Gyöngyszemek


Felmért a tévé bukaresti magyar adása is. Arra a kérdésre keresett válaszokat, hogy kell-e nekünk Bolyai Egyetem. Már szinte elsírtuk magunkat, hogy ti is, fiaim, Butusok, amikor rádöbbenhettünk: ez más műfaj. A tévé-interjúk nem százalékokat mutattak be, hanem szegénységi bizonyítványokat állítottak ki. Ha megveszekedett ellenségeink hallották – és értették – volna, könnytől lucskos szemmel kivonulnak a kormányépület elé, hogy életszínvonal-javítás helyett Ciorbea azonnal intézkedjen a teljes körű magyar nyelvű oktatás helyreállításáról (és köztünk legyen mondva: minőségének biztosításáról). Ilyen gyöngyszemek röpködtek az éterben, hogy kitűnő elbánásmódban részesítenek bennünket, meg hogy elnyomtak át minket ide a román szekcióra.
Ez a fajta felmérés azt mutatta ki, hogy igenis, szükség van a Bolyai Egyetemre. Mégpedig sürgősen. Mielőtt másfajta felmérőink úgy elbánásmódolnak bennünket, hogy teljesen elnyomjuk saját magunkat át a munka közös nyelvébe.

Az a sokat emlegetett anyagi háttér, amelynek hiányában a „hirtelen” létrehozott Bolyai Egyetem sokkal szegényesebb volna, vajon miből állna? Hány kémcső, magyar helyesírási szemléltető és palatábla jönne át a Victor Babeş, Egyetemtől, amitől az úgy elárvulna? Azt azért senki se állítsa, hogy az ország mostani nyomora összevethető az 1945-ös szétbombázott állapotokkal. Akkor nem volt szükség előzetes szakértői vitákra, közvélemény-kutatásokra, hosszas folyamatra: egyből létrehozták a Bolyai Egyetemet.
Mielőtt valaki azt mondaná, hogy a tudományos szocializmushoz nem volt szükség különleges tanszerekre, szögezzük le: valóban, annak idején nem is jöhetett annyi számítógép az erdélyi magyarság megsegítésére, mint 1989 után. Most nem marad más hátra, mint megköszönni azoknak, akik eddig otthon őrizték a számítástechnikai berendezéseket, és ezután átadják azokat a rendeltetésszerű használatnak: az oktatásnak és a kutatásnak.

Hatalmas kő esett le szívemről, amikor az RMDSZ ügyvezető elnöke elítélte a Magyari-féle felmérést, kijelentve, hogy az nem a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetének megrendelésére készült. Bevallom, eddig sötét gondolatok foglalkoztattak. Mert ha RMDSZ-pénzből finanszíroznak öncsonkító „tudományos” kutatásokat, akkor rám ne számítsanak, sőt a tagdíjfizetés beszüntetésére vonatkozó döntésemet kiterjesztem a befolyásom alatt álló környezetemre is. Szerencsére erre a fájdalmas lépésre nem kerül sor.
Lelkiállapotom mégsem állt maradéktalanul helyre. Nemcsak az RMDSZ-nek adózok pénzzel, szavazattal, tisztelettel, elismeréssel stb. Vannak társ-, polgári, szakmai szervezetek, intézmények, nem utolsósorban alapítványok, amelyeket alkalomadtán különböző formában – ha másként nem: erkölcsileg – támogatok. Nem szeretném, ha saját rokonszenvemmel a saját hátamba szúrva találkoznék.
Ezért volna üdvös, ha a Bolyai Egyetem szükségességét firtató közvélemény-kutatás megrendelője és finanszírozója becsületesen kilépne a színfalak mögül.