Aszfaltbetyárkodás
Szabadság, 1997. április 23., IX. évfolyam, 92. szám
Korszakunk egyik legostobább találmánya az útadó. A matricák nyomtatási költségét, a hamisításukkal járó kárt, a bliccelők lefülelésére beindítandó rendőri tevékenységet és az új adófajta bevezetését követő sok egyéb kiadást annak kellene fizetnie, aki kitalálta.
Az útadó a harmadik adófajta ugyanarra a célra. Útadó lényegében az évi autóadó is. Mert mi másra költenék, ha nem útjavításra? Csak nem a pénzügyi hivatal fenntartására? Ha igen, akkor volna egy ötletünk: szüntessék be az adót és az adóhivatalt, és akkor még nyerésben is leszünk, mert az adóbeszedő elmehet valami hasznos munkát végezni. Vajon miért nem emelték az eddigi autóadót az útügyi miniszter kívánságának szintjére? Restellték? Ugyan! Adókivetés dolgában csak a mindenkori ellenzék képes szemérmességet tanúsítani, de utóbb mindig kiderül, hogy színleli.
A másik útadó a benzin árának egy része. Minden üzemanyagáremeléskor benyújtották a különböző számlákat, hogy az önköltségen felül mire kell még befizetni, amikor tankolunk. Miért nem csapták hát most is a benzin árához az útadót? Megmondták volna, hogy né, gödrösek az utak, javításukra nem telik az évi autóadóból és a benzin árából e célra lecsíphető pénzből. Megértenénk, mert apránként könnyebb kiadni havi fizetésünk nyolcadát, vagy negyedét, sőt igazságosabbnak tartanánk, hogy mindenki annyit pótoljon az útjavításba, amennyi utat használ.
Bár tudjuk azt, hogy pihent agyúak számítása szerint egymillió személygépkocsi képes akkora kárt tenni adott útszakasz burkolatában, mint egy nyergesvontató egyszeri elhaladással. Kik hát az igazi aszfaltbetyárok? Miért nem a nagy útkoptatóktól követelik a javítási költségeket? A személygépkocsi-tulajdonosoktól esetleg az új utak építéséhez követelnének némi hozzájárulást. Még tulajdonosoknak is éreznénk magunkat, mint hajdanán. Vagyonunkat, a biztonság kedvéért, még egyszer megvásárolnánk majd az autópálya-díjakkal... Szóval, ezek olyan bonyolult dolgok, hogy ne is firtassuk, inkább fizessünk.
De hogy egy ütött-kopott IMS gazdája másfél milliót pengessen le útadó fejében, míg azok az újgazdagok, akik 1999 köbcentis, turbós, hengerenként hatszelepes motorjaikkal sepernek le mindenkit az útról, mindössze 100 000 lejjel pótoljanak be Traian Băsescu minisztériumának költségvetésébe, az enyhén szólva akkora méltánytalanság, amekkorát a sokoldalúan fejlett szocializmus és a vadkapitalizmus együttesen sem lenne képes kitalálni.
Mondhatná valaki: nem volna helyes az sem, ha soron kívül drágítanák a benzint, mert az újabb áremeléseket eredményezne. Minden árut szállítani kell, ugye, meg a vállalkozók, bankárok, igazgatók stb. furikázását is beépítenék a termékek árába. Na és? Az útadót talán nem fogják megfizettetni a fogyasztókkal?
Az útadó a harmadik adófajta ugyanarra a célra. Útadó lényegében az évi autóadó is. Mert mi másra költenék, ha nem útjavításra? Csak nem a pénzügyi hivatal fenntartására? Ha igen, akkor volna egy ötletünk: szüntessék be az adót és az adóhivatalt, és akkor még nyerésben is leszünk, mert az adóbeszedő elmehet valami hasznos munkát végezni. Vajon miért nem emelték az eddigi autóadót az útügyi miniszter kívánságának szintjére? Restellték? Ugyan! Adókivetés dolgában csak a mindenkori ellenzék képes szemérmességet tanúsítani, de utóbb mindig kiderül, hogy színleli.
A másik útadó a benzin árának egy része. Minden üzemanyagáremeléskor benyújtották a különböző számlákat, hogy az önköltségen felül mire kell még befizetni, amikor tankolunk. Miért nem csapták hát most is a benzin árához az útadót? Megmondták volna, hogy né, gödrösek az utak, javításukra nem telik az évi autóadóból és a benzin árából e célra lecsíphető pénzből. Megértenénk, mert apránként könnyebb kiadni havi fizetésünk nyolcadát, vagy negyedét, sőt igazságosabbnak tartanánk, hogy mindenki annyit pótoljon az útjavításba, amennyi utat használ.
Bár tudjuk azt, hogy pihent agyúak számítása szerint egymillió személygépkocsi képes akkora kárt tenni adott útszakasz burkolatában, mint egy nyergesvontató egyszeri elhaladással. Kik hát az igazi aszfaltbetyárok? Miért nem a nagy útkoptatóktól követelik a javítási költségeket? A személygépkocsi-tulajdonosoktól esetleg az új utak építéséhez követelnének némi hozzájárulást. Még tulajdonosoknak is éreznénk magunkat, mint hajdanán. Vagyonunkat, a biztonság kedvéért, még egyszer megvásárolnánk majd az autópálya-díjakkal... Szóval, ezek olyan bonyolult dolgok, hogy ne is firtassuk, inkább fizessünk.
De hogy egy ütött-kopott IMS gazdája másfél milliót pengessen le útadó fejében, míg azok az újgazdagok, akik 1999 köbcentis, turbós, hengerenként hatszelepes motorjaikkal sepernek le mindenkit az útról, mindössze 100 000 lejjel pótoljanak be Traian Băsescu minisztériumának költségvetésébe, az enyhén szólva akkora méltánytalanság, amekkorát a sokoldalúan fejlett szocializmus és a vadkapitalizmus együttesen sem lenne képes kitalálni.
Mondhatná valaki: nem volna helyes az sem, ha soron kívül drágítanák a benzint, mert az újabb áremeléseket eredményezne. Minden árut szállítani kell, ugye, meg a vállalkozók, bankárok, igazgatók stb. furikázását is beépítenék a termékek árába. Na és? Az útadót talán nem fogják megfizettetni a fogyasztókkal?