Kiszabadult Románia utolsó politikai foglya
Szabadság, 1996. december 28., VII. évfolyam, 302. szám
Szűk körű fogadtatás
Cseresznyés Pál kiszabadult. De ígéretünk ellenére nem várhattuk a fogház kapujában a kanadaiak legutóbbi adományával. Nem hívtak meg.
Ennek története, dióhéjban: December 1-jén, amikor az újabb pénzadomány megérkezett, és azt jeleztem Zonda Attila Maros megyei RMDSZ-elnöknek, ő azt mondta, várjuk meg Cseresznyés Pál kiszabadulását. Ugyanis biztosra vehető, hogy a négy Maros megyei képviselő kezdeményezése sikeres lesz. Ők a választások eredményhirdetése után bementek a fogházba, és kegyelmi kérvényt írattak alá Cseresznyés Pállal. Ez volt az ötödik kegyelmi kérvény, most azonban nem annak az államelnöknek terjesztik elő, akinek „meg volt kötve a keze”... A képviselők kihallgatást kértek Emil Constantinescu elnöktől, ehhez Markó Béla szövetségi elnök segítségét is igényelték, azonban a controceni-i látogatás elmaradt. Helyette Kelemen Attila, az egyik újdonsült Maros megyei képviselő elmarasztalást kapott Frunda György szenátortól, hogy minek avatkoznak bele ebbe az ügybe, amikor ezzel ő foglalkozik immár öt éve, miért akarják politikai tőkekovácsolásra felhasználni Cseresznyés Pált.
Karácsony estéjén aztán váratlanul megnyílt a börtönajtó Cseresznyés Pál előtt. Az eseményen jelen volt Frunda György, Borbély László, az egykori képviselő kíséretében, aki a novemberi választáskor nem került bejutó helyre a Maros megyei listán, és emiatt különösképpen feszültté vált a hangulat a megyei szervezetben. A kegyelmi rendeletet Frunda György hozta Bukarestből, és erről nem értesítette az RMDSZ megyei szervezetét, sem a Cseresznyés megsegítésére létesült alapítvány kuratóriumát. Így a kolozsvári Szabadság szerkesztőségébe sem jutott el a hír, és nem lehettünk jelen az eseményen fotóriporterrel és a kanadai dollárokkal.
Csak másnap, karácsony első napján találkozhatott a kiszabadult politikai fogollyal a megyei szervezet vezetősége, hogy ellássa a szabadlábon mozgáshoz nélkülözhetetlen eszközzel: pénzzel. A kanadaiak adománya, amelyet bizonyára vállalkozásának beindítására fog felhasználni, már csak az új évben jut el hozzá. A rendkívüli karácsonyi meglepetés elmaradt – legőszintébb és legönzetlenebb sajnálatunkra, hiszen lapunk ebből nem akart politikai tőkét kovácsolni. A Szabadság úgysem juthat be a parlamentbe, különösen most, közvetlenül a választások után...
Cseresznyés Pál kiszabadult. De ígéretünk ellenére nem várhattuk a fogház kapujában a kanadaiak legutóbbi adományával. Nem hívtak meg.
Ennek története, dióhéjban: December 1-jén, amikor az újabb pénzadomány megérkezett, és azt jeleztem Zonda Attila Maros megyei RMDSZ-elnöknek, ő azt mondta, várjuk meg Cseresznyés Pál kiszabadulását. Ugyanis biztosra vehető, hogy a négy Maros megyei képviselő kezdeményezése sikeres lesz. Ők a választások eredményhirdetése után bementek a fogházba, és kegyelmi kérvényt írattak alá Cseresznyés Pállal. Ez volt az ötödik kegyelmi kérvény, most azonban nem annak az államelnöknek terjesztik elő, akinek „meg volt kötve a keze”... A képviselők kihallgatást kértek Emil Constantinescu elnöktől, ehhez Markó Béla szövetségi elnök segítségét is igényelték, azonban a controceni-i látogatás elmaradt. Helyette Kelemen Attila, az egyik újdonsült Maros megyei képviselő elmarasztalást kapott Frunda György szenátortól, hogy minek avatkoznak bele ebbe az ügybe, amikor ezzel ő foglalkozik immár öt éve, miért akarják politikai tőkekovácsolásra felhasználni Cseresznyés Pált.
Karácsony estéjén aztán váratlanul megnyílt a börtönajtó Cseresznyés Pál előtt. Az eseményen jelen volt Frunda György, Borbély László, az egykori képviselő kíséretében, aki a novemberi választáskor nem került bejutó helyre a Maros megyei listán, és emiatt különösképpen feszültté vált a hangulat a megyei szervezetben. A kegyelmi rendeletet Frunda György hozta Bukarestből, és erről nem értesítette az RMDSZ megyei szervezetét, sem a Cseresznyés megsegítésére létesült alapítvány kuratóriumát. Így a kolozsvári Szabadság szerkesztőségébe sem jutott el a hír, és nem lehettünk jelen az eseményen fotóriporterrel és a kanadai dollárokkal.
Csak másnap, karácsony első napján találkozhatott a kiszabadult politikai fogollyal a megyei szervezet vezetősége, hogy ellássa a szabadlábon mozgáshoz nélkülözhetetlen eszközzel: pénzzel. A kanadaiak adománya, amelyet bizonyára vállalkozásának beindítására fog felhasználni, már csak az új évben jut el hozzá. A rendkívüli karácsonyi meglepetés elmaradt – legőszintébb és legönzetlenebb sajnálatunkra, hiszen lapunk ebből nem akart politikai tőkét kovácsolni. A Szabadság úgysem juthat be a parlamentbe, különösen most, közvetlenül a választások után...