Nits Árpád

Tiltakozó akcióval kezdték a pénteki napot a kerekdombi Waldorf-iskola tanerői és az érdekelt szülők. A városi tanács ugyanis iskolájuk területének egy részét átadta a görög katolikus egyháznak templomépítés céljából.
Mint Liliana Dumitriu igazgató elmondotta, őket, vagyis a legilletékesebbeket senki sem értesítette hivatalosan, teljesen véletlenül tudták meg a területmérőktől, hogy vasárnapra kitűzték a felszentelés időpontját. Meglepetésüket fokozta az is, hogy miért éppen az iskola és az óvoda udvarát szemelték ki, amikor attól 200 méternyire beépítetlen terület van, méghozzá dombtetőn, amely kiváló hely templomnak.
A szülők által aláírt tiltakozó nyilatkozatot Victor Drăgoi főtanfelügyelő és helyettese, Ioan Păcurariu vette át, azzal a megjegyzéssel, hogy az akciótól függetlenül megtették már az első lépéseket az iskola területének megmentése érdekében, vagyis hogy a vasárnapra meghirdetett felszentelést halasszák el az ügy tisztázásáig. A bökkenő ugyanis az, hogy a városi tanács jóhiszeműen szavazta meg a terület átadását, mivel az igénylési iratcsomóban szereplő telekkönyvi kivonatban csak annyi szerepel, hogy 1945-ben az épületet és a parcellát átadták a román államnak. Pont. Erről a telekkönyvi kivonatról hiányzik az a megjegyzés, ami egy korábbi okmányon szerepel: „Gyermekóvoda”.
A tanácsosok úgy vélhették, hogy az állam tulajdonában lévő területnek nincs közösségi rendeltetése, tehát oda lehet ítélni a görög katolikus egyháznak. Legalábbis a tanácsosok egy része. Mert például Eckstein-Kovács Péter a tranzakció ellen szavazott. Egyházi igény ellen elvből nem foglal állást, de ebben az esetben kivételt tett. Ugyanis a „tömörített” telekkönyvi kivonatból is világosan kiderült, hogy iskolai és egyházi érdekek ütköznek.
Miközben a tanerők és a szülők a görög katolikus egyházhoz, majd a polgármesteri hivatalhoz mentek ügyük tisztázása érdekében, vagyis hogy a 30-as évektől óvodának és elemi iskolának használt ingatlan és földterület rendeltetését ne változtassák meg, Eckstein-Kovács Péter segítségével betekintést nyerhettünk a telekkönyvbe. Minden kétséget kizáróan megállapítottuk, hogy igaza volt Ioan Păcurariu helyettes főtanfelügyelőnek, amikor azt állította, hogy két telekkönyvi kivonat közül az egyik hamisítvány. Vagy legalább hiányos, ami csak kifejezésbeli finomítás. A lényeg az, hogy az eredeti dokumentumban szerepel a terület tanügyi rendeltetése. Valaki a valóban sok meghurcoltatást elszenvedett görök katolikus egyháznak kedvezve, az igényléshez csatolt kivonatról a terület rendeltetését nagylelkűen „lefelejtette”.
A tanácsi döntés ellen tiltakozó csoport a görög katolikus egyháztól a következő ígéretet kapta: ha a legkisebb zavar is mutatkozik a terület odaítélése körül, eltekintenek a vasárnapi felszenteléstől. A polgármesteri hivatalban pedig a következő megoldási javaslatokkal látták el a Waldorf-iskola tanerőit és szülőit: egyezzenek meg az egyházzal, hogy keressen más területet, vagy csak az általa igényelt 400 négyzetméternyi területre szorítkozzon, ne terjeszkedjen ki a városi tanácsban 1600 négyzetméterre megnövelt (?!) parcellára. Ha pedig az oktatói tevékenységet így sem fejthetik ki zavartalanul, bírósági döntéssel nyilváníttassák semmisnek a helyi tanács határozatát.
Egy hiányos dokumentum alapján hozott határozatot nem lehetne egyszerűbb módon hatálytalanítani?

Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben Bukarest hamarabb lesz európai jellegű város, mint Kolozsvár. A Balkán állítólag legbalkánibb városában megindult egy folyamat, amely az utcai szemlélő számára láthatatlan.
Azt már évekkel ezelőtt tapasztalhattuk, hogy néhány üzlet belvilágában úgy érezzük magunkat, mint Einstein kísérleti kabinjában: elveszítjük tájékozódó képességünket, nem tudjuk, hol vagyunk. A budapesti Váci utcára, avagy még nyugatibb helyiségre gyanakodhatunk. Most vonatkoztassunk el enyhébb vagy mélyebb undorunktól, amelyet a Coleus-féle üzlethálózatok eredetének szaga kelt. Ceauşescu folyószámláiból nem csak a fővárosban kapitalistává átvedlett nómenklatúra részesedett. Kolozsváron 1989 után, olyan hirtelen, hogy a Főtéren, az Uránia és a sörgyár előtt az aszfalton nyomelemként még ott volt az áldozatok vére, szintén épültek kacsalábon forgó nyaralók, villák stb., amelyeket nehéz lenne a sokoldalúan fejlett szocialista fizetésekből megspórolt összegekkel igazolni.
A különbség már kezdetben a felfogásbeli alapállásban rejlett. Bukarestben befektettek, Kolozsváron költekeztek. Bukarestben vonzották, Kolozsváron szórták a pénzt. A kivételek most ne hördüljenek fel, csak az általános tendenciákra figyeljünk, amelyek eredője a jelenlegi helyzet. A kapitalizmus fővárosi „építői” is fellélegeztek, amikor kenyéradójukat lelőtték, és többé nem volt aki korlátozza dolláros napidíjaikat. És milyen az éhes malac: nekiesik a vályúnak. A Dacia Felix Bank fejeinek párizsi utazásaival azonban nem vehették fel a versenyt – és nem is akarták. Inkább biztosították maguknak a későbbi párizsi utazásokat is, itthoni fejlesztésekkel.
Jellemző, ahogyan Bukarestben rendszeres időközönként szörnyen megharagudtak a bódés kiskapitalistákra, és a polgármesteri hivatal kivonult az emelődarukkal és a talajgyalukkal. A rombolás azonban inkább hasonlított szelekcióra. Azok a bódésok tűntek el, akik a kezdeti befektetést nem gyarapították, hanem inkább saját banán- és rágógumi-fogyasztásukat növelték. Akik a haszonból az áruválasztékot bővítették, majd civilizáltra formázták vállalkozásuk „székhelyét”, azokat a polgármesteri szigor kikerülte (jó, na, azokat is, akik letejeltek, de most nem erről van szó). Bukarestben ma sokkal több a bódé, mint 1990-ben, csak sokkal tágasabbak és csillogóbbak, mint az egykoriak vagy az állami tulajdonban maradt áruházak.
Ezzel szemben Kolozsváron nagyjából azzal vagyunk, ami közvetlenül a 89-es fordulat után megvalósult. Berendeztek néhány méregdrága vitrint a Főtéren, felkerültek hangzatos firmák szegényes boltokra – és kész. A többi cirkuszi kellék: körte- és zászlócskafüzér, oszlopszerű vagy lapátkezű szobor. No, meg a Hajnal negyedbeli Caritas-csőd.
Tagadhatatlan, hogy Bukarest mocskosabb, visszataszítóbb mint Kolozsvár. Helyenként orrfacsaró a szemétbűz, kibírhatatlan a koldussereg „meggyőző” vonaglása az utcákon, metróállomásokon. De Kolozsvár tisztaságáról inkább a meddőség kietlensége jut az ember eszébe, míg Bukarest rendetlenségéből már látható a kivezető út: a csillogó csarnokokká növekedett egykori bódék tulajdonosai – üzleti érdekből – környezetükben nem tűrik a mocskot. Hát még a nagytőkések! És ezek a civilizált körletek egyre nagyobbakká, helyenként már összefüggőkké válnak.
Ilyen összefüggésben még elszomorítóbb a polgármesteri „célkitűzés” a városközponti újságárusító asztalok felszámolásáról. Tömören kifejezi a helyi hatalom vállalkozás-ellenességét, szemben az eddig liberális, a továbbiakban szindikalista fővárosi városirányítással.

Hétfőtől nincs villany Járabányán, ahol Iuliu Păcurariu városi és megyei tanácsos, a Demokrata Párt Kolozs megyei elnöke tölti pihenőszabadságát, emiatt kiesett az utóbbi napok politikai eseményeiből. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor a csütörtökre bejelentett sajtóértekezletére készülve megpróbált visszailleszkedni. Az újságokat átnézve, mindjárt megakadt a szeme Grigore Zanc prefektus sajtónyilatkozatán, amelyben azt állítja, hogy a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja az egyetlen szociáldemokrata párt. Iuliu Păcurariu felsorolt néhány kormányintézkedést, amely egyáltalán nem szolgálja a bérből és kistermelésből tengődők érdekeit.
Miután kifejezte kételkedését a legutóbbi közvélemény-kutatásban, mondván, hogy nem lehet reális a felmérés, amely szerint a 33% szavazna egy olyan pártra, amelyben csak 10% bízik, rátért annak szükségességére, hogy tisztázzák a városi és a megyei tanácsban egyes ellenzéki tanácsosok hovatartozását. A ’93-as Liberális Párt és a Polgári Szövetség Pártja tanácsosait nevezte meg ezzel kapcsolatban, kifejezve döbbenetét amiatt, hogy Sorin Cocis,t igazgatóvá választásában milyen lelkesen támogatták az egységpártosok, pedig annak idején hevesen tiltakozott pártja, a ’93-as LP állítólagos központi parancsa ellen, hogy a titkos szavazáson Funar alpolgármester-jelöltjeit támogassa.
A hírrel kapcsolatban, hogy nemsokára megkezdődik az alagút építése a Feleki-hegy alatt, Păcurariu megjegyezte, hogy a tanácsban még nem került napirendre, és a korszakalkotó objektumra csak akkor adja szavazatát, ha a felekieknek felvonót építenek benne. A református világtalálkozó elleni prefektusi kirohanásról pedig úgy nyilatkozott, hogy mint minden nacionalista megnyilvánulás, ez is Funar malmára hajtja a vizet, és nagy balfogás a világ szeme láttára ekkora cirkuszt csinálni egy vallási rendezvény körül.

Tegnap reggel nyitáskor kilós követ talált az RMDSZ dési szervezetének székházában Nagy Csaba titkár. A leltárban nem szereplő eszköz a két ablakszemet átütve került a helyiségbe, de a rendőrséget hiába riasztották. Előbb azt a választ kapták, hogy fáradjanak el az őrsre és írjanak egy kérvényt, majd tekintettel az eset sürgősségére, ígéretet kaptak a kiszállásra és terepszemlére egy órán belül. Délig azonban hiába várták a nyomozókat. Pedig a tettes szaga rajta volt a kövön, közepesen fejlett titkosrendőr-kutya is sikerélményhez juttatta volna a rendőrséget – természetesen, ha az szakmailag kellően kíváncsi és pártsemleges.

Július utolsó napján, 12 órakor kezdődött meg a kolozsvári belvárosi unitárius templomban dr. Erdő János unitárius püspök temetési szertartása. A főpásztor ravatala mellett gyászbeszédet mondott dr. Szabó Árpád, az Erdélyi Unitárius Egyház főjegyzője, méltatva az elhunyt egyházfő életútját. Dr. Szabó Pál főgondnok az unitárius egyház nevében búcsúztatta 29. püspöküket, Bocsár Sándor esperes és Szombatfalvi József lelkész pedig az egykori teológiai tanítványok nevében fejezte ki a köszönetet az áldozatos munkásságért. Dr. Bodor András, a Dávid Ferenc Egylet elnöke az unitárius egyház társadalmi egyletei részéről mondott búcsúszavakat, Zsakó Erzsébet pedig az Erdő János nevéhez fűződő egykori unitárius leányotthon tagjainak nevében méltatta az egyházfő szerteágazó tevékenységét. A kis és a nagy család – a hozzátartozók és hívek – iránti részvétet nyilvánítottak a magyarországi, az észak-amerikai és az angliai unitárius egyház küldöttei, majd hazai vallásfelekezetek vezetői tartottak gyászbeszédet a püspöki ravatal mellett: dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Cristoph Klein, az Ágostai Hitvallású Szász Evangélikus Egyház püspöke, Mózes Árpád, a Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyház püspöke. Tempfli József nagváradi római katolikus püspök a gyulafehérvári érsekség, valamint a temesvári és a szatmárnémeti püspökség részvétét is tolmácsolta, Emilian Bistriteanu ortodox érsek pedig Bartolomeu Anania püspök nevében is kifejezte együttérzését. A protestáns teológia tanárainak nevében dr. Kozma Zsolt beszélt, majd végezetül a Magyarok Világszövetsége részéről Patrubány Miklós mondott búcsúztatót.
Dr. Erdő Jánost a zsúfolásig megtelt templomtól, a Főtéren át, a Házsongárdi temetőig hosszú gyászmenet kísérte el utolsó útján, a város templomainak harangzúgása közepette. A temetőben dr. Szabó Árpád búcsúztatta az unitárius egyház megalapítója, Dávid Ferenc óta 29. főpapját.