Kerekasztal-megbeszélés az önálló magyar egyetemről


A Kolozsvári Magyar Diákszövetség kezdeményezésére tegnap a kolozsvári főtéri római katolikus plébánia imatermét zsúfolásig megtöltő érdeklődők jelenlétében kerekasztal-megbeszélést tartottak az önálló magyar egyetem témakörében. A meghívásnak az RMDSZ csúcsvezetősége részéről eleget tett Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Kötő József művelődés-, vallás- és oktatásügyi ügyvezető első alelnök, Székely István önkormányzati ügyvezető alelnök. Tőkés László tiszteletbeli elnök az országtól távol lévén, Tolnai Miklós püspöki tanácsost kérte fel a kezdeményezést köszöntő levelének felolvasására, amelyre mindjárt azután sor került, hogy Kiss Olivér KMDSZ-elnök megnyitotta az összejövetelt.
A tiszteletbeli elnök azért is fontosnak tartotta a vitát, mert szerinte aggodalomra ad okot az RMDSZ operatív vezetésének néhány állásfoglalása. Tőkés László ugyanakkor keserű iróniával bírálta a célzatos közvélemény-kutatásokat, valamint azokat a véleményeket, amelyek az önálló magyar egyetemi intézmény szükségességét megkérdőjelezik. Mint levelében írta, amit máskor a hatalom tiltott meg a romániai magyarság számára, annak kivitelezését most egyesek belülről akadályozzák.
Dani László, a vitavezető elnökség tagja, kifejezte tiszteletét a püspök úr iránt, de megjegyezte, hogy nem kívánnak „a sajtóban gerjesztett vitában részt venni, folytatni az alpári hülyéskedést”. Ezután Kovács Lehel, a KMDSZ tanügyi alelnöke ismertette a kerekasztal-megbeszélés tervezett forgatókönyvét, majd sor került az elvi vitaindítókra.
Az első előterjesztő, Balázs Sándor kijelentette, hogy nem ért egyet Dani László jelzőjével, az állítólagos alpári vitában komoly egyetemi tanárok is részt vettek, és bár a diákvezér jelezte, hogy senkit sem akart megbántani, az előadó nem titkolta: sértve érzi magát. Ezután rátért mondandójára, a történelmi analógiára, amely kitapintható a Bolyai Egyetem háború utáni megalakítása és a mostani újraalakítási folyamat között. Mint mondotta, 1945-ben azért hozták létre az önálló magyar egyetemet, hogy majd a békeszerződés aláírása után, bizonyos idő elteltével megszüntessék. Most az euroatlanti beilleszkedés a cél, tehát nagy figyelmet kell fordítani a jogi garanciákra. Juhász Tamás a protestáns teológia tapasztalatából azt a tanulságot tárta az egybegyűltek elé, hogy kezdeti szerény eszközökkel is fel lehet nőni a korkövetelmények színvonalára. Selinger Sándor a budapesti Gábor Dénes Műszaki Egyetem távoktatási hálózatát ismertette. Mint mondotta, 40 városban – ebből öt erdélyi városban – van központjuk. Ezek eredményes működése azt bizonyítja, hogy a Bolyai mellett más oktatási intézményt is el lehet képzelni. Asztalos Lajos nemzetiségi egyetemek létrehozását ismertette a Franco utáni Spanyolországban, olyan kisebbségek esetében, amelyeknek sohasem volt anyanyelvi oktatásuk, sőt irodalmi nyelvüket is csak napjainkban kezdték kiformálni. Az előterjesztés után apró incidens történt. Valaki azt sürgette, hogy térjenek a tárgyra. A vitavezetők, nem értvén a kifogás okát, kis zavar után átadták a szót Kötő Józsefnek, aki az eddigi és a további RMDSZ-stratégiákról beszélt, az RMDSZ-programról, amely egyértelműen és világosan kimondja, hogy meg kell teremteni az önálló, önkormányzatra épülő anyanyelvi oktatási rendszert, az óvodától a főiskoláig. Előterjesztését azzal fejezte be, hogy reméli, ezután több lesz az egyetemépítés, mint a stratégia.
Ezután bejelentették a KMDSZ stratégiatervezetének vitáját (a dokumentumot egy későbbi lapszámunkban vagy a Campusban közöljük). Moldován Béla azzal kapcsolatban javasolta, hogy a jelenlévők fogalmazzanak meg egy felhívást a földkerekség magyarjaihoz. Az első példányt Teller Edéhez küldjék el, aki egész életében síkraszállt az anyanyelvi oktatás mellett. Ezután Markó Bálint, a dokumentumot szerkesztő közösség tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy a stratégia vitatható pontjaihoz, változataihoz szóljanak hozzá. Ilyen például az, hogy legyen-e Bolyai Egyetem, jogfolytonossággal, vagy létesüljön új egyetem. A második hozzászóló, Dobai István, azonban szintén elvi szinten közelített a problémához.
Lapzártakor az összejövetel folytatódott, az érdemi vita ismertetésére holnapi lapszámunkban visszatérünk.