Aranyszarvasok márpedig nincsenek
Szabadság, 1997. május 6., IX. évfolyam, 100. szám
Óriási botrányt próbálnak kavarni a nacionalista érzelmekre ráhajtó lapok a kolozsvári tévéstúdió múlt szerdán sugárzott műsorából, amelyben Szőcs István megkérdőjelezte a dák-római folytonosság elméletét. Az alaphangot a Ziua ütötte le, majd felébredtek a teljesen helyi lapok is. Egyikük olyan vészharangkongatásba kezdett, hogy az a bizonyos tévéadás javasolta Erdély visszacsatolását Magyarországhoz. Most?! Alapszerződéssel és NATO-csatlakozási tervekkel?
A Ziua lázítóan felsikoltott, hogy a „felháborító történelemhamisítás” az adófizetők pénzén történt. Ezt a kolozsvári magyar tévések közvetlenül az adás után a kollégáktól is megkapták. Ilyenkor hiábavaló az érvelés, hogy a romániai magyarok is adóznak. Előjön a másik ütőkártyával a Ziua, hogy az adás a magyarokat a románok ellen uszította. Miért? Talán úgy képzelik, hogy eddig a romániai magyarok vakon hittek az utólag megírt 2057 éves krónikában?
Azt a szerdai adást – mint a kolozsvári stúdió minden műsorát – az egész ország láthatta. Mégis a provinciális nacionalizmus kavart belőle botrányt. Vajon miért? A bukarestiek valamivel többet tudnak a témáról? Nem kerülte el a figyelmüket az az éjszakai tévéadás, amely szintén az adófizetők pénzén kérdőjelezte meg a kontinuitás-elméletet?
Román történészek négyszemközt már Ceauşescu idején jósolgatták, hogy egyszer eljön az idő, amikor ki kell mozdulni a ellentmondásos legendázásból, nem érdemes folytatni a leégéssorozatot a nemzetközi történész-találkozókon. Természetesen akkor még nem lehetett lépni, amikor egy ember írta a történelmet (is). Az egyéni kezdeményezés csak arra szorítkozhatott, hogy minél elfogadhatóbb magyarázatot keressenek például arra az ellentmondásra, miért élnek románok ott is, ahova rómaiak kíváncsiságból sem látogattak el. Erre készült az elmélet az erdélyi népbölcsőről, ahonnan a kialakuló románság egy része folyamatosan áttelepült a Kárpátokon túlra. És ezzel megalkották az újabb ellentmondást: a történelem folyamán mindig Moldvában volt nagyobb a születési arányszám. Tehát a ritkább népesség tölt fel sűrűbben lakott területet? És mivel magyarázható az, hogy az erdélyi nyelvjárás nem exportálódott Moldvába? Miért maradt uralkodó a keleti, lágyabb szlávos befolyás a Kárpátoktól keletre, és miért szerbesebb a román szavak hangzása Erdélyben?
Az éjszakai tévéadásban, amelyben román történészek kifejezték kétségeiket a kontinuitás-elmélet tarthatóságában, a kérdések annyira élesen vetődtek fel, hogy a Caritas óta hírhedt, de kétségbevonhatatlanul jó képességű műsorvezető, Mihai Tatulici feltette a fájó kérdést: holnaptól meg kell változtatni a történelemkönyveket? Nem – mondták határozottan még azok is, akik a legtürelmetlenebbül sürgetik a tudományos történelemszemlélet meghonosítását. Az túl nagy megrázkódtatás lenne a népnek – hangzott a román történészek éjszakai állásfoglalása –, de a fiatalokat fel kell készíteni, hogy nem egészen úgy történt, ahogyan nagyapáiknak, apáiknak tanították.
Valóban értelmetlen tovább ragaszkodni egy olyan elmélethez, amely több hasznot nem hoz. A folytonosság bizonygatása elérte célját a két világháborút lezáró békeszerződések idején, további területszerzésre nem alkalmas. Most ezen a téren bármilyen más elmélet kudarcot vallana. A román-ukrán alapszerződés nélkül is. Viszont, ha ország-világ előtt kiderülne, hogy folytonosság márpedig nincs is, a térképen az sem változtatna semmit. Nincs az a földi vagy égi erő, amely többségi lakosságot elszakítana anyanemzetétől pusztán azért, mert ősei nem az adott területen éltek. A kontinuitás-elmélet feleslegessé vált, és Európához közeledve egyre több gondot okoz a román történészeknek. De valóban nehéz megválni tőle. Képzeljük el, ha az utóbbi 150 évben egy legenda alapján magyarázták volna származásunkat, mennyire felháborítana az aranyszarvas kétségbevonása.
Talán Szőcs István véleményére sem kavartak volna botrányt, ha éjszaka, félig-meddig négyszemközt hangzik el. Úgy még talán be is segítene a kontinuitás-elmélet felváltásába. De a kolozsvári stúdió magyar szerkesztőségének nincs éjszakai adása.
A Ziua lázítóan felsikoltott, hogy a „felháborító történelemhamisítás” az adófizetők pénzén történt. Ezt a kolozsvári magyar tévések közvetlenül az adás után a kollégáktól is megkapták. Ilyenkor hiábavaló az érvelés, hogy a romániai magyarok is adóznak. Előjön a másik ütőkártyával a Ziua, hogy az adás a magyarokat a románok ellen uszította. Miért? Talán úgy képzelik, hogy eddig a romániai magyarok vakon hittek az utólag megírt 2057 éves krónikában?
Azt a szerdai adást – mint a kolozsvári stúdió minden műsorát – az egész ország láthatta. Mégis a provinciális nacionalizmus kavart belőle botrányt. Vajon miért? A bukarestiek valamivel többet tudnak a témáról? Nem kerülte el a figyelmüket az az éjszakai tévéadás, amely szintén az adófizetők pénzén kérdőjelezte meg a kontinuitás-elméletet?
Román történészek négyszemközt már Ceauşescu idején jósolgatták, hogy egyszer eljön az idő, amikor ki kell mozdulni a ellentmondásos legendázásból, nem érdemes folytatni a leégéssorozatot a nemzetközi történész-találkozókon. Természetesen akkor még nem lehetett lépni, amikor egy ember írta a történelmet (is). Az egyéni kezdeményezés csak arra szorítkozhatott, hogy minél elfogadhatóbb magyarázatot keressenek például arra az ellentmondásra, miért élnek románok ott is, ahova rómaiak kíváncsiságból sem látogattak el. Erre készült az elmélet az erdélyi népbölcsőről, ahonnan a kialakuló románság egy része folyamatosan áttelepült a Kárpátokon túlra. És ezzel megalkották az újabb ellentmondást: a történelem folyamán mindig Moldvában volt nagyobb a születési arányszám. Tehát a ritkább népesség tölt fel sűrűbben lakott területet? És mivel magyarázható az, hogy az erdélyi nyelvjárás nem exportálódott Moldvába? Miért maradt uralkodó a keleti, lágyabb szlávos befolyás a Kárpátoktól keletre, és miért szerbesebb a román szavak hangzása Erdélyben?
Az éjszakai tévéadásban, amelyben román történészek kifejezték kétségeiket a kontinuitás-elmélet tarthatóságában, a kérdések annyira élesen vetődtek fel, hogy a Caritas óta hírhedt, de kétségbevonhatatlanul jó képességű műsorvezető, Mihai Tatulici feltette a fájó kérdést: holnaptól meg kell változtatni a történelemkönyveket? Nem – mondták határozottan még azok is, akik a legtürelmetlenebbül sürgetik a tudományos történelemszemlélet meghonosítását. Az túl nagy megrázkódtatás lenne a népnek – hangzott a román történészek éjszakai állásfoglalása –, de a fiatalokat fel kell készíteni, hogy nem egészen úgy történt, ahogyan nagyapáiknak, apáiknak tanították.
Valóban értelmetlen tovább ragaszkodni egy olyan elmélethez, amely több hasznot nem hoz. A folytonosság bizonygatása elérte célját a két világháborút lezáró békeszerződések idején, további területszerzésre nem alkalmas. Most ezen a téren bármilyen más elmélet kudarcot vallana. A román-ukrán alapszerződés nélkül is. Viszont, ha ország-világ előtt kiderülne, hogy folytonosság márpedig nincs is, a térképen az sem változtatna semmit. Nincs az a földi vagy égi erő, amely többségi lakosságot elszakítana anyanemzetétől pusztán azért, mert ősei nem az adott területen éltek. A kontinuitás-elmélet feleslegessé vált, és Európához közeledve egyre több gondot okoz a román történészeknek. De valóban nehéz megválni tőle. Képzeljük el, ha az utóbbi 150 évben egy legenda alapján magyarázták volna származásunkat, mennyire felháborítana az aranyszarvas kétségbevonása.
Talán Szőcs István véleményére sem kavartak volna botrányt, ha éjszaka, félig-meddig négyszemközt hangzik el. Úgy még talán be is segítene a kontinuitás-elmélet felváltásába. De a kolozsvári stúdió magyar szerkesztőségének nincs éjszakai adása.