Ki hívta az állatokat?
Szabadság, 1997. május 23., IX. évfolyam, 115. szám
Ezernyi állat terrorizálta tegnap a várost. Úgy, ahogy 1990-ben több alkalommal a bányászok Bukarestet.
Akkor, hét évvel ezelőtt, az ellenzék felkapott egy jelszót: Aki hívta őket, azt ítéljék el, aki megköszönte nekik, azt büntessék meg. A mai napig sem lett belőle semmi. Pedig az akkori ellenzék azóta hatalomra került, és most megfogalmazhatna egy újabb elvárást: Aki Kolozsvárra csődítette az állatseregletet, azt fogják perbe, aki megköszönte az állati tüntetést, azt büntessék meg végre a Caritasért is.
(Érdekes párhuzamra szolgáltatott okot az is, hogy a Polgármesteri Hivatal több ablakából olyan hosszasan gyönyörködtek a hivatalnokok az állati rendbontásban, mint annak idején a néhai Központi Bizottság körüli épületek erkélyein élvezkedő nómenklatúrások a bányászinvázióban.)
A feljelentés készen áll a törvényszéken a polgármester rendbontásra irányuló bujtogatásáról. Ami immár nemcsak merényletkísérlet a város ellen, hanem megvalósult orvtámadás egy legalább annyira kétes ügy érdekében, amilyent a bányászok védtek proletárdiktatórikus módszerekkel. Ha ezúttal sem következik be a megoldás – a polgármester félreállítása – akkor fájdalommal kell megállapítanunk: még szükség van rá. Valakik szerint a várost még nem forgatta ki eléggé formájából, még nem telepített elég sok ízléstelen térdíszt, még nem juttatott elég sok talpalatnyi városközponti területet beépítésre kirívóan csúnya és felesleges építkezésre, amilyen a Postakert utcai bankház, vagy Malom utcai társa, amely a hátulját mutatja a központ felé. Hogy ezekre mi szükség van mostanában, amikor egy világméretű pénzintézet kartotékjai is elférnek néhány számítógépben, azt talán csak azok tudnák megmondani, akik szabad kezet adtak a bankoknak a betétesek pénzének gátlástalan pazarlásában.
Ugye, most milyen jól fogna az a háromszögű terecske a Patyomkin-falú bankház mellett. Volna hova megépíteni egy közhasznú csarnokot húsárunak és tejterméknek. És nem lett volna ürügy az állatok meghívására.
Akkor, hét évvel ezelőtt, az ellenzék felkapott egy jelszót: Aki hívta őket, azt ítéljék el, aki megköszönte nekik, azt büntessék meg. A mai napig sem lett belőle semmi. Pedig az akkori ellenzék azóta hatalomra került, és most megfogalmazhatna egy újabb elvárást: Aki Kolozsvárra csődítette az állatseregletet, azt fogják perbe, aki megköszönte az állati tüntetést, azt büntessék meg végre a Caritasért is.
(Érdekes párhuzamra szolgáltatott okot az is, hogy a Polgármesteri Hivatal több ablakából olyan hosszasan gyönyörködtek a hivatalnokok az állati rendbontásban, mint annak idején a néhai Központi Bizottság körüli épületek erkélyein élvezkedő nómenklatúrások a bányászinvázióban.)
A feljelentés készen áll a törvényszéken a polgármester rendbontásra irányuló bujtogatásáról. Ami immár nemcsak merényletkísérlet a város ellen, hanem megvalósult orvtámadás egy legalább annyira kétes ügy érdekében, amilyent a bányászok védtek proletárdiktatórikus módszerekkel. Ha ezúttal sem következik be a megoldás – a polgármester félreállítása – akkor fájdalommal kell megállapítanunk: még szükség van rá. Valakik szerint a várost még nem forgatta ki eléggé formájából, még nem telepített elég sok ízléstelen térdíszt, még nem juttatott elég sok talpalatnyi városközponti területet beépítésre kirívóan csúnya és felesleges építkezésre, amilyen a Postakert utcai bankház, vagy Malom utcai társa, amely a hátulját mutatja a központ felé. Hogy ezekre mi szükség van mostanában, amikor egy világméretű pénzintézet kartotékjai is elférnek néhány számítógépben, azt talán csak azok tudnák megmondani, akik szabad kezet adtak a bankoknak a betétesek pénzének gátlástalan pazarlásában.
Ugye, most milyen jól fogna az a háromszögű terecske a Patyomkin-falú bankház mellett. Volna hova megépíteni egy közhasznú csarnokot húsárunak és tejterméknek. És nem lett volna ürügy az állatok meghívására.