Az RMGE ingatlanában székelt a magyar konzulátus
Szabadság, 1997. június 4., IX. évfolyam, 125. szám
Pénzügyi és technikai ügyek
Hétfőtől magyarországi szakértőcsoport járja a várost, keresi a főkonzulátusnak és személyzeti lakásoknak megfelelő ingatlanokat. A csoportot elkíséri Szilágyi Mátyás követségi főtitkár. Bitay Károly, a csoport tagja, akiről jól értesült körökben máris tudni vélik, hogy ő lesz a főkonzul, tegnap leszögezte: a szerepleosztásról még korai nyilatkozni. Egyelőre a technikai feltételeket készítik elő, politikai vonatkozásokba nem bonyolódhatnak, például nem tartják a szakértői csoportot illetékesnek abban a kérdésben, hogy lesz-e vízumkötelezettség Románia és Magyarország között, ha csak egyikük kerül be a NATO-ba. A román médiák egyik központi témája ez, ugyanis kapcsolatot látnak a madridi döntés és a kolozsvári konzulátusnyitás egybeesése között. Jelenlétünkben Bitay Károly folyékonyan, választékos román nyelven tájékoztatta az érdeklődőt, mondván, hogy a főkonzulátus megnyitására azért törekednek a nyár elején, mert a vakációk idején halmozódnak a konzulátusi ügyek, az útlevélelvesztések, turistakifosztások stb.
A feltételezett jövendő főkonzul személyével kapcsolatos első kérdés tehát az, hogy hol tanult meg ilyen jó románul. Mint kitűnt, 1973-ban Ploiesti-en az olajipari egyetemen szerzett diplomát. A másik kérdés a konzulátusra vonatkozott. A sebesség századának végén miért húzódik hónapok óta, miért nem lehetett a sejtett szándék ellenére összekötni Göncz Árpád kolozsvári látogatásával? Vajon nincs valami összefüggés a város nyomasztó politikai hangulatával?
Válaszában Bitay Károly kifejtette: ha a magyar kormánynak fenntartásai lennének a helyszínnel kapcsolatban, választott volna más várost, mint ahogy ebbe kényszerűen beleegyezett, amikor az előző román kormányzat alternatívák megnevezését igényelte. Egy személy, például polgármester, vagy bizonyos csoport nem befolyásolhatja egy ilyen horderejű probléma megoldását. Politikai okok nincsenek, a magyarázat sokkal hétköznapibb: a pénzhiány. Egy konzulátus megnyitását több tízmillió forintban mérik – mondotta Bitay Károly. A román külügyminisztérium sem állhat jobban, hiszen a szegedi román konzulátus megnyitása még csak az elvi megállapodásig jutott el. Másrészt vannak technikai ügyek. Alaposan meg kell vizsgálni a felajánlott épületeket, a környezetet, nehogy néhány hét múltán arra ébredjenek, hogy elsiették a beköltözést, beugrottak költségesen fenntartható, sok karbantartást igénylő házakra vonatkozó ajánlatokba. És bizonyos biztonsági intézkedésekre is szükség van.
A hiedelem szerinti magyar tulajdon, az Erzsébet úti villa természetesen szóba sem jöhet, a már közismert okból: az nem a magyar állam tulajdona. Az Attila utcai épületről – a főkonzulátus legutóbbi székhelyéről – lehetne tárgyalni, de az útlevélosztály elköltöztetése nehéz és időigényes művelet volna. És mint Boros János megyei RMDSZ-elnöktől megtudtuk, nem is teljesen biztonságos. Annak az épületnek a tulajdonjoga nincs kellőképpen tisztázva a telekkönyvben, és ha érvénybe lép a törvény a kisebbségi közösségi javak visszaszolgáltatására, a Románia Magyar Gazdák Egyesülete igényt tarthat rá.
Hétfőtől magyarországi szakértőcsoport járja a várost, keresi a főkonzulátusnak és személyzeti lakásoknak megfelelő ingatlanokat. A csoportot elkíséri Szilágyi Mátyás követségi főtitkár. Bitay Károly, a csoport tagja, akiről jól értesült körökben máris tudni vélik, hogy ő lesz a főkonzul, tegnap leszögezte: a szerepleosztásról még korai nyilatkozni. Egyelőre a technikai feltételeket készítik elő, politikai vonatkozásokba nem bonyolódhatnak, például nem tartják a szakértői csoportot illetékesnek abban a kérdésben, hogy lesz-e vízumkötelezettség Románia és Magyarország között, ha csak egyikük kerül be a NATO-ba. A román médiák egyik központi témája ez, ugyanis kapcsolatot látnak a madridi döntés és a kolozsvári konzulátusnyitás egybeesése között. Jelenlétünkben Bitay Károly folyékonyan, választékos román nyelven tájékoztatta az érdeklődőt, mondván, hogy a főkonzulátus megnyitására azért törekednek a nyár elején, mert a vakációk idején halmozódnak a konzulátusi ügyek, az útlevélelvesztések, turistakifosztások stb.
A feltételezett jövendő főkonzul személyével kapcsolatos első kérdés tehát az, hogy hol tanult meg ilyen jó románul. Mint kitűnt, 1973-ban Ploiesti-en az olajipari egyetemen szerzett diplomát. A másik kérdés a konzulátusra vonatkozott. A sebesség századának végén miért húzódik hónapok óta, miért nem lehetett a sejtett szándék ellenére összekötni Göncz Árpád kolozsvári látogatásával? Vajon nincs valami összefüggés a város nyomasztó politikai hangulatával?
Válaszában Bitay Károly kifejtette: ha a magyar kormánynak fenntartásai lennének a helyszínnel kapcsolatban, választott volna más várost, mint ahogy ebbe kényszerűen beleegyezett, amikor az előző román kormányzat alternatívák megnevezését igényelte. Egy személy, például polgármester, vagy bizonyos csoport nem befolyásolhatja egy ilyen horderejű probléma megoldását. Politikai okok nincsenek, a magyarázat sokkal hétköznapibb: a pénzhiány. Egy konzulátus megnyitását több tízmillió forintban mérik – mondotta Bitay Károly. A román külügyminisztérium sem állhat jobban, hiszen a szegedi román konzulátus megnyitása még csak az elvi megállapodásig jutott el. Másrészt vannak technikai ügyek. Alaposan meg kell vizsgálni a felajánlott épületeket, a környezetet, nehogy néhány hét múltán arra ébredjenek, hogy elsiették a beköltözést, beugrottak költségesen fenntartható, sok karbantartást igénylő házakra vonatkozó ajánlatokba. És bizonyos biztonsági intézkedésekre is szükség van.
A hiedelem szerinti magyar tulajdon, az Erzsébet úti villa természetesen szóba sem jöhet, a már közismert okból: az nem a magyar állam tulajdona. Az Attila utcai épületről – a főkonzulátus legutóbbi székhelyéről – lehetne tárgyalni, de az útlevélosztály elköltöztetése nehéz és időigényes művelet volna. És mint Boros János megyei RMDSZ-elnöktől megtudtuk, nem is teljesen biztonságos. Annak az épületnek a tulajdonjoga nincs kellőképpen tisztázva a telekkönyvben, és ha érvénybe lép a törvény a kisebbségi közösségi javak visszaszolgáltatására, a Románia Magyar Gazdák Egyesülete igényt tarthat rá.