Kiemelt érzékenységű fülesek
Erdélyi Napló, 2001. augusztus 28., XI. évfolyam, 35. (518.) szám
Foglalkoznivalót talált magának a Népszabadság az RMDSZ háza táján. Megmutatta, hogy fülei idáig nyúlnak, ha van rá megrendelés. No nem társadalmi, mert ugyan ki érdeklődne Magyarországról olyan behatóan az erdélyi, pontosabban a romániai, még sokkal pontosabban a bukaresti pozíció- és érdekvédelmi harc apró mozzanatai iránt. A nép, a legkedveltebb újságolvasó nép biztosan nem, hiszen annak tele van mindene a bukaresti, hát még a romániai, pláne az erdélyi magyarokkal, akik az ő számára csak bajnak vannak. Erre éppen a balliberós sajtó hangolta rá az istenadtát. Nyilván sokkal magasabb szintű megrendelésnek tett eleget a Népszabadság, amikor puccsot szimatolt az RMDSZ-ben.
No de miért ilyen megkésve? Hogy nem veszi észre a lapideológus, hogy az RMDSZ-beli hatalom örökös megkaparintásának nemsokára 10. évfordulóját ünnepeljük? Az örököst úgy kell értelmezni, hogy örökre és örökösödésre szerezték meg a hatalmat egyesek, vagyis akik bebetonozták pozícióikat, azok esetleg első-, másod- vagy utódszülött leszármazottjaikra ruházzák át palástjukat és palástolatlan kompromisszumkészségüket. Földi halandónak, újabb keletű dinasztiavédelmi kifejezéssel élve: mezei RMDSZ-tagnak fikarcnyit sem engednek át – csak ha nagyon hangosan és látványosan bizonyítja feltétlen elkötelezettségét, újraválasztási készségét és belsőválasztás-ellenességét.
Van tehát örökös szövetségi elnök, aki bátran rendezte be Marosvásárhelyen az örökös szövetségi elnöki rezidenciát, tudva, hogy nem kell azt kongresszusonként más városba költöztetni. Van továbbá örökös ügyvezető elnök, aki hozzá van kötve a szövetségi elnökhöz. Együtt jönnek-mennek, de kudarccal teli kormányzási bukás után sem mennek el. Aztán van a gazdasági hatalomnak is birtokosa, no nem a gazdasági ügyosztály élén, ahol ilyen-olyan kormányszerep vállalásakor, ki- és átemelések során még előfordul káderrotáció, hanem a finanszírozóképes tőkekoncentráció terén, ahol az erdélyi vagy romániai, pontosabban bukaresti magyaroknak is van milliárdosa. Mi több, az országos és a nemzetközi joggyakorlat terén is van legügyvédünk, aki számára minden jog fenntartva, ha égbekiáltó igazságtalanság ellen kellene megvédeni erdélyi magyarokat. A vesztés joga is.
Ez így megy már majdnem évtizede, a beton szüntelenül szilárdul, kivet magából minden másfajta anyagot. Hogy nem vette észre a Népszabadság ezt a nyilvánvaló tényt, aminek feltárásához titkosszolgálati beépítettségre sem lett volna szükség? Örök talány marad. Az nem lehet magyarázat, hogy Magyarország legkedveltebb napilapját ez a téma nem érdekelte, mert akkor miért érdekelné most. Az sem hihető el, hogy korábban nem voltak fülesei ilyen irányban. Egy nagy hagyományú balliberós lapnak minden irányban legyenek fülesei.
Talán ott lehet keresgélni, hogy a hírszerzés és hírszerkesztés láncolatában most valaki kiemelt, netán beteges érzékenységet tanúsít minden ellen, ami egy esetleges mennyei csoda folytán az RMDSZ megújulását eredményezhetné.
No de miért ilyen megkésve? Hogy nem veszi észre a lapideológus, hogy az RMDSZ-beli hatalom örökös megkaparintásának nemsokára 10. évfordulóját ünnepeljük? Az örököst úgy kell értelmezni, hogy örökre és örökösödésre szerezték meg a hatalmat egyesek, vagyis akik bebetonozták pozícióikat, azok esetleg első-, másod- vagy utódszülött leszármazottjaikra ruházzák át palástjukat és palástolatlan kompromisszumkészségüket. Földi halandónak, újabb keletű dinasztiavédelmi kifejezéssel élve: mezei RMDSZ-tagnak fikarcnyit sem engednek át – csak ha nagyon hangosan és látványosan bizonyítja feltétlen elkötelezettségét, újraválasztási készségét és belsőválasztás-ellenességét.
Van tehát örökös szövetségi elnök, aki bátran rendezte be Marosvásárhelyen az örökös szövetségi elnöki rezidenciát, tudva, hogy nem kell azt kongresszusonként más városba költöztetni. Van továbbá örökös ügyvezető elnök, aki hozzá van kötve a szövetségi elnökhöz. Együtt jönnek-mennek, de kudarccal teli kormányzási bukás után sem mennek el. Aztán van a gazdasági hatalomnak is birtokosa, no nem a gazdasági ügyosztály élén, ahol ilyen-olyan kormányszerep vállalásakor, ki- és átemelések során még előfordul káderrotáció, hanem a finanszírozóképes tőkekoncentráció terén, ahol az erdélyi vagy romániai, pontosabban bukaresti magyaroknak is van milliárdosa. Mi több, az országos és a nemzetközi joggyakorlat terén is van legügyvédünk, aki számára minden jog fenntartva, ha égbekiáltó igazságtalanság ellen kellene megvédeni erdélyi magyarokat. A vesztés joga is.
Ez így megy már majdnem évtizede, a beton szüntelenül szilárdul, kivet magából minden másfajta anyagot. Hogy nem vette észre a Népszabadság ezt a nyilvánvaló tényt, aminek feltárásához titkosszolgálati beépítettségre sem lett volna szükség? Örök talány marad. Az nem lehet magyarázat, hogy Magyarország legkedveltebb napilapját ez a téma nem érdekelte, mert akkor miért érdekelné most. Az sem hihető el, hogy korábban nem voltak fülesei ilyen irányban. Egy nagy hagyományú balliberós lapnak minden irányban legyenek fülesei.
Talán ott lehet keresgélni, hogy a hírszerzés és hírszerkesztés láncolatában most valaki kiemelt, netán beteges érzékenységet tanúsít minden ellen, ami egy esetleges mennyei csoda folytán az RMDSZ megújulását eredményezhetné.