Hintónjáró haladás
Szabadság, 1997. június 7., IX. évfolyam, 128. szám
Szélárnyékba került az útadó. Nem azért, mintha nem fájna továbbra is, hogy előbb vagy utóbb, többet vagy kevesebbet, de mindenképpen fizetni kell. Hanem mert másfajta megszorítások erősödtek fel, ugyanakkor a sofőröket hergelő RTDP-alelnök, akárcsak az egész Iliescu-szekértábor, most a Boda-botránnyal van elfoglalva.
Ebben a szélcsendben higgadtabban szemügyre vehetjük Băsescu találmányát, és kimondhatjuk: tökéletesen igaza van a közlekedési miniszternek.
Bár Băsescu nem kimondottan kedvez a szegényebb sorsú gépkocsitulajdonosoknak és a tengődő szállítási vállalkozóknak. A gazdagoknak és a nagymenő fuvarosoknak sem, de ők legalább rá sem hederítenek, mellényzsebből fizetnek ki milliós tételeket. Így pedig Traian Băsescu ellentmondásba kerül pártjának alapállásával. A vérbeli szociáldemokrata, ugye, érzékeny a szociális problémákra, ellensúlyozni igyekszik a kispénzűekre nehezedő nyomásokat, nemhogy ő maga idézné elő azokat. De ez csak apró szépséghiba, amit könnyen megoldhatott volna, ha az útadótervezet kidolgozása előtt átiratkozik valamelyik liberális pártba, és mostani kollégáira hagyta volna műve balfelőli bírálatát.
Csakhogy a szociáldemokrácia jelenkori történelmében nem éppen ilyen világos a képlet. A szocdemek nem szívesen tetszelegnek már a betyár szerepében, aki szétosztogatja a szegények között az útonállásból szerzett javakat. Ha osztogatnak, azt mértékkel teszik, éppen csak hogy megelőzzék a tömeges útonállást. A gazdagok hintójának szétszedésével és alkatrészenkénti elkótyavetyélésével pedig még gondolatban sem foglalkoznak. Nagyon jól tudják, hogy a világ nem a zsellérszekereken halad előre.
Ezt az igazságot, bármennyire fájdalmas sokunk számára, ki kell mondani. Szegényebb sorsú embereket sújt, egyesek megélhetési forrását apasztja el, hogy ócskapiacon vásárolt, vagy külföldről szerzett kivénhedt batárokat nem tudnak üzemeltetni a megnövekedő költségek miatt, de ha nekik kedvezne a közlekedési miniszter, akkor a fejlődés útjába állna: a bolyt a jelenlegi helyzet fenntartására ösztönözné, mert ki bolond méregdrága Toyotára kuporgatni a pénzét, ha ugyanolyan távoli piacokra IMS-vel is eljut.
Băsescu 1989 előtti elődje nemcsak ösztönözte a régi technika üzemeltetését, hanem újratermelésére sajátosan szegényszagú technológiát dolgozott ki. (Nyilván nem a néhai mindenkori szakminiszterre utalunk, hanem az egyetlen és nagy „gondolkodóra”.) Szerinte kár és vétek lett volna beolvasztani a kiselejtezett termelőeszközöket, ezért odatette az embereket, hogy szabad szombatokon és vasárnapokon, valamint rendeléstelen hétfőkön szedjék szét a kivénhedt gépezeteket, és a használható alkatrészeket visszairányította a gyárba. A megyei pártállambizottságokban külön szakbizottságok minden hónapban kiszámították, mennyi energiát és nyersanyagot takarítanak meg, ha az IMS sebességváltó rúdját nem kell beolvasztani, újra megönteni, esztergálni, menetelni stb. Senki sem számolta ki azonban azt, hogy mennyire akadályozták ezzel a műszaki fejlődést. Mert amíg készen visszajöttek a gyárba a régi IMS-k sebességváltó rúdjai, a doktor-mérnökök nem törték a fejüket az automata sebességváltón. Vagy legalább annak lekoppintásán...
És miközben a sokoldalúan fejlett technológus nagyokat röhögött a Nyugaton, hogy az csak úgy nyakalja a Pepsit és préseli az autótemetőben a javakorabeli járműveket, addig lassan és biztosan eljutottunk a Dacia matuzsálemi koráig és a műszaki szegénység több más jelképével díszített nyomorig.
Ezzel gyökeresen ellentétes folyamatot akar elindítani Traian Băsescu. Persze, hogy fájdalmas annak, aki még évekig elképzelte az életet az IMS-vel. És még fájdalmasabb lesz a folyamat a továbbiakban. Például annak, aki most a Dacia szétrothadt kipufogódobját is csak teljes pénzügyi megrázkódtatás árán képes kicserélni hagyományos alkatrészre. Mi lesz vele, amikor Băsescu vagy utódja kötelezővé teszi a katalizátoros kipufogást? Különben már rebesgetik is...
Mindannyian tudjuk, hogy ha ez a folyamat nem indul be legalább most, az utolsó utáni órában, unokáink unokái is zsellérszekéren fognak kullogni a világ nyomában. Bár az a kérdés is jogos, hogy amíg megszámlálhatatlanul sok korszerűtlen gyárkémény kormozza hazánk amúgy is borús egét, miért éppen a Daciák kipufogójával kezdik a folyamatot? Persze, ezért Băsescu csak annyiban hibás, hogy türelmetlen, mint a stréber tanuló. Nem hajlandó várakozni a többi nebuló felzárkózására.
Ebben a szélcsendben higgadtabban szemügyre vehetjük Băsescu találmányát, és kimondhatjuk: tökéletesen igaza van a közlekedési miniszternek.
Bár Băsescu nem kimondottan kedvez a szegényebb sorsú gépkocsitulajdonosoknak és a tengődő szállítási vállalkozóknak. A gazdagoknak és a nagymenő fuvarosoknak sem, de ők legalább rá sem hederítenek, mellényzsebből fizetnek ki milliós tételeket. Így pedig Traian Băsescu ellentmondásba kerül pártjának alapállásával. A vérbeli szociáldemokrata, ugye, érzékeny a szociális problémákra, ellensúlyozni igyekszik a kispénzűekre nehezedő nyomásokat, nemhogy ő maga idézné elő azokat. De ez csak apró szépséghiba, amit könnyen megoldhatott volna, ha az útadótervezet kidolgozása előtt átiratkozik valamelyik liberális pártba, és mostani kollégáira hagyta volna műve balfelőli bírálatát.
Csakhogy a szociáldemokrácia jelenkori történelmében nem éppen ilyen világos a képlet. A szocdemek nem szívesen tetszelegnek már a betyár szerepében, aki szétosztogatja a szegények között az útonállásból szerzett javakat. Ha osztogatnak, azt mértékkel teszik, éppen csak hogy megelőzzék a tömeges útonállást. A gazdagok hintójának szétszedésével és alkatrészenkénti elkótyavetyélésével pedig még gondolatban sem foglalkoznak. Nagyon jól tudják, hogy a világ nem a zsellérszekereken halad előre.
Ezt az igazságot, bármennyire fájdalmas sokunk számára, ki kell mondani. Szegényebb sorsú embereket sújt, egyesek megélhetési forrását apasztja el, hogy ócskapiacon vásárolt, vagy külföldről szerzett kivénhedt batárokat nem tudnak üzemeltetni a megnövekedő költségek miatt, de ha nekik kedvezne a közlekedési miniszter, akkor a fejlődés útjába állna: a bolyt a jelenlegi helyzet fenntartására ösztönözné, mert ki bolond méregdrága Toyotára kuporgatni a pénzét, ha ugyanolyan távoli piacokra IMS-vel is eljut.
Băsescu 1989 előtti elődje nemcsak ösztönözte a régi technika üzemeltetését, hanem újratermelésére sajátosan szegényszagú technológiát dolgozott ki. (Nyilván nem a néhai mindenkori szakminiszterre utalunk, hanem az egyetlen és nagy „gondolkodóra”.) Szerinte kár és vétek lett volna beolvasztani a kiselejtezett termelőeszközöket, ezért odatette az embereket, hogy szabad szombatokon és vasárnapokon, valamint rendeléstelen hétfőkön szedjék szét a kivénhedt gépezeteket, és a használható alkatrészeket visszairányította a gyárba. A megyei pártállambizottságokban külön szakbizottságok minden hónapban kiszámították, mennyi energiát és nyersanyagot takarítanak meg, ha az IMS sebességváltó rúdját nem kell beolvasztani, újra megönteni, esztergálni, menetelni stb. Senki sem számolta ki azonban azt, hogy mennyire akadályozták ezzel a műszaki fejlődést. Mert amíg készen visszajöttek a gyárba a régi IMS-k sebességváltó rúdjai, a doktor-mérnökök nem törték a fejüket az automata sebességváltón. Vagy legalább annak lekoppintásán...
És miközben a sokoldalúan fejlett technológus nagyokat röhögött a Nyugaton, hogy az csak úgy nyakalja a Pepsit és préseli az autótemetőben a javakorabeli járműveket, addig lassan és biztosan eljutottunk a Dacia matuzsálemi koráig és a műszaki szegénység több más jelképével díszített nyomorig.
Ezzel gyökeresen ellentétes folyamatot akar elindítani Traian Băsescu. Persze, hogy fájdalmas annak, aki még évekig elképzelte az életet az IMS-vel. És még fájdalmasabb lesz a folyamat a továbbiakban. Például annak, aki most a Dacia szétrothadt kipufogódobját is csak teljes pénzügyi megrázkódtatás árán képes kicserélni hagyományos alkatrészre. Mi lesz vele, amikor Băsescu vagy utódja kötelezővé teszi a katalizátoros kipufogást? Különben már rebesgetik is...
Mindannyian tudjuk, hogy ha ez a folyamat nem indul be legalább most, az utolsó utáni órában, unokáink unokái is zsellérszekéren fognak kullogni a világ nyomában. Bár az a kérdés is jogos, hogy amíg megszámlálhatatlanul sok korszerűtlen gyárkémény kormozza hazánk amúgy is borús egét, miért éppen a Daciák kipufogójával kezdik a folyamatot? Persze, ezért Băsescu csak annyiban hibás, hogy türelmetlen, mint a stréber tanuló. Nem hajlandó várakozni a többi nebuló felzárkózására.