Bolyai Óvodát se akarunk!
Szabadság, 1997. június 12., IX. évfolyam, 132. szám
Szép teljesítményt láthattunk a közszolgálati tévé főműsorának magyar adásában: Boros Zoltán a világ jelentős magyar személyiségeit szólaltatta meg, felhasználva az együttlétet a Magyarország 2000 rendezvényen.
Igaz, hogy bennünket is érintő bizonyos vonatkozásokban nem szolgálhatott sok újdonsággal. Eddig is tudtuk például, hogy Horn Gyula miért nem kíván lélekben a határon kívüli magyarok miniszterelnöke is lenni. Most ugyan részletezte az okokat, mert nem tudott kitérni a szakszerűen feltett kérdés elől, de ezzel nem változtatott a lényegen. Mint mondotta, ő nem tud számunkra feltételeket biztosítani, ha pedig nem tud feltételeket biztosítani számunkra – az ismétlés a tudás anyja –, akkor nem lehet a miénk is. Lélekben sem. Vagy legalább rangrejtve. Van ez így, nagyon érzékeny emberek feltételbiztosítási képtelenség esetén nem óhajtanak együttérezni felebarátaikkal, hogy elkerüljék a megrázkódtatásokat.
Tom Lantos is hozta a formáját, amilyennek a kolozsváriak 1990 óta ismerik. Igen, a Bolyai Egyetemet ugyanúgy képzeli el, és lehetőleg minél hamarabb, mert szeretne előadást tartani hallgatóinak.
Annyi felmért mérsékleteskedés után jó volt ezt hallani. De aggodalommal tölt el a gondolat: mi lenne, ha az RMDSZ közelgő kongresszusán Lantos Tamás megpályázná a tiszteletbeli elnöki tisztséget? A baj ott kezdődne, hogy sokan már magának a tisztségnek a létjogosultságát is megkérdőjelezik, másrészt azt hangoztatják, hogy ha marad is a tisztség, azt fel kell frissíteni más személlyel, valaki olyannal, aki politikusi rugalmassággal képes alkalmazkodni. Vagyis úgy, hogy minél kedvezőbb a helyzet, annál szerényebbek a vágyai, és nem mind fújja a magáét 1990 óta változatlanul. Márpedig Lantos Tamás sem hajlandó változtatni álláspontján: 1990-ben kijelentette, hogy a romániai magyarság jogosan igényli a Bolyai Egyetemet, és ezt a véleményét nem hajlandó megváltoztatni multikulturális kitalálmány kedvéért. Pénzt is csak egyetemre adna, felmérésekre nem.
Ha ilyen makacs, még azt is kockáztatja, hogy egyszerű RMDSZ-tag sem lehet, mindenből kirekesztik, sőt el is határolódnak tőle, amilyen gyorsan megy ez mifelénk. Miféle hangok ezek, hogy csak Bolyai Egyetemen képzelheti el azt az előadást?! A multikulturális neki smafu? Vagy tartson leckét egy jó nevű középiskolában. Igaz, hogy a Maros megyei RMDSZ-választásokon felbukkant jelek szerint a marosvásárhelyi Bolyai-líceum ügye is bizonytalan időre elhalasztódott. Az is megmarad multikulturálisnak.
Ha így haladunk tovább a vívmányok halmozásában, Tom Lantos esetleg a Bolyai Óvodában tarthat előadást. Ha igyekszik. Mert egyszer csak kiderülhet, hogy azt sem igazán akarunk.
Igaz, hogy bennünket is érintő bizonyos vonatkozásokban nem szolgálhatott sok újdonsággal. Eddig is tudtuk például, hogy Horn Gyula miért nem kíván lélekben a határon kívüli magyarok miniszterelnöke is lenni. Most ugyan részletezte az okokat, mert nem tudott kitérni a szakszerűen feltett kérdés elől, de ezzel nem változtatott a lényegen. Mint mondotta, ő nem tud számunkra feltételeket biztosítani, ha pedig nem tud feltételeket biztosítani számunkra – az ismétlés a tudás anyja –, akkor nem lehet a miénk is. Lélekben sem. Vagy legalább rangrejtve. Van ez így, nagyon érzékeny emberek feltételbiztosítási képtelenség esetén nem óhajtanak együttérezni felebarátaikkal, hogy elkerüljék a megrázkódtatásokat.
Tom Lantos is hozta a formáját, amilyennek a kolozsváriak 1990 óta ismerik. Igen, a Bolyai Egyetemet ugyanúgy képzeli el, és lehetőleg minél hamarabb, mert szeretne előadást tartani hallgatóinak.
Annyi felmért mérsékleteskedés után jó volt ezt hallani. De aggodalommal tölt el a gondolat: mi lenne, ha az RMDSZ közelgő kongresszusán Lantos Tamás megpályázná a tiszteletbeli elnöki tisztséget? A baj ott kezdődne, hogy sokan már magának a tisztségnek a létjogosultságát is megkérdőjelezik, másrészt azt hangoztatják, hogy ha marad is a tisztség, azt fel kell frissíteni más személlyel, valaki olyannal, aki politikusi rugalmassággal képes alkalmazkodni. Vagyis úgy, hogy minél kedvezőbb a helyzet, annál szerényebbek a vágyai, és nem mind fújja a magáét 1990 óta változatlanul. Márpedig Lantos Tamás sem hajlandó változtatni álláspontján: 1990-ben kijelentette, hogy a romániai magyarság jogosan igényli a Bolyai Egyetemet, és ezt a véleményét nem hajlandó megváltoztatni multikulturális kitalálmány kedvéért. Pénzt is csak egyetemre adna, felmérésekre nem.
Ha ilyen makacs, még azt is kockáztatja, hogy egyszerű RMDSZ-tag sem lehet, mindenből kirekesztik, sőt el is határolódnak tőle, amilyen gyorsan megy ez mifelénk. Miféle hangok ezek, hogy csak Bolyai Egyetemen képzelheti el azt az előadást?! A multikulturális neki smafu? Vagy tartson leckét egy jó nevű középiskolában. Igaz, hogy a Maros megyei RMDSZ-választásokon felbukkant jelek szerint a marosvásárhelyi Bolyai-líceum ügye is bizonytalan időre elhalasztódott. Az is megmarad multikulturálisnak.
Ha így haladunk tovább a vívmányok halmozásában, Tom Lantos esetleg a Bolyai Óvodában tarthat előadást. Ha igyekszik. Mert egyszer csak kiderülhet, hogy azt sem igazán akarunk.