Bolyai-vita
Szabadság, 1997. június 9., IX. évfolyam, 129. szám
Törvényre és Madridra várva
Farkas Zoltán kezdeményezésére pénteken a Bolyai Társaság elnökségét látták vendégül Donát-körzeti RMDSZ-tagok. Horváth Andor elnök röviden ismertette a Bolyai-vita közismert történetét, azzal zárva, hogy az Agachi- és a Szilágyi-változat egyeztetése megtorpant, várakoznak a tanügyi törvényt módosító kormányhatározat parlamenti vitájára. És természetesen Madridra, amely sok mindent eldönt. A Bolyai Társaságban ezalatt is tovább tárgyalnak a megvalósítás módozatairól, a részleges és a távlati célokról, a hajmeresztő ellenvetésekről, amelyekkel a Bolyai Egyetem újraindítására tett kísérleteket fogadja a román politikai kaszt, még most is, a reális demokratikus változások idején. Nem tekinthetünk el attól a ténytől – mondotta Horváth Andor – hogy a román demokraták mindenben tagadják az Iliescu-vonalat, egyesek azonban egy dologban nem teljesen: a magyar kérdésben.
A továbbiakban Balázs Sándor inkább mint a Donát-körzet tagja és kevésbé a Bolyai Társaság képviselőjeként osztotta meg kétségeit, hogy vajon mi lenne jobb taktika: nyíltan kimondani, hogy a tagozat csak átmeneti megoldás, avagy elhallgatni a végső célt, az önálló Bolyai Egyetemet. Szerinte célravezetőbb és becsületesebb az előbbi, de akkor a tagozatot is meghiúsíthatja a megkeményedő ellenállás.
A Donát-körzet jelen lévő tagjainak vitája homlokegyenest eltérő nézetek ütközésével kezdődött. Volt, aki szerint nincs kivel, nincs kinek, nincs mivel önálló egyetemet létesíteni, még a jelenlegi szakokra sincs elég jelentkező. Mások az okozati összefüggés fejreállítását vetették a kétkedők szemére. Teljes körű magyar nyelvű oktatás esetén túljelentkezés volna, hiszen az erdélyi magyar kisebbség még mindig meghaladja több európai állam lakosságát. Márpedig egy korszerű államban, bármilyen kicsi, több egyetem is van. A jelenlévők túlnyomó többsége megegyezett a Bolyai Egyetem létjogosultságában és szükségességében, és számon kérték a Bolyai Társaságtól, miért nem ösztönzi az RMDSZ vezetőit a visszaállítás melletti határozottabb kiállásra, miért nem kéri számon Tom Lantostól az 1990-ben tett ígéretet az anyagi és erkölcsi támogatásra. Végül annyira melegedett a hangulat, hogy feltették a kérdést: a Bolyai Társaság miért nem igyekszik változtatni azon a látszaton, hogy már lemondott a Bolyai Egyetem újraindításáról? A vendégek határozottan tiltakoztak a feltevés ellen, mondván, hogy Cs. Gyimesi Évának és Magyari Nándornak semmi köze a Bolyai Társasághoz, nyilatkozataikból senki sem következtethet a BT szándékaira.
Farkas Zoltán kezdeményezésére pénteken a Bolyai Társaság elnökségét látták vendégül Donát-körzeti RMDSZ-tagok. Horváth Andor elnök röviden ismertette a Bolyai-vita közismert történetét, azzal zárva, hogy az Agachi- és a Szilágyi-változat egyeztetése megtorpant, várakoznak a tanügyi törvényt módosító kormányhatározat parlamenti vitájára. És természetesen Madridra, amely sok mindent eldönt. A Bolyai Társaságban ezalatt is tovább tárgyalnak a megvalósítás módozatairól, a részleges és a távlati célokról, a hajmeresztő ellenvetésekről, amelyekkel a Bolyai Egyetem újraindítására tett kísérleteket fogadja a román politikai kaszt, még most is, a reális demokratikus változások idején. Nem tekinthetünk el attól a ténytől – mondotta Horváth Andor – hogy a román demokraták mindenben tagadják az Iliescu-vonalat, egyesek azonban egy dologban nem teljesen: a magyar kérdésben.
A továbbiakban Balázs Sándor inkább mint a Donát-körzet tagja és kevésbé a Bolyai Társaság képviselőjeként osztotta meg kétségeit, hogy vajon mi lenne jobb taktika: nyíltan kimondani, hogy a tagozat csak átmeneti megoldás, avagy elhallgatni a végső célt, az önálló Bolyai Egyetemet. Szerinte célravezetőbb és becsületesebb az előbbi, de akkor a tagozatot is meghiúsíthatja a megkeményedő ellenállás.
A Donát-körzet jelen lévő tagjainak vitája homlokegyenest eltérő nézetek ütközésével kezdődött. Volt, aki szerint nincs kivel, nincs kinek, nincs mivel önálló egyetemet létesíteni, még a jelenlegi szakokra sincs elég jelentkező. Mások az okozati összefüggés fejreállítását vetették a kétkedők szemére. Teljes körű magyar nyelvű oktatás esetén túljelentkezés volna, hiszen az erdélyi magyar kisebbség még mindig meghaladja több európai állam lakosságát. Márpedig egy korszerű államban, bármilyen kicsi, több egyetem is van. A jelenlévők túlnyomó többsége megegyezett a Bolyai Egyetem létjogosultságában és szükségességében, és számon kérték a Bolyai Társaságtól, miért nem ösztönzi az RMDSZ vezetőit a visszaállítás melletti határozottabb kiállásra, miért nem kéri számon Tom Lantostól az 1990-ben tett ígéretet az anyagi és erkölcsi támogatásra. Végül annyira melegedett a hangulat, hogy feltették a kérdést: a Bolyai Társaság miért nem igyekszik változtatni azon a látszaton, hogy már lemondott a Bolyai Egyetem újraindításáról? A vendégek határozottan tiltakoztak a feltevés ellen, mondván, hogy Cs. Gyimesi Évának és Magyari Nándornak semmi köze a Bolyai Társasághoz, nyilatkozataikból senki sem következtethet a BT szándékaira.