Befürdésveszély


Bármennyire rokonszenves számunkra az új vezető garnitúra – pláne, ha az előző figurákhoz hasonlítjuk – sajnálattal kell megállapítanunk egy régi taktika újbóli körvonalazódását: a hatalom jót akarna, de népe nem engedi.
Ha nem is tételezzük fel a szándékosságot, a fondorlatot, azt kétségkívül tapasztalhattuk, hogy az úgynevezett népi reakcióra késedelem nélkül, mondhatnánk készséggel bekövetkezett a visszalépés a Bolyai Egyetemmel kapcsolatban. Budapesten még megvolt a politikai szándék, idehaza multikulturális tagozatosítás lett belőle, amit a frissiben felelevenített egyetemi autonómia jegyében máris egyszerűsíteni igyekeznek, hogy lehetőleg csak kulturális egyetem maradjon, tagozatok nélkül. A kétnyelvű feliratozással és a közigazgatásban az anyanyelv használatával kapcsolatban már menetrendszerűen érvényesül az alapállás: mi akarnánk, de...
Nem éppen ügyetlen érvelés ez Nyugat felé. Lám Iliescunak hét évig elhitték, hogy ő jó ember lenne, de nem engedi a Vatra. Az előző államfőt, szegényt, ugye zsarolta a nép: ha nem elég erélyes a nemzeti kisebbségekkel, Funar vagy Vadim mellé áll a legközelebbi szavazáskor. Akkor már inkább maradjon Iliescu – vélték többen Nyugaton akkora meggyőződéssel, hogy a román-magyar alapszerződés határidő előtti aláírásával és több más fifikával szinte újraválasztatták 1996-ban is.
Ám most más a helyzet. Ezúttal a Nyugat számára sem babra megy a játék. Napirenden a belépés a NATO-ba, az Európai Unióba és hasonló fényesebb helyekre. Ilyenkor jobban megnézik a népet is, nemcsak a pillanatnyi vezetőit. Nem véletlen, hogy közvélemény-kutatásokkal (valódiakkal, nem pedig műhelygyakorlati kísérletekkel) mérik fel a tagjelölt országok népességének magatartását. Ha nem szereti a hamburgert, Nyugat összevonja a szemöldökét. Nem hiába büszkélkedünk, hogy a felmérések szerint Románia lakosságának túlnyomóan döntő többsége mihamarabb Európában akar lenni. Imádjuk a hullámfürdőt, de a második hullámot már a partról akarjuk szemlélni, ezzel szemben más kelet-közép-európai államokban a lakosság szinte fele fenntartásokkal néz elébe a szuverenitáskorlátozás újabb megpróbáltatásainak. Csakhogy a nyugati megfigyelők számára most nem ez az egyetlen szempont. Nem szeretnének olyan új taggal bajlódni, amely semmibe veszi vezetőinek szavát. Mit kezdenének például most Albániával, ha a NATO tagja lenne? Megvolt a politikai akarat, hogy a Caritas-szerű ügyet a szőnyeg alá seperjék, de a nép nem engedte. Itt is vannak súlyos rendezni való ügyek, és hátha a nép majd azokba is beleszól? Hátha egyszer nemcsak a kisebbségi jogok biztosításában akarja korlátozni vezetőinek mozgásterét, hanem komolyabb tételek miatt zsarolja a hatalmat? Például elképzelhető, hogy nyomorának felelőseit számoltatná el ugyanolyan erőszakos eszközökkel, amilyenekkel most kényszeríti miniszterelnökét nemzetközi tárgyalásokon adott szavának visszavonására.
Szerencsére a nyugati megfigyelők tisztán láthatják, hogy nem az egész népet kellene megnevelni. A nagy többségnek nem az a gondja, hogy megakadályozza a Bolyai Egyetem létrehozását, a kétnyelvű helységnévtáblák kifüggesztését stb. Ilyen ostobaság, hogy a kétnyelvű tábla a magyar nyelv megtanulására kötelezi a román lakosságot, egyszerű, normális embernek nem juthat eszébe. Csak az Adevărul szerkesztőjének. Vagy ott a másik példa: valaki csak úgy tudja elképzelni az életét, ha román-magyar vegyes egyetem prorektora lehet. Hogy ő a Victor Babeş,, vagy a Ferdinand Egyetem, vagyis tiszta román főiskola prorektora legyen, román létére?! Azt kikéri magának a miniszterelnökétől. El tudnánk képzelni ilyen érvelést a román nép egyszerű fia részéről, akinek cselekvését nem valami hátsó szándék vezérli?
A nép átlagosan értelmes fiának olyasmi sem forog a fejében, ami a Mesagerul transilvan vezércikkíróját heves kirohanásra késztette. Azt állította, hogy ha Erdélyben kétnyelvű táblák jelennek meg, nem lehet majd tudni, hol ér véget Magyarország és hol kezdődik Románia. Na ne! Magyarországon is felül van a román helységnév? És például az úthálózat minőségében sem lehet ég-föld különbséget tapasztalni?
Az előző évtizedekben kiképzett és az utóbbi hét évben átmentett, illetve gyorstalpalt népnevelők átnevelésével aránylag gyorsan el lehetne intézni, hogy amit a vezetők akarnak, azt a nép látszólag se akadályozza. Csak nehogy a Nyugat azt higgye, hogy ezek a gáncsoskodások a nép hangadóitól jönnek. Akkor, sajnos, befürdünk az első hullámmal.