Jó lépés


Májusi nyereménysorolásunk végén, kötetlen beszélgetés során valaki azt állította, hogy polgármesterünknek nemcsak rossz, hanem jó ötletei is vannak. Pillanatra elakadt a lélegzet. De hamarosan enyhült a feszültség, mert ezúttal nem az alagút vagy a metró méltatása került napirendre, hanem sokkal apróbb ügyecske: a kutyatulajdonosok kötelezése arra, hogy ebsétáltatás közben seprűt és lapátot cipeljenek magukkal, hogy eltüntessék az állati anyagcsere salakanyagának nyomait.
Bármely hétköz- vagy vasárnapon is egyszerű lett volna bebizonyítani, hogy ez az intézkedés csupán tevékenységi kényszerből fakadt. A polgármesternek éppen nem jutott eszébe valami komolyabb szereplési alkalom, és nagyon kellett a napi első oldalas cirkusz, erre bevezetett olyasmit, amit jobb helyeken akkor találtak ki, amikor a köztisztaságon már egyéb tökéletesítenivaló nem akadt. Ezzel a kóbor kutyák erdélyi fővárosában megvalósította a többség pozitív diszkriminációját: a gazdátlan ebek oda csinálhatnak, ahol nekik jólesik, a törzskönyvezett fajkutyák hasonló cselekményéért pedig súlyos bírság jár. Ezen a héten azonban városunkban olyan esemény zajlott le, amely Funar ürüléklapátocskáinak indokoltságát még alaposabban megkérdőjelezte: tüntettek a birkák, a tehenek és a szamarak. Elképesztő mennyiségű anyagcseretermékkel javították fel a városi aszfalt termőképességét, de a polgármester nem kötelezte tulajdonosaikat a lapát és a seprű rendeltetésszerű használatára, hanem kiállt mellettük jogos követelésükért.
Ezért is erősen kételkednünk kell a tejtermék- és húsárusok csarnoki helyükhöz való ragaszkodásának jogosságában. Valami van a dologban, ha Funar támogatja ezt a követelést, a prefektus pedig nem. A polgármester mozgatórugói olyan jellegűek, hogy valami ellenében és nem valamiért cselekszik. Pártja ideológiájának szellemében az első számú ellenség a magyarság, de éppen olyan hevesen tüzel politikai vagy gazdasági ellenfeleire. A „kutyatörvényt” választási kampányévben hozta, hogy az „okos” gondolattól pukkadjanak meg más pártok jelöltjei (és lám, nem is számolt rosszul). A piaci csarnokügyben pedig családi szempontok játszhatnak szerepet. Sajtóhíresztelések szerint a feleségének munkahelyi viszálya volt azzal az úriemberrel, aki az őstermelőket ki akarja pakolni. Mellesleg a prefektusi jogászok véleménye szerint az élelmiszerkereskedelmi vállalat van birtokon belül, az rendelkezik törvényesen a csarnok rendeltetéséről, a polgármester pedig fennen hirdeti, hogy ő mindenben a törvényesség bajnoka. Feloldható ez az ellentmondás? Vagy a törvényesség csak a magyar színház kétnyelvű plakátjainak törvényellenes betiltására használható fel?
Ettől függetlenül a következő nyereménysorsoláson is szívesen meghallgatunk olyan véleményeket, hogy a polgármesternek akad jó lépése is. Legalább jól kibeszéljük magunkat. És talán a probléma felvezetőjének is igaza lehet. Egy esetben. Ha addig a polgármester átadja hivatalát.