Az RNEP színváltása
Szabadság, 1997. február 28., IX. évfolyam, 48. szám
Bukaresti jól értesült körökben pontosan látják a Román Nemzeti Egységpárt mostani háztömb körüli kirúgósdijának a célját. Abból indulnak ki, hogy miért éppen most sikerült kibillenteni pozíciójából Funart, az RNEP-ideológia megtestesítőjét és sugárzóantennáját. Mi változott az előző próbálkozásokhoz képest?
Az 1996. novemberi választások nyomán az RNEP számára lezárult egy szakasz, és belátható időn belül nem remélhet megrendeléseket a korábbi szövetségesektől. Az új hatalomnál Funarnak volt egy beváltatlan számlája, az elnökválasztás második menetében Emil Constantinescura szavaztatta híveit, de ez a piros pont értéktelen. Az új kormánykoalícióban senki sem büszke Funar barátságára, külföldön meg pláne: megvetően letagadják.
A RNEP-nek nem maradt más hátra, meg kellett változtatnia fizimiskáját, ha a hatalom közelébe akar férkőzni. Ezzel az érvvel győzték meg a megyei fiókszervezetek vezetőit, kivéve a kolozsváriakat, a marosvásárhelyieket és a nagyváradiakat, akiket nehéz kimozdítani az észak-erdélyi sérelemhánytorgatás gyakorlatából. Ezért ezek a szervezetek valószínűleg alapos fiatalításnak néznek elébe.
Hogy az ideiglenes elnök, a temesvári (!) Valeriu Tabără lesz-e Funar utódja, azt senki sem meri megjósolni. A hadicsel kivitelezője kiérdemelné a tényleges pártelnöki tisztséget, de talán a párt szempontjából jobb lenne, ha az RNEP tisztségében megerősített elnökét úgy helyezhetnék el időben és térben, hogy az illető nem Funar, hanem Tabără utódja. A kétszeres névváltoztatás nem mai találmány tájainkon... Ez azonban egyelőre másodlagos jelentőségű kérdés. Az országos értekezletig az RNEP lázas propagandatevékenységgel igyekszik bizonygatni, hogy felhagyott a nacionalista hisztériával, csak annyira nemzetieskedik, amennyire egy modern liberális pártnak ez jól áll. Vagyis átcsap önmaga ellentétébe, kozmopolitába.
A szenzációs mutatvány kísérletét nem kísérik különösebb kétkedések, mi több, a kormánykoalícióban lévő liberális csoportok kíváncsian kivárnak. Ha Tabără előrejelzései beválnak, vagyis ha az RNEP végérvényesen megszabadul Funartól és rémhírgerjesztő politikájától, lehet szó róla, hogy elismerjék liberális tömörülésnek. Eggyel több vagy kevesebb – nem gond. Akkor pedig az RNEP parlamenti tagjainak kormánytámogató szavazatait az új hatalom nem fogja szégyellni, mi több, a NATO-ban és az Európai Unióban is büszkélkedni lehet egy újabb liberális színezetű párttal, amely az ellenzéki padsorokból átült a jobb oldalra, és így az ország és egyben a térség politikai stabilitásának egyik pillérévé vált. Úgy majd nem lesz szükség az RMDSZ-szavazatokra a parlamentben, mi több, a kormánykoalícióban sem. Igaz, hogy ehhez meg kell változtatni a koalíciós jegyzőkönyvet, de a politikában ennél gyökeresebb pálfordulások is előfordulnak.
Persze, a Román Nemzeti Egységpárt annyira megalapozta „hírnevét”, hogy nem lesz könnyű elhitetni a világgal megszelídülését, ugyanakkor a kolozsvári polgármester intézkedéseivel még három évig (?) emlékeztetni fogja a közvéleményt, hogy ő az RNEP színeiben vált helyhatósági kiskirállyá. De van idő a színváltáshoz, és az integrációs tárgyalások fel is gyorsíthatják az eseményeket.
Az 1996. novemberi választások nyomán az RNEP számára lezárult egy szakasz, és belátható időn belül nem remélhet megrendeléseket a korábbi szövetségesektől. Az új hatalomnál Funarnak volt egy beváltatlan számlája, az elnökválasztás második menetében Emil Constantinescura szavaztatta híveit, de ez a piros pont értéktelen. Az új kormánykoalícióban senki sem büszke Funar barátságára, külföldön meg pláne: megvetően letagadják.
A RNEP-nek nem maradt más hátra, meg kellett változtatnia fizimiskáját, ha a hatalom közelébe akar férkőzni. Ezzel az érvvel győzték meg a megyei fiókszervezetek vezetőit, kivéve a kolozsváriakat, a marosvásárhelyieket és a nagyváradiakat, akiket nehéz kimozdítani az észak-erdélyi sérelemhánytorgatás gyakorlatából. Ezért ezek a szervezetek valószínűleg alapos fiatalításnak néznek elébe.
Hogy az ideiglenes elnök, a temesvári (!) Valeriu Tabără lesz-e Funar utódja, azt senki sem meri megjósolni. A hadicsel kivitelezője kiérdemelné a tényleges pártelnöki tisztséget, de talán a párt szempontjából jobb lenne, ha az RNEP tisztségében megerősített elnökét úgy helyezhetnék el időben és térben, hogy az illető nem Funar, hanem Tabără utódja. A kétszeres névváltoztatás nem mai találmány tájainkon... Ez azonban egyelőre másodlagos jelentőségű kérdés. Az országos értekezletig az RNEP lázas propagandatevékenységgel igyekszik bizonygatni, hogy felhagyott a nacionalista hisztériával, csak annyira nemzetieskedik, amennyire egy modern liberális pártnak ez jól áll. Vagyis átcsap önmaga ellentétébe, kozmopolitába.
A szenzációs mutatvány kísérletét nem kísérik különösebb kétkedések, mi több, a kormánykoalícióban lévő liberális csoportok kíváncsian kivárnak. Ha Tabără előrejelzései beválnak, vagyis ha az RNEP végérvényesen megszabadul Funartól és rémhírgerjesztő politikájától, lehet szó róla, hogy elismerjék liberális tömörülésnek. Eggyel több vagy kevesebb – nem gond. Akkor pedig az RNEP parlamenti tagjainak kormánytámogató szavazatait az új hatalom nem fogja szégyellni, mi több, a NATO-ban és az Európai Unióban is büszkélkedni lehet egy újabb liberális színezetű párttal, amely az ellenzéki padsorokból átült a jobb oldalra, és így az ország és egyben a térség politikai stabilitásának egyik pillérévé vált. Úgy majd nem lesz szükség az RMDSZ-szavazatokra a parlamentben, mi több, a kormánykoalícióban sem. Igaz, hogy ehhez meg kell változtatni a koalíciós jegyzőkönyvet, de a politikában ennél gyökeresebb pálfordulások is előfordulnak.
Persze, a Román Nemzeti Egységpárt annyira megalapozta „hírnevét”, hogy nem lesz könnyű elhitetni a világgal megszelídülését, ugyanakkor a kolozsvári polgármester intézkedéseivel még három évig (?) emlékeztetni fogja a közvéleményt, hogy ő az RNEP színeiben vált helyhatósági kiskirállyá. De van idő a színváltáshoz, és az integrációs tárgyalások fel is gyorsíthatják az eseményeket.