Multikultúrával a létbizonytalanság ellen


Sűrű levelezésbe bocsátkozott a Babeş-Bolyai Egyetem vezetősége és tanári kara a politikusokkal, amióta felvetődött a költségvetési finanszírozás csökkentése. A múlt héten tanárok egy csoportja írt a „kollégának”, Emil Constantinescu „tanár úrnak”, figyelmeztetve kötelességére, hogy a kormánnyal vétesse figyelembe a kolozsvári egyetem multikulturális jellegét, és eszközölje ki a nagyobb pénzösszeget. (Ez így szokás? Talán az előző elnöknek időnként eszébe juttatták, hogy vízmérnökként merre kell hogy húzzon a szíve? És vajon Jimmy Cartert mogyorótechnikusként tisztelték?)
Ezen a héten a rektorátus intézett levelet a kormánykoalíció pártvezéreihez a pénzjuttatás ügyében. Az egyetlen érv újfent az egyetem multikulturális jellege: ne csökkentsék a keretet, mert a román, a magyar és a német „vonal” működtetése sokkal költségesebb, mint az egynyelvű egyetemek fenntartása.
A levél jelentőségét méltató bevezető soraiban a koedukációt dicsőítő és az etnikai önállóságot hevesen elítélő kolozsvári román napilap örvendezve állapítja meg, hogy magyar tanerők is felsorakoztak a multikulturális kitalálmány mellett, amely állásokat menthet. Állítólag a költségvetés csökkentése esetén 70 tanárt – köztük sok magyart – kellene meneszteni. Tehát ismétlődik a történelem. Az 1959-es egyesítést – a multikulturális egyetem erőszakos létrehozását – is úgy fogadtatták el a közvetlen érintettekkel, hogy felvillantották előttük a lehetőséget a létbizonytalanságra. Vagy az öngyilkosságra.