Tiszta víz a keserű pohárba
Szabadság, 1996. február 20., VIII. évfolyam, 42. szám
A dési kibeszélés
Szerkesztőségünkbe érkezett Csapó Ferenc: Választási közgyűlés RMDSZ módra című levele, melyben igen kritikus hangnemben ír – többek között – a dési RMDSZ választmányáról, elnökéről és ennek munkájáról, az RMDSZ jelöltlista összeállításáról. Mivel Csapó Ferenc dési tanácsos cikkében olyan súlyos vádak hangzanak el, mint például az, hogy „a dési RMDSZ egységének a sikeres bomlasztásában fő szerepet játszott Kalapáti Jolán (a dési RMDSZ-elnök) és Kerekes L. alelnök”, a szerkesztőség várakozó álláspontra helyezkedett az említett írással kapcsolatban, és eldöntötte, hogy megkérdezi a másik felet is. Felhívtuk telefonon a dési RMDSZ-szervezetet, információkat kértünk a dési szervezet különböző képviselőitől. A dési RMDSZ végül is úgy határozott, hogy az ügyet sajtónyilvánosság elé viszi: a Szabadság elvállalta a közvetítő szerepét. Íme a Csapó Ferenc-cikkben foglalt bírálatok summája:
1. A dési szervezet beszámoló és tanácsosjelölő gyűlését csak a két templomban, a Szabadságban és egy kerítésre helyezett papíron hirdették meg. A cikkíró szerint ez azért történt így, mert” a választmány nem óhajtott népes részvételt”.
2. Ezen a fontos gyűlésen beszámoló helyett Kalapáti Jolán elnök a honfoglalásról beszélt, és „majdnem semmit sem mondott az 1995-ös évről, amit nagyjából »Kalapáti évének« lehet elkönyvelni”.
3. A jelölőgyűlésen a jelenlegi tanácsosok közül senkit sem jelöltek újra; egy déscichegyi lakost sem, „pedig ők hozzák az RMDSZ-re leadott szavazatok 20 százalékát”.
4. A névjegyzék sorrendjének megállapítását a választmány kisajátította („A lista felolvasása után közölték, hogy a listán a sorrendet a választmány fogja meghatározni.”).
5. A gyűlésen elhangzottakról nem készült jegyzőkönyv.
6. A fontos gyűlésen nem volt jelen a megyei szervezet képviselője.
Tágítsuk a megbeszélés körét – határozták el közösen az RMDSZ dési, illetve megyei szervezetének vezetői, így a találkozón megjelent Molnos Lajos megyei elnök, Buchwald Péter szenátor és Neményi József képviselő is. Az első felszólalás a vendégek részéről hangzott el: Neményi József javasolta, hogy a vita ne tartson többet két óránál.
Akkor még nem mindenki tudta, miről is fognak vitatkozni.
Balogh Zoltán gyűlésvezető felolvasta Csapó Ferenc sajtólevelét, majd átadta a szót Kalapáti Jolánnak, a dési szervezet elnökének, aki a vádpontokra próbált válaszolni. Visszatekintésére a rég- és közelmúltba – bár annak is szerepe volt helytakarékossági okokból nem térünk ki, egyenesen a közepébe vágunk.
• A jelölőgyűlés mozgósításának hiányosságain hamar túlestünk. A város 11 pontján kifüggesztették az értesítést, kihirdették két templomban, a szomszédok egymást értesítették... Sajtólevelében a bíráló is megjegyezte, hogy a terem szűknek bizonyult. Tehát a helyhatósági tanácsosjelölés nem szűk körben zajlott le.
• Ami a beszámoló irodalmi jellegét illeti, az elnök ezt hízelgő túlzásnak tartja, a valóságban Verecke elő sem fordul benne. Hogy nincs miről beszámolni? Az elnök felsorolt néhány tevékenységet. Ekkor tűnt ki, hogy sokan nem ismerik az összejövetel célját, és belevágtak volna az elmúlt év elemzésébe. Aminek bármikor szerepe lenne, például nem ártott volna választ keresni Neményi kérdésére, hogy a dési szervezet vezetősége miért nem látogatja sűrűbben a bálványosváraljai szervezetet, azt a magyar többségű települést, ahol az RMDSZ-színekben megválasztott polgármester nem áll a helyzet magaslatán. De nem ez volt az összejövetel célja.
• Tisztogatott-e a tavaly márciusban megválasztott elnök? A választmánynak mindössze négy új tagja van, a testület túlnyomó többsége maradt a régi. A bíráló sajtólevélben megnevezett fiatalt senki sem üldözte el, sőt, fájlalják, hogy elmaradt a szervezeti élettől. Kerekes László alelnök is bekapcsolódott az ellenérvelésbe, mondván, hogy a MADISZ szétverésében a korábbi vezetőség a bűnös. Hőskori ügyek kerültek elő, abból az időszakból, amikor újdonság volt a másológép, és mindenki úgy vigyázott rá, ahogy jónak látta, egyesek például elzárták a fiatalok elől, nehogy elrontsák. Csapó Ferenc is közbeszólt, hogy emellett nem akarták felvenni a választmányba a „kiskorúakat”, meg hogy a fiatalokkal különben is problémák voltak, a házigazda többször reklamált a székházi bulik miatt... Mindez szintén nem tartozik a tárgyhoz, de ennek is szerepe volt, majd meglátjuk.
• És elérkeztünk a lényeghez: hogyan állt össze a jelöltlista a helyhatósági választásokhoz? Miért nem szerepelnek rajta a jelenlegi tanácsosok? Az RMDSZ-nek három embere van a jelenlegi városi tanácsban. Az egyik jó ideje külföldön dolgozik, és, sajnos, elmenetelekor nem is értesítette a szervezetet, hogy a listáról léptessék a helyébe a következőt. Az ő esetében tárgytalan a vita. A másik tanácsos, Máthé Kálmán, jelezte, hogy ő szívesen biztosítaná a folytonosságot, de azt is megmondta, hogy ha nem kerül bejutó helyre, listatöltő szerepre nem vállalkozik. Akkor már inkább felvigyázó lenne valamelyik szavazóközpontban. A harmadik tanácsos, Csapó Ferenc, a közgyűlésen nem került a jelöltlistára. Történt-e szabálysértés, részrehajlás a jelölőlista összeállításában? Van-e hatalmi harc a déscichegyiek és a Magyardécséről elszármazottak között – mint azt Csapó Ferenc állította? Előbb a szabályszerűség tisztázódott. Molnos Lajos elmagyarázta, hogy a megye szervezeteinek a kolozsvári formulát ajánlották. A körzetek jelölteket javasolnak, azokat a küldöttgyűlés szavazatára bocsátják – Désen nincsenek körzeti szervezetek, akkor hát a közgyűlés közvetlenül javasol és szavaz. A szavazatszámláláskor is kialakul egy sorrend, de ezt a választmány bizonyos elveknek megfelelően módosíthatja. Például Désen nincs értelme a tanácsba juttatni három tanárt, vagy három mérnököt, esetleg három közgadászt (egy sem akad a láthatáron – jegyezték meg a jelen lévő választmányi tagok), mert akkor nem tudnak különböző szakbizottságokban tevékenykedni. Erről nem volt tudomása – vallotta be Csapó Ferenc –, sajnálja, hogy gyűlésen nem ismer tették (morgolódás a teremben), illetve nem hallotta, amikor a gyűlésen ismertették a jelölés módszertanát. Buchwald Péter kért ekkor szót, hogy mindenki számára a legvilágosabb legyen: mi ez az összejövetel? Kik vannak jelen? Mi a cél? Jelen a dési szervezet választmánya, három kivétellel. Akkor hát a választmány döntsön, mintha a vendégek itt sem lennének. Választások előtt a feszültségek felfokozódnak – lám ez a jelöltlista nem is végleges, hiszen a választási törvény elfogadása után teljesen felborulhat, és mégis, mennyire felbolygatja a szervezetet.
Csapó Ferenc ugyanis nemcsak a Szabadságban próbálta vádolni a jelenlegi vezetőséget, főként Kalapáti Jolán elnököt, hanem levelet küldött Tőkés Lászlónak és magának a dési szervezet elnökségének is, felszólítva, hogy állítsa meg a rombolást.
Ezeknek a leveleknek előéletük van – mondotta az utolsó előtti szó jogán Csapó Ferenc. Öt évig volt a szervezet alelnöke, egy ideig ügyvezető elnöke is, dolgozott, amennyire tőle tellett, de letolták, mire beadta a lemondását, és csendesen félrevonult volna, de lépten-nyomon állították meg az utcán, hogy miért akarja szétverni az RMDSZ-t. Ezek a pletykák kihozták a sodrából, ráadásul az újságban jöttek a cikkek, hogy a dési szervezet most már ilyen meg olyan jól dolgozik. Hát mi az ördög, eddig nem volt semmi?! Ezért írta a levelet Tőkésnek, amiben segítségét kérte a székház ügyének rendezéséhez is (nem kérte – zugolódtak többen a teremből).
Nem vállaltuk a döntőbíró szerepét – és jól tettük. Ennek az esetnek egyetlen igazsága van: alkalmat kell teremteni, hogy az emberek korlátozás nélkül kibeszélhessék sérelmeiket. Nem lehet következmények nélkül lebecsülni több évi közösségi munkát és elismerő szó nélkül félreállítani valakit. Ebből újabb sérelmek származnak, és szinte lehetetlen eldönteni, melyik az igaztalanabb.
Egyébként maga a „felettes hatóság”, a megyei szervezet elnöke sem vállalhatja a békebíróságot. A tanácsosjelölő közgyűlésen éppen azért nem volt senki Kolozsvárról, mert a szabályzat ezt nem teszi kötelezővé. Ilyen a szervezeti autonómia.
*
Ui.: Özv. Márton Ilona titkárnő az összejövetel végén bejelentette, hogy a székház minden másfajta híresztelés ellenére naponta 10-13 óra között várja az RMDSZ-tagokat, és délutánonként még sohasem tett ki senkit azért, mert eljött volna a záróra ideje.
Szerkesztőségünkbe érkezett Csapó Ferenc: Választási közgyűlés RMDSZ módra című levele, melyben igen kritikus hangnemben ír – többek között – a dési RMDSZ választmányáról, elnökéről és ennek munkájáról, az RMDSZ jelöltlista összeállításáról. Mivel Csapó Ferenc dési tanácsos cikkében olyan súlyos vádak hangzanak el, mint például az, hogy „a dési RMDSZ egységének a sikeres bomlasztásában fő szerepet játszott Kalapáti Jolán (a dési RMDSZ-elnök) és Kerekes L. alelnök”, a szerkesztőség várakozó álláspontra helyezkedett az említett írással kapcsolatban, és eldöntötte, hogy megkérdezi a másik felet is. Felhívtuk telefonon a dési RMDSZ-szervezetet, információkat kértünk a dési szervezet különböző képviselőitől. A dési RMDSZ végül is úgy határozott, hogy az ügyet sajtónyilvánosság elé viszi: a Szabadság elvállalta a közvetítő szerepét. Íme a Csapó Ferenc-cikkben foglalt bírálatok summája:
1. A dési szervezet beszámoló és tanácsosjelölő gyűlését csak a két templomban, a Szabadságban és egy kerítésre helyezett papíron hirdették meg. A cikkíró szerint ez azért történt így, mert” a választmány nem óhajtott népes részvételt”.
2. Ezen a fontos gyűlésen beszámoló helyett Kalapáti Jolán elnök a honfoglalásról beszélt, és „majdnem semmit sem mondott az 1995-ös évről, amit nagyjából »Kalapáti évének« lehet elkönyvelni”.
3. A jelölőgyűlésen a jelenlegi tanácsosok közül senkit sem jelöltek újra; egy déscichegyi lakost sem, „pedig ők hozzák az RMDSZ-re leadott szavazatok 20 százalékát”.
4. A névjegyzék sorrendjének megállapítását a választmány kisajátította („A lista felolvasása után közölték, hogy a listán a sorrendet a választmány fogja meghatározni.”).
5. A gyűlésen elhangzottakról nem készült jegyzőkönyv.
6. A fontos gyűlésen nem volt jelen a megyei szervezet képviselője.
Tágítsuk a megbeszélés körét – határozták el közösen az RMDSZ dési, illetve megyei szervezetének vezetői, így a találkozón megjelent Molnos Lajos megyei elnök, Buchwald Péter szenátor és Neményi József képviselő is. Az első felszólalás a vendégek részéről hangzott el: Neményi József javasolta, hogy a vita ne tartson többet két óránál.
Akkor még nem mindenki tudta, miről is fognak vitatkozni.
Balogh Zoltán gyűlésvezető felolvasta Csapó Ferenc sajtólevelét, majd átadta a szót Kalapáti Jolánnak, a dési szervezet elnökének, aki a vádpontokra próbált válaszolni. Visszatekintésére a rég- és közelmúltba – bár annak is szerepe volt helytakarékossági okokból nem térünk ki, egyenesen a közepébe vágunk.
• A jelölőgyűlés mozgósításának hiányosságain hamar túlestünk. A város 11 pontján kifüggesztették az értesítést, kihirdették két templomban, a szomszédok egymást értesítették... Sajtólevelében a bíráló is megjegyezte, hogy a terem szűknek bizonyult. Tehát a helyhatósági tanácsosjelölés nem szűk körben zajlott le.
• Ami a beszámoló irodalmi jellegét illeti, az elnök ezt hízelgő túlzásnak tartja, a valóságban Verecke elő sem fordul benne. Hogy nincs miről beszámolni? Az elnök felsorolt néhány tevékenységet. Ekkor tűnt ki, hogy sokan nem ismerik az összejövetel célját, és belevágtak volna az elmúlt év elemzésébe. Aminek bármikor szerepe lenne, például nem ártott volna választ keresni Neményi kérdésére, hogy a dési szervezet vezetősége miért nem látogatja sűrűbben a bálványosváraljai szervezetet, azt a magyar többségű települést, ahol az RMDSZ-színekben megválasztott polgármester nem áll a helyzet magaslatán. De nem ez volt az összejövetel célja.
• Tisztogatott-e a tavaly márciusban megválasztott elnök? A választmánynak mindössze négy új tagja van, a testület túlnyomó többsége maradt a régi. A bíráló sajtólevélben megnevezett fiatalt senki sem üldözte el, sőt, fájlalják, hogy elmaradt a szervezeti élettől. Kerekes László alelnök is bekapcsolódott az ellenérvelésbe, mondván, hogy a MADISZ szétverésében a korábbi vezetőség a bűnös. Hőskori ügyek kerültek elő, abból az időszakból, amikor újdonság volt a másológép, és mindenki úgy vigyázott rá, ahogy jónak látta, egyesek például elzárták a fiatalok elől, nehogy elrontsák. Csapó Ferenc is közbeszólt, hogy emellett nem akarták felvenni a választmányba a „kiskorúakat”, meg hogy a fiatalokkal különben is problémák voltak, a házigazda többször reklamált a székházi bulik miatt... Mindez szintén nem tartozik a tárgyhoz, de ennek is szerepe volt, majd meglátjuk.
• És elérkeztünk a lényeghez: hogyan állt össze a jelöltlista a helyhatósági választásokhoz? Miért nem szerepelnek rajta a jelenlegi tanácsosok? Az RMDSZ-nek három embere van a jelenlegi városi tanácsban. Az egyik jó ideje külföldön dolgozik, és, sajnos, elmenetelekor nem is értesítette a szervezetet, hogy a listáról léptessék a helyébe a következőt. Az ő esetében tárgytalan a vita. A másik tanácsos, Máthé Kálmán, jelezte, hogy ő szívesen biztosítaná a folytonosságot, de azt is megmondta, hogy ha nem kerül bejutó helyre, listatöltő szerepre nem vállalkozik. Akkor már inkább felvigyázó lenne valamelyik szavazóközpontban. A harmadik tanácsos, Csapó Ferenc, a közgyűlésen nem került a jelöltlistára. Történt-e szabálysértés, részrehajlás a jelölőlista összeállításában? Van-e hatalmi harc a déscichegyiek és a Magyardécséről elszármazottak között – mint azt Csapó Ferenc állította? Előbb a szabályszerűség tisztázódott. Molnos Lajos elmagyarázta, hogy a megye szervezeteinek a kolozsvári formulát ajánlották. A körzetek jelölteket javasolnak, azokat a küldöttgyűlés szavazatára bocsátják – Désen nincsenek körzeti szervezetek, akkor hát a közgyűlés közvetlenül javasol és szavaz. A szavazatszámláláskor is kialakul egy sorrend, de ezt a választmány bizonyos elveknek megfelelően módosíthatja. Például Désen nincs értelme a tanácsba juttatni három tanárt, vagy három mérnököt, esetleg három közgadászt (egy sem akad a láthatáron – jegyezték meg a jelen lévő választmányi tagok), mert akkor nem tudnak különböző szakbizottságokban tevékenykedni. Erről nem volt tudomása – vallotta be Csapó Ferenc –, sajnálja, hogy gyűlésen nem ismer tették (morgolódás a teremben), illetve nem hallotta, amikor a gyűlésen ismertették a jelölés módszertanát. Buchwald Péter kért ekkor szót, hogy mindenki számára a legvilágosabb legyen: mi ez az összejövetel? Kik vannak jelen? Mi a cél? Jelen a dési szervezet választmánya, három kivétellel. Akkor hát a választmány döntsön, mintha a vendégek itt sem lennének. Választások előtt a feszültségek felfokozódnak – lám ez a jelöltlista nem is végleges, hiszen a választási törvény elfogadása után teljesen felborulhat, és mégis, mennyire felbolygatja a szervezetet.
Csapó Ferenc ugyanis nemcsak a Szabadságban próbálta vádolni a jelenlegi vezetőséget, főként Kalapáti Jolán elnököt, hanem levelet küldött Tőkés Lászlónak és magának a dési szervezet elnökségének is, felszólítva, hogy állítsa meg a rombolást.
Ezeknek a leveleknek előéletük van – mondotta az utolsó előtti szó jogán Csapó Ferenc. Öt évig volt a szervezet alelnöke, egy ideig ügyvezető elnöke is, dolgozott, amennyire tőle tellett, de letolták, mire beadta a lemondását, és csendesen félrevonult volna, de lépten-nyomon állították meg az utcán, hogy miért akarja szétverni az RMDSZ-t. Ezek a pletykák kihozták a sodrából, ráadásul az újságban jöttek a cikkek, hogy a dési szervezet most már ilyen meg olyan jól dolgozik. Hát mi az ördög, eddig nem volt semmi?! Ezért írta a levelet Tőkésnek, amiben segítségét kérte a székház ügyének rendezéséhez is (nem kérte – zugolódtak többen a teremből).
Nem vállaltuk a döntőbíró szerepét – és jól tettük. Ennek az esetnek egyetlen igazsága van: alkalmat kell teremteni, hogy az emberek korlátozás nélkül kibeszélhessék sérelmeiket. Nem lehet következmények nélkül lebecsülni több évi közösségi munkát és elismerő szó nélkül félreállítani valakit. Ebből újabb sérelmek származnak, és szinte lehetetlen eldönteni, melyik az igaztalanabb.
Egyébként maga a „felettes hatóság”, a megyei szervezet elnöke sem vállalhatja a békebíróságot. A tanácsosjelölő közgyűlésen éppen azért nem volt senki Kolozsvárról, mert a szabályzat ezt nem teszi kötelezővé. Ilyen a szervezeti autonómia.
*
Ui.: Özv. Márton Ilona titkárnő az összejövetel végén bejelentette, hogy a székház minden másfajta híresztelés ellenére naponta 10-13 óra között várja az RMDSZ-tagokat, és délutánonként még sohasem tett ki senkit azért, mert eljött volna a záróra ideje.