Az RMDSZ kormányba emelése nem politikai szükségszerűség – nyilatkozta a DK helyi vezére


Ezen a héten a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártnál megtartott konvenciós sajtóértekezleten Șerban Rădulescu, az RDK helyi szervezetének elnöke kijelentette: a november 3-i választásokon minden bizonnyal győznek, de nem olyan arányban, hogy egymagukban kormányt alakíthassanak, ezért majd koalíciót alkotnak a Szociáldemokrata Szövetséggel és a Nemzeti Liberális Szövetséggel. A konvenció kormányzási együttműködése a jelenlegi kormánypárttal teljesen kizárt, mivel a választótestület többsége változást akar, és annak megvalósítására nem alkalmasak a régi „káderek”.
Arra a kérdésre, hogy a mostani ellenzékből alakuló kormányba beemelnék-e az RMDSZ-t, határozott kitérő volt a válasz: miért vonnák be az RMDSZ-t, ha ez nem szükséges? Hiszen a politikában a szükségszerűségből kell kiindulni – mondotta Șerban Rădulescu, arra a becslésre utalva, hogy a három román ellenzéki tömörülés parlamenti mandátumai majd meghaladják az 50 százalékot.
A sajtóértekezleten többek között emlékképeket idéztek fel 1959-ből, amikor Ion Iliescu Kolozsváron járt Gh. Gh-Dej és Ceaușescu szárnysegédjeként, és 140 kolozsvári diákot tettek ki az egyetemről nacionalizmus vádjával. Továbbá találgatták, miért küldte a Román Nemzeti Egységpárt éppen Liviu Medreát a szerdai tévészereplésre. Ion Vida-Simiti diplomatikusabban és Radu Sârbu keményebben megfogalmazott meglátása szerint azért, mert pártjában ő a legrafináltabb ideológus, akit ki mertek állítani a kényes kérdések elé. Akkor milyen a többi?

...aki utoljára nevet


Felszabadultan nevetett a kolozsvári közönség a PRO TV Aki szavaz – nyer fedőnevű műsorában, valahányszor megszólalt a hatalom, főleg a Román Nemzeti Egységpárt képviselője, Liviu Medrea. Aki meg sem kísérelte eltitkolni bosszúságát, és sikertelenségének okát az egybegyűltek összetételére fogta rá.
Valóban, az RNEP-nek nem nagyon sikerül mozgósítania táborát különböző rendezvényekre. Amikor táblácskákat avatnak, alig lézeng századnyi ember, a temetési cirkuszhoz is a polgármesteri hivatal alkalmazottjaira kellett támaszkodnia. De az utcán, a buszokban beszélgető emberek között sincs látható RNEP-es többség. A gyászmenetet követő napon például a Monostorról a városba tartó tömegközlekedési járművek minden zökkenésére az utazóközönség kórusban kiáltott fel: ide kellett volna letenni a koporsót!
Ezzel szemben a tévéműsorban osztatlan sikernek örvendtek az ellenzék képviselői, és bár mérsékeltebben, mégis kifejezésre jutott az elismerés Eckstein-Kovács Péter iránt.
Csak el ne örvendezzük magunkat! A helyhatósági választások előtt is úgy tűnt, hogy a város ama haladóbb része önműködően hahotázni kezd, amint Funar megszólal, mégis újraválasztottuk. Sőt, az ifjúság egyik fontos rétegétől, az egyetemistáktól nagy szavazattöbbséget kapott.
Hacsak... Igen: a mosolymegfagyás elkerülése végett jobban meg kellene szervezni a megfigyelők tevékenységét a november 3-i választásokon.

A magyar harckocsizókat este fröccsparti várja


Puhatolózás a tordai kaszárnyában
Tegnap, miután a Kossuth rádió sugározni kezdte a hírt, hogy a tordai kaszárnyában, ahova közös gyakorlatra magyar harckocsizókat vártak, vasárnap emberáldozatot is követelő gázrobbanás történt, a magyarországi aggódó szülők hírügynökségekhez fordultak további információkért. Hogy a megnyugtatásukban mi is szerepet vállaljunk, az Erdélyi 4-es Hadsereg kolozsvári főparancsnokságán érdeklődtünk, de sajnos, azt a választ kaptuk, hogy Kolozsváron nincs aki felvilágosítást nyújtson, menjünk el Tordára.
Ekkor tudtuk meg, hogy a sajtót – rajtunk kívül – meghívták a magyar harckocsizók első gyakorlatozására. Aki nem jelentkezett a csoporttal, azt utólag nem vehetik fel az akkreditálási listára. A nehézségek ellenére bejutottunk a tordai kaszárnyaudvarra, ahol román és magyar nemzeti színű zászlót lobogtat a szél. Ismertetve a magyar kiskatonák szüleinek aggodalmát, az egységben lévő tisztek igyekeztek eloszlatni minden kételyt: a fiúk biztonságban vannak, most éppen kint tartózkodnak a bogáti lőtéren. Nevet és rangot azonban nem voltak hajlandók elárulni, mondván, hogy mindazok, akik a sajtónak nyilatkozhatnak, a lőtéren vannak, amelyet most megközelíteni nem lehet. Akkreditálás nélkül később sem. Annyit mégis elmondtak, hogy a századnyi magyar legénységet nem a kaszárnyában, hanem a városban, szállodában szállásolták el, a közérzetük jó, este együtt mennek el egy fröccsre. Arra a kérdésre, hogy ki állja a kiruccanás költségeit, több jelentkező is akadt, de a jókedélyű katonatisztek ez alkalommal sem akarták feltárni kilétüket.
Úgy látszik, a hadsereg inkább lemond fegyvereiről, mint a titkolózásról. Pedig a több szempontból szerencsétlen robbanás elhallgatási kísérlete miatt kezdődtek el a találgatások.