Tiltakozás a forradalmár-infláció ellen
Szabadság, 1997. április 21., IX. évfolyam, 90. szám
Tizenegy kolozsvári parlamenti tagot hívott megbeszélésre szombatra a polgármesteri hivatalba Aurel Coltor, az 1989. december 21-i forradalmi események mártírjai hozzátartozóinak, sebesültjeinek szervezete nevében. Megjelent Titus S,uteu szenátor és Kónya-Hamar Sándor képviselő, majd a találkozó vége felé megérkezett Iuliu Păcurariu képviselő is. Bár a hatalmi többségben különböző pártszíneket viselnek, abban egyetértettek a rendezvényt kezdeményező szervezettel, hogy háború után túl sok a hős, az 1992-ben, 1994-ben, sőt, még később megalakult forradalmár szervezetek ezrével ontják a „hitelesített” forradalmár dossziékat, amelyeket egy országos bizottság még napjainkban is elfogad. Így kerültek és kerülnek a kedvezményezettek sorába olyanok, akik a barikád ellenkező oldalán álltak, vagy jobbik esetben az ágy alatt reszketve drukkolták végig a véres eseményeket.
Akiket valóban súlyos kár, pótolhatatlan veszteség ért, azok zöme mély nyomorban tengődik, míg a későbbiekben felbukkant forradalmárok, akiket semmilyen kár nem ért, nem restellnek kárpótlást igényelni. Teljesen indokolatlan, hogy egyesek ne fizessenek adót csak azért, mert 1989. december 22-én, amikor Kolozsváron a megtorló hatóság meghunyászkodott, meg mertek mutatkozni a nyilvánosság előtt.
A mártírok hozzátartozói és a sebesültek kérték az utólag megalakult forradalmár szervezetek működésének beszüntetését, a kárpótlás folyósításának megállítását azok esetében, akik nem szenvedtek a forradalmi események során. Ha nagyon a forradalmárok oldalán érzik magukat, álljanak be az ő szervezetükbe tiszteletbeli tagnak, amely erkölcsi elismeréssel, oklevéllel jár, de nem anyagi előnnyel.
Akiket valóban súlyos kár, pótolhatatlan veszteség ért, azok zöme mély nyomorban tengődik, míg a későbbiekben felbukkant forradalmárok, akiket semmilyen kár nem ért, nem restellnek kárpótlást igényelni. Teljesen indokolatlan, hogy egyesek ne fizessenek adót csak azért, mert 1989. december 22-én, amikor Kolozsváron a megtorló hatóság meghunyászkodott, meg mertek mutatkozni a nyilvánosság előtt.
A mártírok hozzátartozói és a sebesültek kérték az utólag megalakult forradalmár szervezetek működésének beszüntetését, a kárpótlás folyósításának megállítását azok esetében, akik nem szenvedtek a forradalmi események során. Ha nagyon a forradalmárok oldalán érzik magukat, álljanak be az ő szervezetükbe tiszteletbeli tagnak, amely erkölcsi elismeréssel, oklevéllel jár, de nem anyagi előnnyel.