilvánult meg, hogy a Ziua két washingtoni munkatársát magánjellegű beszélgetésen arra igyekezett rávenni, hogy az újságban verjék el a port Victor Ciorbea miniszterelnökön, mert az, úgymond, koldulásával semlegesítette a külügyminisztérium korábbi sikeres kezdeményezéseit a NATO-felvétel ügyében. Ellenszolgáltatásként megígérte, hogy közbenjár a riporterekhez közel álló diplomaták állásainak megerősítése érdekében.
A külügyi tárca élén álló Adrian Severin a Demokrata Párt tagja, a miniszterelnök pedig közismerten parasztpárti. Most mindkét alakulat ugyanabban kormányszövetségben van, de három év múlva nyíltan megkezdődik az egymás elleni küzdelem az ezredforduló választási kampányában. Hegy alatt nem érdemes abrakolni, már most gyűjteni kell az erőt felmutatható eredmények kisajátításával, vagy ha ilyesmiben egyelőre nem dúskálnak, akkor legalább a kudarcoktól való „elhatárolódással”. Vagy azok másokra kenésével. Gilda Lazăr egyezkedése ebbe a vonulatba illeszkedik bele, és azon sincs mit csodálkozni, hogy céljainak támogatásáért ellenszolgáltatást ígért. Nem győzzük hangsúlyozni: a politika nem emberbaráti játszótér. (És fordítva: amiből kilóg az érdek lólába, annak neve lehet bármilyen vonzó karitatív alapítvány, jellege alapján ítélve politikai tevékenység.)
Gilda Lazăr megmagyarázhatatlan tévedése abban rejlik, hogy pontosan a Ziua riportereit próbálta megkörnyékezni. Mintha elfelejtette volna, hogy annak a lapnak a főszerkesztője miért kényszerült megválni annak idején a România liberå szerkesztőségétől. Kiderült róla, hogy korábban feljelentésekkel foglalkozott az állambiztonsági szervek megbízásából. Gilda Lazăr sejthette volna, hogy az egykori kolléga ezt a nagy nyilvános feljelentési lehetőséget nem fogja elszalasztani.
Az eset másik nagy talánya, hogy Gilda Lazăr újságíró korában kimondottan parasztpárti érzelmű volt. Ilyen hamar megváltozott volna ideológiai vonzalma? A hét és fél év nagy átigazolási hullámait látva, nem ő volna a kirívó kivétel. Mindenesetre ez a kérdés nemsokára megválaszolódik. Ha elfogadja a Ziua főszerkesztőjének cinikus állásajánlatát, az azt jelenti, hogy egyik napról a másikra kész liberálissá, vagy akár „függetlenné” válni.
Lássuk előbb röviden a történteket. A România liberă csinos, fiatal riportere a tavaly őszi kormányalakításkor vita nélkül került be a végrehajtó testületbe. Nemcsak vonzó megjelenése, hanem gyors észjárása tette alkalmassá a külügyi szóvivő feladatának ellátására. Már az újságírásban megmutatkozott akaraterejét az új tisztségében sem hagyta elnyomni. Gilda Lazăr nem egyszerű politikatolmács, hanem politikaformáló akart lenni. Ez a szándéka a napokban abban nyilvánult meg, hogy a Ziua két washingtoni munkatársát magánjellegű beszélgetésen arra igyekezett rávenni, hogy az újságban verjék el a port Victor Ciorbea miniszterelnökön, mert az, úgymond, koldulásával semlegesítette a külügyminisztérium korábbi sikeres kezdeményezéseit a NATO-felvétel ügyében. Ellenszolgáltatásként megígérte, hogy közbenjár a riporterekhez közel álló diplomaták állásainak megerősítése érdekében.
A külügyi tárca élén álló Adrian Severin a Demokrata Párt tagja, a miniszterelnök pedig közismerten parasztpárti. Most mindkét alakulat ugyanabban kormányszövetségben van, de három év múlva nyíltan megkezdődik az egymás elleni küzdelem az ezredforduló választási kampányában. Hegy alatt nem érdemes abrakolni, már most gyűjteni kell az erőt felmutatható eredmények kisajátításával, vagy ha ilyesmiben egyelőre nem dúskálnak, akkor legalább a kudarcoktól való „elhatárolódással”. Vagy azok másokra kenésével. Gilda Lazăr egyezkedése ebbe a vonulatba illeszkedik bele, és azon sincs mit csodálkozni, hogy céljainak támogatásáért ellenszolgáltatást ígért. Nem győzzük hangsúlyozni: a politika nem emberbaráti játszótér. (És fordítva: amiből kilóg az érdek lólába, annak neve lehet bármilyen vonzó karitatív alapítvány, jellege alapján ítélve politikai tevékenység.)
Gilda Lazăr megmagyarázhatatlan tévedése abban rejlik, hogy pontosan a Ziua riportereit próbálta megkörnyékezni. Mintha elfelejtette volna, hogy annak a lapnak a főszerkesztője miért kényszerült megválni annak idején a România liberå szerkesztőségétől. Kiderült róla, hogy korábban feljelentésekkel foglalkozott az állambiztonsági szervek megbízásából. Gilda Lazăr sejthette volna, hogy az egykori kolléga ezt a nagy nyilvános feljelentési lehetőséget nem fogja elszalasztani.
Az eset másik nagy talánya, hogy Gilda Lazăr újságíró korában kimondottan parasztpárti érzelmű volt. Ilyen hamar megváltozott volna ideológiai vonzalma? A hét és fél év nagy átigazolási hullámait látva, nem ő volna a kirívó kivétel. Mindenesetre ez a kérdés nemsokára megválaszolódik. Ha elfogadja a Ziua főszerkesztőjének cinikus állásajánlatát, az azt jelenti, hogy egyik napról a másikra kész liberálissá, vagy akár „függetlenné” válni.