Késlekedő igazságtétel


Hét évvel ezelőtt Marosvásárhelyen elszabadították a poklot. Hárman meghaltak, több mint háromszázan megsebesültek, még többen hét éven túl gyógyuló lelki sérülést szenvedtek, sokan – okkal vagy ok nélkül – elmenekültek az országból. A pogromkísérlet felbecsülhetetlen károkat okozott nemcsak a romániai magyarságnak, hanem az egész országnak, viszont profitot eredményezett egyeseknek, akik hasonló helyzetben és normális államban lebuknak: szervezőiknek és azoknak, akik hatalmi szóval megakadályozhatták volna a vérontást.
A tragikus eseményekkel kapcsolatban kétes szerepet betöltő személyek közül többen szédületes karriert futottak be az előző kormányzatokban. Senkikből lettek nagykövetek fényes nyugati fővárosokban, helyi rendőrtisztecskék pedig, akik az események idején nem teljesítették elemi kötelességüket, rangban és beosztásban előbbre léptek, ahogy az vitéz katonáknak dukál. Ebből csak arra lehet következtetni, hogy éppen az volt a parancsuk: ne akadályozzák meg a bérelt autóbuszokkal, szervezetten, jóelőre kitervelten a város magyarságára zúdított terrorcsapatokat. Legtöbbet nyert a titkosrendőrség: rehabilitációt.
Az igazi vétkesek közül senkit sem vontak felelősségre. Bár elkészült egy parlamenti jelentés, amely a „körülmények kényszerítő hatására” nagy bölcsen kimondta, hogy mindkét felet majdnem teljesen egyforma mértékben felelősség terhel, az igazságszolgáltatás a szembenálló két tömegből csak magyar részvevőket ítélt szabadságvesztésre, illetve kényszerített száműzetésbe. Az akkori hatalmi érdeknek megfelelően a parlamenti szakbizottság abból a dilettáns bűnügyi regénybe illő elképzelésből indult ki, hogy az áldozat is lehet bűnös, ha nagyon rászolgál a gonosztevő haragjára.
Az RMDSZ-nek akkor éppen azokkal szemben kellett volna érvényesítenie az áldozatok igazát, akik ország-világ előtt azt bizonygatták, mennyire jogos haragjuk. Most a megváltozott helyzetben a vásárhelyi események tisztázásának gyökeresen mások a feltételei. Ha nem lennének kedvezőtlen tapasztalataink a Bolyai Egyetemmel kapcsolatban, még azt is bátorkodnánk elképzelni, hogy a marosvásárhelyi események vétkeseit ugyanúgy rajtaütésszerűen letartóztatják, mint a bányászjárások vezérét. Hiszen az RMDSZ éppen olyan kormánytényező, mint a Petre Roman pártja. Az egész társadalom számára üdvös lenne, ha ez nem csak elvben lenne igaz. A társadalmi igazságtevésnek az a célja, hogy a mindenkori hatalmat leszoktassa az erőszakosságról. Hogy a jövőben ne merészeljen olyan gátlástalanul megtorolni neki nem tetsző véleményeket és törekvéseket, ahogyan azt megtette az 1989-es forradalmat elsikkasztó hatalmi csoport.