A nyugtatófogyasztás alakulása
Szabadság, 1997. június 21., IX. évfolyam, 140. szám
Nem kell nyugtatókat bevenni ahhoz, hogy az ember higgadtan megállapítsa: környezetében a lehető legtermészetesebben alakulnak a fejlemények.
Például a polgármester nem akarja kifüggeszteni Kolozsvár bejáratához a magyar helységnévtáblát. Szabad ezen csodálkozni? Szálasi kiíratta volna, hogy Cluj-Napoca?
Vagy ott vannak a szeplőtlen szívek, akik feltétlenül Székelyudvarhelyen akarnak élni és tevékenykedni, és ebben olyan tántoríthatatlanságot tanúsítanak, hogy maholnap inkább az amazonokéhoz hasonlít arckifejezésük. Pontosan így viselkednének az unitárius apácarend hölgytagjai is, ha léteznének, és ha olyan megbízatást kapnának felettes szerveiktől, hogy alapítsanak csendőrkaszárnyát vagy más előretolt helyőrséget Fălticeni-ben, ott azonban a helybeliek ellenállásába ütköznének, mondván, hogy elég nekik a saját 10-20 szektájuk gondja.
Megint közelebbi példához folyamodva: tegye a szívére a kezét az, aki a Bolyai-Babeş, Egyetem rektoraként nem találná ki a multikulturalizmust, mint Andrei Marga, ha felvetődött volna, hogy a Babeş, Egyetem megalapításával meg kell osztania valakivel tekintélyét és talán bizony még a jövedelmét is.
Vagy elemezzük azt a kérdést, miért éppen a romhalmazzá alakított Főtéren gyülekeznek vasárnaponként a görög katolikusok, miért nem települnek át a görögkeleti katedrális terére, ahol sokkal tágasabb a hely, a közelben taxisok sem parkolhatnak? Természetesen azért, mert természetesen viselkednek. Az ortodox katedrálisra hiába sandítanának félszemmel, oda nincs reményük a betelepedésre.
Majd egykoron, a távoli vagy kevésbé távoli jövőben az is nagyon természetes lesz, hogy a görögkeleti katedrális és a Sfântu Mihailescu-templom előtt egyaránt nagy tömegek várnak a kiürítésre és az átvételre. Ezek az épületek megfelelnek átmenetileg, amíg megépülnek az alumíniumfedelű pagodák. (Lásd Bánffyhunyad nyugati részét.)
Újra ugorjunk egy nagyot, egyenesen Bukarestbe. Mondhatjuk, hogy nem normális az a hatalompárti képviselő, aki elblicceli a szakbizottsági gyűlést, amikor a szintén hatalompárti RMDSZ javára történne valami döntés? Lelke mélyén a pokolba zavarna minden követelőző magyart, de ezt most nem teheti meg, mert veszélybe kerülne a kormánykoalíció, hát cselhez folyamodik. Jól tudja, hogy „megveszekedett” ellenfelei, a balos ellenzékiek, helyette is leszavazzák a tervezetet. Távolmaradásával két legyet üt egy csapásra: a koalíció is megmarad, és az RMDSZ sem lakik jól. Kell ezen csodálkozni? Hát nem ez a világ legtermészetesebb magatartása? Nem így járnának el a törökök is, ha bevonnák a kormányba a kurdokat?
Újra hazatérve Kolozsvárra, de magas szinten maradva: Petre Roman itteni helytartója, Iuliu Păcurariu képviselő több alkalommal nyugtatta az újságírókat, hogy az RMDSZ bevonását a kormányba azért üdvözli, mert a végén ki fog derülni: a magyar kisebbség iránti politikában semmi sem változik, felesleges hát a rémüldözés (mármint a szupernacionalisták körében). Ez a jóslat eddig sokkal közelebb áll a valósághoz, mint a valószínűséghez, ami arra enged következtetni, hogy sajátosan értelmezett román érdekeknek megfelelő tudatos törekvést fejez ki.
Szóval minden a legnagyobb rendben van körülöttünk, a világ nem állt a feje tetejére, ami a román politikusok viselkedését illeti.
Ezzel szemben mit kezdjünk a sorainkból szabályos időközönként felbuzogó önkielégültséggel? Hogy minden szép és jó. Meg hogy nemcsak egyetem, hanem Bolyai Líceum nélkül is lehetünk boldogok (még jó, hogy ennek nemzetközi bizonyítására nem végeztünk közvélemény-kutatást). És mit nekünk a tanügyi törvénymódosítás elnapolása, ha 1919-től kibírtuk egy jó törvény hiányában? És mindezek mellett kormányküldöttségek tagjaiként járva a világot, azt bizonygatjuk, hogy benne vagyunk a Kánaánban. Ez is természetes viselkedés lenne?
Na, ide azzal a nyugtatóval!
Például a polgármester nem akarja kifüggeszteni Kolozsvár bejáratához a magyar helységnévtáblát. Szabad ezen csodálkozni? Szálasi kiíratta volna, hogy Cluj-Napoca?
Vagy ott vannak a szeplőtlen szívek, akik feltétlenül Székelyudvarhelyen akarnak élni és tevékenykedni, és ebben olyan tántoríthatatlanságot tanúsítanak, hogy maholnap inkább az amazonokéhoz hasonlít arckifejezésük. Pontosan így viselkednének az unitárius apácarend hölgytagjai is, ha léteznének, és ha olyan megbízatást kapnának felettes szerveiktől, hogy alapítsanak csendőrkaszárnyát vagy más előretolt helyőrséget Fălticeni-ben, ott azonban a helybeliek ellenállásába ütköznének, mondván, hogy elég nekik a saját 10-20 szektájuk gondja.
Megint közelebbi példához folyamodva: tegye a szívére a kezét az, aki a Bolyai-Babeş, Egyetem rektoraként nem találná ki a multikulturalizmust, mint Andrei Marga, ha felvetődött volna, hogy a Babeş, Egyetem megalapításával meg kell osztania valakivel tekintélyét és talán bizony még a jövedelmét is.
Vagy elemezzük azt a kérdést, miért éppen a romhalmazzá alakított Főtéren gyülekeznek vasárnaponként a görög katolikusok, miért nem települnek át a görögkeleti katedrális terére, ahol sokkal tágasabb a hely, a közelben taxisok sem parkolhatnak? Természetesen azért, mert természetesen viselkednek. Az ortodox katedrálisra hiába sandítanának félszemmel, oda nincs reményük a betelepedésre.
Majd egykoron, a távoli vagy kevésbé távoli jövőben az is nagyon természetes lesz, hogy a görögkeleti katedrális és a Sfântu Mihailescu-templom előtt egyaránt nagy tömegek várnak a kiürítésre és az átvételre. Ezek az épületek megfelelnek átmenetileg, amíg megépülnek az alumíniumfedelű pagodák. (Lásd Bánffyhunyad nyugati részét.)
Újra ugorjunk egy nagyot, egyenesen Bukarestbe. Mondhatjuk, hogy nem normális az a hatalompárti képviselő, aki elblicceli a szakbizottsági gyűlést, amikor a szintén hatalompárti RMDSZ javára történne valami döntés? Lelke mélyén a pokolba zavarna minden követelőző magyart, de ezt most nem teheti meg, mert veszélybe kerülne a kormánykoalíció, hát cselhez folyamodik. Jól tudja, hogy „megveszekedett” ellenfelei, a balos ellenzékiek, helyette is leszavazzák a tervezetet. Távolmaradásával két legyet üt egy csapásra: a koalíció is megmarad, és az RMDSZ sem lakik jól. Kell ezen csodálkozni? Hát nem ez a világ legtermészetesebb magatartása? Nem így járnának el a törökök is, ha bevonnák a kormányba a kurdokat?
Újra hazatérve Kolozsvárra, de magas szinten maradva: Petre Roman itteni helytartója, Iuliu Păcurariu képviselő több alkalommal nyugtatta az újságírókat, hogy az RMDSZ bevonását a kormányba azért üdvözli, mert a végén ki fog derülni: a magyar kisebbség iránti politikában semmi sem változik, felesleges hát a rémüldözés (mármint a szupernacionalisták körében). Ez a jóslat eddig sokkal közelebb áll a valósághoz, mint a valószínűséghez, ami arra enged következtetni, hogy sajátosan értelmezett román érdekeknek megfelelő tudatos törekvést fejez ki.
Szóval minden a legnagyobb rendben van körülöttünk, a világ nem állt a feje tetejére, ami a román politikusok viselkedését illeti.
Ezzel szemben mit kezdjünk a sorainkból szabályos időközönként felbuzogó önkielégültséggel? Hogy minden szép és jó. Meg hogy nemcsak egyetem, hanem Bolyai Líceum nélkül is lehetünk boldogok (még jó, hogy ennek nemzetközi bizonyítására nem végeztünk közvélemény-kutatást). És mit nekünk a tanügyi törvénymódosítás elnapolása, ha 1919-től kibírtuk egy jó törvény hiányában? És mindezek mellett kormányküldöttségek tagjaiként járva a világot, azt bizonygatjuk, hogy benne vagyunk a Kánaánban. Ez is természetes viselkedés lenne?
Na, ide azzal a nyugtatóval!