Sztálin városi Fekete Templom?
Szabadság, 1997. május 27., IX. évfolyam, 119. szám
Napokig rágódott a kolozsvári írott és elektronikus sajtó ama (nacionalistább) része azon, hogy a Göncz-látogatás menetrendjében a református templomot Farkas utcainak merészelte nevezni a közleményszerkesztő. Megszólaltatták az utca emberét, és mint ilyenkor lenni szokott, sokan a felháborodás hangján mondtak véleményt a „merényletről”, például így: a Kogălniceanu utca nevét akkor sem lehet megváltoztatni, amikor magas rangú magyar vendég tartózkodik a városban, mert Romániában élünk!!
Csakhogy a templom nevét sem lehet megváltoztatni, bárhol is élünk. Például a Fekete Templom neve akkor is brassói volt, amikor a várost Sztálinról nevezték el. Úgy ismerte a nép. Volt ugyan erőszakolás, hogy templomukat stalinburginak nevezzék a helybéli szászok, de nem volt foganatja, legfennebb annyiban, hogy most még esdeklőbben kell tőlük bocsánatot kérni, hátha néhányan visszatérnek.
Olyan érvet azonban, hogy a Kogălniceanu utcát nem lehet lefordítani és ezért emlegetünk Farkas utcát, nem érdemes a hajánál fogva előrángatni. Az csak arra jó, hogy fokozza a funarioták eltökéltségét: nem nyugszanak, amíg meg nem tanítanak arra, hol is élünk.
Csakhogy a templom nevét sem lehet megváltoztatni, bárhol is élünk. Például a Fekete Templom neve akkor is brassói volt, amikor a várost Sztálinról nevezték el. Úgy ismerte a nép. Volt ugyan erőszakolás, hogy templomukat stalinburginak nevezzék a helybéli szászok, de nem volt foganatja, legfennebb annyiban, hogy most még esdeklőbben kell tőlük bocsánatot kérni, hátha néhányan visszatérnek.
Olyan érvet azonban, hogy a Kogălniceanu utcát nem lehet lefordítani és ezért emlegetünk Farkas utcát, nem érdemes a hajánál fogva előrángatni. Az csak arra jó, hogy fokozza a funarioták eltökéltségét: nem nyugszanak, amíg meg nem tanítanak arra, hol is élünk.