Fején talált szög


Beláthatatlan mélységekig örvénylik a vita a román-ukrán alapszerződés kapcsán, és amint várható volt, teljes pompázatában megmutatkozik a kétféle mérce alkalmazása. A román-magyar alapszerződés szerkesztése közben a magyar kisebbség részéről elhangzottak, ugye, túlzott követelések, irredenta törekvések, rasszista megnyilatkozások, eszméletlenül radikális vágyálmok, és még folytathatnánk a jelzők idézését, amelyeket a román politikai kaszt pufogtatott egészen az 1201-es ajánlás kiheréléséig. Most pedig ugyanazok vagy még igényesebb elvárások természetszerűek, sőt túl szerények ahhoz képest, hogy történelmileg mennyire jogos területi követelésről mond le a román kormány a békesség (és a NATO) kedvéért.
Adrian Severinnek nehéz a dolga ezekben a napokban. Még azok is, akik egyébként neki drukkolnak, a látszat kedvéért szúrós kérdésekkel támadják, amelyek között az enyhébbek az Ogyesszáig eltolható határt emlegetik. Az egyik éjszakai teleferében csak úgy szabadulhatott a szorító sarkából, hogy a külügyéri megfontoltságot félretéve, nevén nevezte a gyermeket: Uraim, manapság nem működnek azok az eszköközök, amelyekkel 1918-ban megvalósult a nagy Románia. Ma nem lehet szuronyt szegezni, hanem a diplomácia eszközeivel lehet célt elérni. Akkorát, amekkorát lehet...
És kifejtette, hogy mostanában nincsenek abszolút nyertesek és abszolút vesztesek, a tárgyalások addig folytatódnak, amíg a felek nagyjából egyformán nyernek, illetve veszítenek. Minden félnek adnia kell valamit ahhoz, hogy nyerjen valamit. A diplomáciának az a feladata, hogy a kompromisszumot optimalizálja: ne adjon többet a kelleténél, de kevesebbet sem, mert azzal nem ér el célt. A kelleténél kevesebb engedmény olyan mint a kidobott pénz. És szintén kidobott pénzhez hasonlítható az engedmény, ha megkésik. A várható nyereség lehetősége közben elúszik.
Adrian Severin sokszor találja fején a szöget. (Pontosabban: ritkán üt mellé.) Ez az okfejtése pedig maximális telitalát. Tökéletesen illusztrálja a Bolyai Egyetem esetét is.
A teremtés kezdetén (1989 decemberében) létezett a sötétségből örökölt Universitatea din Cluj-Napoca. Ebből az akkori román diplomácia a világért sem engedett volna optimális jottányit sem az optimális időben. Még annyit sem, hogy legalább visszatérjen a demokratikus ceauşizmus kezdetén használt Babeş,-Bolyai Egyetem nevére. Aztán jókora fáziseltolódással észbekaptak, hogy nyugati magyar körök adományokkal segítenék az egyetemet, ha annak némi magyar vonatkozása is volna, mire egyből előkerült a régi pecsét. Időközben azonban az adományok elsinkófálása körüli botrányok világhírt öltöttek, és az adakozók erősebb garanciákat kértek arra vonatkozóan, hogy küldeményeik nem siklanak mellékvágányra. Kellett volna egy olyan pecsétes fogadólevél, amelyen a Bolyai Egyetem neve szerepel.
Az optimális időben meghozott optimális engedmény eredménye az lett volna, hogy most Kolozsvárnak lenne két, gazdagon felszerelt egyeteme: A Babeş, és a Bolyai. És mindkettő a román államé lenne, mert hiszen a határon átvinni egy kémcsövet is képtelenség, ha az a kincstárhoz tartozik. (És mellesleg a romániai magyarság is vigyázna a Bolyai eszköztárára.) Az a hajó elúszott. A Babeş,-Bolyai névhez való visszatérés tehát ablakon kidobott pénzhez hasonlítható, mert későn jóváhagyott, túl kis engedmény volt.
Nemrégiben megpróbálták visszanyerni a veszteséget. A kolozsvári egyetem nevéhez hozzáragasztották a multikulturális jelzőt. Most felvetődik a kérdés: ez az engedmény idejében történt-e, és kellően nagy ahhoz, hogy elérje célját? Vagyis besegíti-e az országot az euroatlanti testületekbe?
Tartózkodjunk a jóslatoktól. Majd elválik Madridban. De abban bizonyosak lehetünk, hogy ha Románia felvételi vizsgája hely nélkül sikerül, akkor majd késedelem nélkül megmutatkozik a törekvés a kidobott pénz visszanyerésére, arra, hogy a Multikurális Babeş,-Bolyai Egyetem mielőbb visszanyerje a sokoldalúan fejlett szocializmusban elnyert nevét: Universitatea din Cluj-Napoca. Mit sem törődve azzal, hogy a Piripócsi Magdolnát elég körülményes Nyugaton bemutatni. És mellőzve Adrian Severin figyelmeztetését, amelyből világosan kiszűrhető a tanulság: elfogadhatóan jelentős és a kellő időben meghozott engedmény, például a Bolyai Egyetem névvel Madrid előtt megrendelt pecsét nélkül a második hullám meglovagolása is kétségessé válik.