Egy érv a további politikai tisztogatás mellett
Szabadság, 1997. január 18., IX. évfolyam, 13. szám
1990 januárjában Béke Nobel-díjra javasoltak a világ ismertebb személyiségei közül vagy egy tucatot, köztük, nem éppen utolsónak a listán, Tőkés Lászlót. Az Ager-Rompres azonnal hatalmas munkába kezdett. Költséget, fáradságot és közmondásos szakértelmet nem ismerve megkereste a világ talán egyetlen hírügynökségi jelentését, amelyben valamilyen okból – talán sajtóhibából – Tőkés lemaradt a jelöltlistáról. És ezt a hiányos listát közölte, „dacolva” Ion Iliescu útmutatásával, aki akkor még a román forradalom hősének tekintette a temesvári népfelkelés elindítóját.
Az volt az egyik első jele annak, hogy a kapitalizmus művének a néppel és a népért való építését ott akarják elkezdeni, ahol abbahagyták a sokoldalúan fejlett szocializmust: kirekesztésünkkel.
A balszélsőséges vatra-szellem hétévnyi uralkodása után ugyanaz a Rompres költséget, fáradságot, közmondásos szakértelmet és még nem teljesen leépített külföldi ügynökhálózatot nem kímélve felfedezi, hogy van egy EFE nevezetű hírügynökség, amely sajtóbakik terjesztésére szakosodhatott, és annak termékét veszi át, idézve, hogy Tőkés László állítólag 3,5 millió magyarnak független kormányt akar.
A Rompres minden, csak hülye nem. Nagyon jól tudja, hogy Tőkés László álmából fölriasztva sem téveszti össze az erdélyi magyarok számát a határon túli európai összmagyarság számával. A Rompres nagyon jól tudja, hogy elhallást, elírást idézett. Nem azért, hogy kinevettesse azt a bizonyos EFE hírügynökséget, hanem többek között azért, hogy Radu Seucea, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Egyetemi Ifjúsága kolozsvári szervezetének elnöke követelhesse Tőkés László kirúgását az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségéből (belső ellendrukkerek nem kis örömére).
Az egyetemi ifjúsági elnök szellemi képességeiről most nem érdemes értekezni, a lényeg az, hogy ha a közszolgálati hírközlésben megkezdődött a diverziószakértők tisztogatása, az RMDSZ-nek meg kell ragadnia az alkalmat: a szomorú tények felmutatásával követelnie kell hangulatmérgezők mielőbbi félreállítását. Mielőtt újra elindítanák a jelzést a „bányászoknak”, hogy a marosvásárhelyi gyógyszertárban nem szolgálnak ki románokat.
Az volt az egyik első jele annak, hogy a kapitalizmus művének a néppel és a népért való építését ott akarják elkezdeni, ahol abbahagyták a sokoldalúan fejlett szocializmust: kirekesztésünkkel.
A balszélsőséges vatra-szellem hétévnyi uralkodása után ugyanaz a Rompres költséget, fáradságot, közmondásos szakértelmet és még nem teljesen leépített külföldi ügynökhálózatot nem kímélve felfedezi, hogy van egy EFE nevezetű hírügynökség, amely sajtóbakik terjesztésére szakosodhatott, és annak termékét veszi át, idézve, hogy Tőkés László állítólag 3,5 millió magyarnak független kormányt akar.
A Rompres minden, csak hülye nem. Nagyon jól tudja, hogy Tőkés László álmából fölriasztva sem téveszti össze az erdélyi magyarok számát a határon túli európai összmagyarság számával. A Rompres nagyon jól tudja, hogy elhallást, elírást idézett. Nem azért, hogy kinevettesse azt a bizonyos EFE hírügynökséget, hanem többek között azért, hogy Radu Seucea, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Egyetemi Ifjúsága kolozsvári szervezetének elnöke követelhesse Tőkés László kirúgását az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségéből (belső ellendrukkerek nem kis örömére).
Az egyetemi ifjúsági elnök szellemi képességeiről most nem érdemes értekezni, a lényeg az, hogy ha a közszolgálati hírközlésben megkezdődött a diverziószakértők tisztogatása, az RMDSZ-nek meg kell ragadnia az alkalmat: a szomorú tények felmutatásával követelnie kell hangulatmérgezők mielőbbi félreállítását. Mielőtt újra elindítanák a jelzést a „bányászoknak”, hogy a marosvásárhelyi gyógyszertárban nem szolgálnak ki románokat.