Nits Árpád

Nagy meglepetésekre számítanak a Polgári Szövetség Pártjában, és ezért az utolsó pillanatig folytatják jelöltjük, Romulus Zamfir kampányát. Kapóra jött, hogy szerda délelőtt jelezték Bukarestből: Funar nem válaszolt a meghívásra, és így a PRO TV aznapi teleferéjén a negyedik széket elfoglalhatta az ötödik helyezett.
Romulus Zamfir repülőútja előtt tartott sajtóértekezletén abban a reményben nézett a görögkeleti pünkösdi választás elébe, hogy az RMDSZ döntése után sokan megmaradnak mellette, illetve átpártolnak hozzá – magyar választók is. Erről szomszédai, ismerősei biztosították, aminek magyarázatát abban látja, hogy a kampány során egyedüli volt, aki senkit sem támadott. Most viszont nem fogta vissza magát. A Sârbu-Păcurariu megállapodásban pillanatnyi érdekszövetséget lát, a DK jelöltje pedig túlságosan sebezhető ahhoz, hogy a második fordulóban legyőzhesse Funart. Ezért nem érti az RMDSZ döntését, annak ellenére, hogy tudomása szerint 70 oldalas elemzés állt rendelkezésre az összes várható következménnyel. Romulus Zamfir szerint a magyar választókat hagyni kellett volna, hogy személyes meggyőződésük alapján szavazva azt a jelöltet juttassák be Funar ellenfelének a második fordulóba, aki a demokratikus játékszabályok betartásával ezt kiérdemelte. Annál is inkább, mert a második és az ötödik esélyes között kevés a különbség. (Természetesen közvélemény-kutatástól függően...)
A mostani kampány korlátozásait példázva megemlítette, hogy a felkért vállalatok közül csak a Terápiában találkozhatott a munkásokkal, és azután a helyi szakszervezeti vezetők, programjának ismeretében, támogatásukról biztosították. Máshol azonban heves elutasításban volt része. A Somesulban például azzal érvelt az igazgató, hogy kár kihirdetni a találkozót 2-3 érdeklődőért, a Nehézgépgyárban pedig azt mondták, esetleg az udvaron elbeszélgethet, míg a jelenlegi polgármester még az iskolákban is rendezhetett kampánygyűléseket.

A PRO TV szerda este Jó estét, Bukarest rovatának vendégei voltak (a bemutatás sorrendjében:) Ioan Rus, Petre Litiu, Radu Sârbu és Romulus Zamfir. A rovatcímbe pedig az a felirat került, hogy Jó estét, Kolozsvár. A műsorvezető kifejezte sajnálatát, hogy az egyik meghívott, a jelenlegi polgármester nem jelent meg.
Az első válaszkörben a jelöltek bemutatkoztak a kolozsvári olvasóink számára ismerősen csengő tőmondatokkal. A műsorvezető egyetlen közbeszólására hívjuk fel a figyelmet. Amikor Romulus Zamfir jelezte, hogy rá, mint műépítészre lenne szükség a polgármesteri hivatalban, a riporter megjegyezte: és nem a „régészre”. A második kérdés arra vonatkozott, hogy a jelenlévők között miért nem jött létre Funar-ellenes kartell. Nem csak Kolozsváron él tehát a köztudatban a jelenlegi helyzet tarthatatlansága. A válaszokból az ország megtudhatta, hogy, sajnos, nemcsak hatalmi és ellenzéki csoportosulások, hanem valamikor szövetséges ellenzéki pártok is képtelenek voltak megállapodni egy közös jelölt személyében a változtatás érdekében.
A kérdéshez tartozott az RMDSZ és a Román Nemzeti Egységpárt közötti feltételezett titkos megállapodás, amelyet a legpletykásabb napilap talált ki, társítva egy elképzelt Tőkés-idézettel. A spekuláció ellen Radu Sârbu erélyesen tiltakozott, mondván, hogy az RMDSZ szombati választási nagygyűlésén jelen voltak megfigyelői, és ők nem hallották az Evenimentul zileiben felkapott mondatot. A többi jelölt sem adott hitelt a sajtókacsának, hanem már ismert álláspontját fejtette ki az RMDSZ szombati döntésével kapcsolatban.
Forrósodni kezdett a hangulat, amikor Petre Litiu szemrebbenés nélkül állította, hogy az RMDSZ nem tartotta be saját határozatát, nem a legesélyesebb jelölt mellett döntött, ugyanis a felmérések szerint Sârbunak kevesebb szavazata lesz, mint neki, és különben is Sârbut nem nagyon kedvelik a konvencióban. Visszavágásra nem került sor, mert a jelöltek tartottak az időzavartól. A további pergő ritmusú válaszok során Rusnak arra a kijelentésére, hogy az aszfaltrétegnek nincs pártjellege, tehát a polgármesteri hivatalt mentesíteni kell a politikától, Litiu próbált ellentmondani azzal, hogy a pénzszerzési lehetőség a párt hátterétől függ, és ő tud pénzt szerezni. Ekkor sem kezdődött vita arról, hogy melyik pártnak mélyebb a zsebe...
Valóságos versenyfutás kezdődött arra a kérdésre, hogy mit tartanak legfontosabbnak. A jelöltek többnyire igyekeztek mindent felsorolni, ami eszükbe jutott a piaci áraktól a nyugdíjakig, vagy a munkahelyektől a vízhálózatig.
Az egyik legszínesebb megnyilatkozást Romulus Zamfir részéről hallhattuk, aki párhuzamba állította a szobrokat, zászlócskákat, villanyégős füzéreket a város polgárainak komoly problémáival. Talán mégis jobb lett volna, ha a jelenlegi polgármester elfogadja a meghívást. Magyarázkodásával a telefere sokkal fűszeresebb lett volna. Tudta, miért nem vállalja a szereplést ellenfelei társaságában.

Nagy a felháborodás a Demokratikus Konvenció és a Szociáldemokrata Szövetség köreiben, mert szombaton a PRO TV-ben egymás mellé hoztak időben és térben messzire eső két eseményt, így egyesek azt hihették, hogy az RMDSZ Petre Litiu mellett döntött. Nem hagyják annyiban – mondta Iuliu Păcurariu, az SZDSZ kolozsvári társelnöke a választási kampány célegyenesében tartott sajtóértekezletén –, magas szinten követelik a manipulációt elkövetők megbüntetését.
A házigazda a román kollégák kérdéseinek pergőtüzébe került. Arról faggatták, hogyan ígértek az RMDSZ-nek alpolgármesteri széket, ha már eldöntötték, hogy az egyiket Păcurariunak adják, a másikba pedig konvenciós tanácsost ültetnek. Păcurariu váltig erősítette, hogy a magyarságnak a konvenciós programon, vagyis a város életének normalizálásán kívül semmit sem ígértek.
Az RMDSZ-döntést követő reakciókban Păcurariu szerint nincs újdonság. Funar rákapcsolt a magyarellenességre, a megyefőnökség pedig folytatja a jelenlegi polgármester elleni korrupciós iratcsomók nyilvánosságra hozatalát, kissé megkésve, de így is rács mögé dughatják a Román Nemzeti Egységpárt elnökét. Păcurariu szerint ezzel lehetne meggátolni Funar bejutását a második menetbe, mert, sajnos, a szavazóit az sem tántorítja el tőle, hogy lezárta a város keleti és nyugati kijáratát.
A bérből élők hangulatát ismerve, a Demokrata Párt Kolozs megyei elnöke nem jósol sikert a jelenlegi kormánypártnak az őszi parlamenti választásokon. Számításai szerint a négy évvel ezelőtti 20 220 lejes átlagfizetésből az átlagpolgár vásárolhatott 1540 liter tejet, vagy 53 kiló sertéskarajt, míg a mostani 262 237 lejére csak 308 liter tejet, vagy 21 kiló flekkennek valót adnak. Petre Roman múlt heti tordai és aranyosgyéresi látogatása azt bizonyítja, hogy a Demokrata Párt a reménység jelképe lett – mondotta Iuliu Păcurariu.

Azt hihetnénk, hogy az Autósok Országos Pártja az úrvezetők érdekvédelmére szorítkozva próbálja bejuttatni képviselőit a helyi tanácsokba. Így is sok szavazója lehetne, ha jobb volna a propagandája, hiszen minden gépkocsi-tulajdonos szeretne simább utcákat, és az apró kihágásokat elkövetőkkel szemben kevésbé ügybuzgó közlekedési rendőröket. Remus Câmpeanu, a Román Autóklub kolozsvári fiókjának elnöke, az AOP kolozsvári polgármesterjelöltje a polgárok „gyalogos” életét szándékszik könnyíteni. Bizonyos adófajták csökkentése mellett száll síkra, a másfajta díjszabásokból származó pénzeszközök célszerűbb felhasználását mozdítaná elő, a kereskedelemben és a szolgáltatásokban rendet teremtene, segítené a kisiparosokat, a köztisztviselőknek a körme alá nézne, hogy ne rabolják a polgárok szabad idejét. A választási kampányban későn jelentkezett ahhoz, hogy népszerűségét felfuttassa, a közvélemény-kutatásokban egy százalékot sem ér el, de a párt reménykedik néhány tanácsosi helyben.
Személyes találkozásunk alkalmával két meglepetés ért: Remus Câmpeanu mintha Corneliu Coposu fia lenne, oly nagy a hasonlóság, és tökéletesen beszél magyarul. Eddig úgy tudtuk, hogy a kolozsvári polgármesterjelöltek közül csak Lăzăreanu beszéli nyelvünket.

Utolsó rendes kampány-sajtóértekezletét Marcel Lăzăreanu azzal kezdte, hogy megköszönte a kolozsvári sajtónak a személyére és szervezetére, a Románia Alternatívája Pártjára vonatkozó objektív tájékoztatást, megnevezve – sorrendben – a Mesagerul transilvant, a Szabadságot, az Adevărul de Clujt és a helyi rádióstúdiókat. A lapunkban tegnap megjelent körkérdést nagyon sikeresnek tartotta (véleményét megerősítette az is, hogy a román kollégák a sajtóértekezlet előtt egymásnak fordítgatták a korántsem egybehangzó válaszokat).
Mint várható volt, egyik legrészletesebben taglalt probléma volt az RMDSZ szombaton közzétett döntése arról, hogy a Demokratikus Konvenció polgármesterjelöltjét, Radu Sârbut támogatja. Lăzăreanu egyrészt örvendetesnek tartotta, hogy a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának nem sikerült eltérítenie az RMDSZ-t, és az végül egyik ellenzéki jelölt mellett kötött ki, másrészt azonban nem tekinti szerencsésnek a konvenció polgármesterjelölését. A Radu Sârbu elleni kifogásokat más jelöltekre nézve is érvényesnek tekinti: nem garantálnak olyan alapvető változásokat, amelyekkel megmozgatnák a választókat.
Az RMDSZ döntését Lăzăreanu véleménye szerint az is befolyásolta, hogy az RTDP és a Román Nemzeti Egységpárt válása évek óta nem jut túl a békéltetési fázison, most sem, amikor állítólag szemben állnak a helyhatósági választásokon. Az RNEP megmarad annak, ami eddig volt – mondotta Lăzăreanu –, vagyis az RTDP szélsőséges szárnyának. Felhívta a figyelmet arra, hogy a belváros kirakataiban a két kormánypárt jelöltjei egymás mellett láthatók.
A RAP jelöltjének rosszul esett, hogy az RMDSZ szombati választási nagygyűlésén őt meg sem említették, pedig a polgármesterjelöltek közül egyedüli, aki tud magyarul. Azt sem vette jó néven, hogy a Demokratikus Konvenciótól senki sem konzultált vele a közös jelöltállítás ügyében. Különben, ha Radu Sârbu felkereste volna, akkor nem tartaná róla azt, hogy beképzelt és arrogáns. Megjegyezte, hogy korábban a konvenció jelöltje rádiónyilatkozatban nem tartotta fontosnak az RMDSZ megnyerését, mert a második fordulóban a magyarságnak úgysem lesz más választása.
A RAP többi helyi vezetői, Dorina Popescu, Vasile Moldovan, Daniela Proinov orvosok, Mircea Frăteanu, a Toshiba kirendeltség kereskedelmi igazgatója, Ráduly Károly, az U Klub atlétikai edzője, a sajtóértekezleten, illetve az azt követő pezsgős kötetlen beszélgetésen beszámoltak tapasztalataikról, hogy magyar szomszédaik, ismerőseik nem érzik kötelezőnek az RMDSZ felhívásának betartását, sőt, arról biztosították őket, hogy Lăzăreanura adják szavazatukat.
Nem fűznek vérmes reményeket a döntőbe jutáshoz, de ezen a héten még sok minden történhet. És azután is. Ha tanácsosokat juttatnak be a városvezetésbe, erőteljesen fogják hallatni szavukat a kolozsváriak érdekében, a helyi tanácsban is igyekeznek betölteni a kötőanyag szerepét az ellenzék soraiban.
Végezetül Vasile Moldovan még ígért egy rendkívüli sajtóértekezletet a vasárnapi választások előtt, arra az esetre, ha külföldről befutnak bizonyos információi.

Körvonalaiban sem tudjuk felbecsülni annak a társasjátéknak a méreteit, izgalmait és élvezeteit, amelytől ötven éven keresztül távol tartottak bennünket.
Itt van például a nagyváradi polgármesterválasztás algoritmusa:
Az RMDSZ Csapó József szenátort, abban a reményben indította, hogy az első menetben a legtöbb szavazatot kapja. Ugyanis a többi jelölt egyike sem rendelkezik a lakosság 30 százalékát kitevő választótestülettel, mint az RMDSZ. Tehát Csapó máris ott láthatja magát a második fordulóban az első helyen. És akkor körülnéz, ki a társa. Ha a második helyre befutott jelölt elfogadható, akkor marad a versenyben – veszíteni. Mert az nyilvánvaló, hogy a döntőben a 30 százalék nem elegendő a szavazattöbbséghez. Ha viszont a döntő második helyezettje nem az a kimondott européer figura, akit az RMDSZ elfogadhat, akkor Csapó visszalép a harmadik helyezett javára, akit az RMDSZ a maga 30 százalékával besegít a polgármesteri székbe. (A felmérésekből világosan kitűnik, hogy a nagyváradi magyarságnak rokonszenves jelölt biztosan második vagy harmadik lesz.)
És mindez csak a látszat. Ki tudja, milyen kártyákat szorongatnak egyesek a kezükben, amikre adott pillanatban nagyokat lehet blöffölni. Az egyik zsolival már ki is rukkoltak. Ioan Ungur megyefőnök, a Román Nemzeti Egységpárt polgármesterjelöltje azzal ijesztgeti a nagyváradi románokat, hogy ha 70 százalékuknál kevesebben mennek el szavazni, megeshet, hogy az első fordulóban Csapó József megkapja a szavazatok több mint felét, és akkor megvalósítja a magyar autonómiát a legveszélyesebb helyen, a határ mentén.

Zsúfolásig megtelt a Farkas utcai Egyetemiek Házának nagyterme szombaton, a Demokratikus Konvenció választási nagygyűlésén, és a jelenlévők az ellenzéki egység és siker újabb lehetőségétől lelkesedve fogadták a rangos vendégeket.
Emil Constantinescu, a Romániai Demokratikus Konvenció elnöke mesterien felépített beszédét azzal kezdte, hogy a szavak ideje lejárt, a fentről lefelé tönkretett országot lentről felfelé haladva kell helyreállítani. A helyhatósági választások jelentőségét hangsúlyozva feltette a kérdést: lehet-e reprezentatív Kolozsvár számára egy olyan személy, aki felelőtlen nyilatkozataival négy éve rombolja a jellegzetesen közép-európai város hírnevét? A DK jelöltjét 1990 óta ismeri, amikor Radu Sârbu az Antitotalitárius Fórumban tevékenykedett. Nem lesz könnyű dolga a polgármesteri székben, különösképpen azért, mert kudarc esetén fehérben aláírt kötelezvénye alapján le kell hogy mondjon, de jelentős támogatást kap majd a városi tanácstól, amely többségében konvenciós lesz. Ősztől pedig a parlamenttől is nagyobb segítségre számíthat, hiszen abban szintén konvenciós lesz a képviselők és a szenátorok többsége. A kormány is az ő oldalán lesz, hiszen azt a Demokratikus Konvenció alakítja azzal az elsőrendű céllal, hogy előmozdítsa a túlzottan központosított hatalom leépítését. És végül a kolozsvári konvenciós polgármester jelentős támogatást kap majd az államelnöki hivataltól, amely a Szerződést Romániával úgy képzeli el, mint a helyhatósági szerződések összegét.
Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke beszédében tisztázta, hogy a szóbeszéd ellenére kizárt dolog a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjával való szövetkezés. Azok, akik megjárták a kommunista börtönöket, elképzelhetetlennek tartják az együttműködést a régi rendszer embereivel. A sovén politikai irányzatokkal kapcsolatban kifejtette, hogy Funar hatalmas károkat okoz az országnak, ezzel szemben a parasztpárt most is ragaszkodik Iuliu Maniu elvéhez, aki a Gyulafehérváron kijelentette: nem akarnak elnyomottakból elnyomókká válni. Hazafiságot a parasztpárti hagyományokból tanulnak, és nem Ceauşescu inasaitól.
Octavian Bod, a Nemzeti Liberális Párt alelnöke azt hangsúlyozta, hogy pártja számos ellentmondásos lépés után visszatért a konvencióba és támogatja annak jelöltjeit, függetlenül attól, hogy melyik pártnak a tagjai. A kolozsvári konvenciós polgármester-jelöltet, Radu Sârbut is támogatja, mert úgy véli, hogy megfelelőember kerül megfelelőhelyre, míg más pártok a szakértelmet feláldozzák a népszerűség kedvéért, és sportolókat meg színészeket juttatnának polgármesteri székbe.
Két felszólalás között a házigazda szerepét betöltő Radu Sârbu bemutatta a város jövendőpolgármester-helyettesét, Iuliu Păcuraru t, a Demokrata Párt Kolozs megyei szervezetének elnökét, akit a nagygyűlés részvevői ez alkalommal is hosszas tapssal jutalmaztak azért, mert a DK jelöltjének javára visszalépett a polgármester-jelöléstől.
Cristian Rădulescu, a Demokrata Párt alelnöke következett, aki eloszlatni igyekezett azt a tévhitet, hogy az RTDP valaha is őszintén kívánta a kormányzási együttműködést az ellenzékkel. 1992-ben, majd 1994-ben többhetes tárgyalássorozat után Iliescu pártja kényelmesebbnek találta a szövetkezést a Román Nemzeti Egységpárttal, a Szocialista Munkapárttal és a Nagy-Románia Párttal. Emiatt állt meg Kolozsváron is a történelem kereke.
Matei Boilă parasztpárti szenátor a hat éve tartó katasztrófa egyik okának a kontraszelekciót tartja. Mint mondotta, a szakértelem helyett diadalmaskodik a politikai érdek és a klikkszellem. Kolozsvárra mindig büszke volt, de most szégyenkeznie kell szülővárosa miatt. Kérve kérte az egybegyűlteket, hogy szavazatukkal szabadítsák meg a várost szégyenétől, a mostani polgármestertől. A felcsendülő taps azt bizonyította, hogy a jelenlévőket erről nem kell meggyőzni.
Radu Sârbu polgármesterjelölt Kolozsvár sajátos helyzetét vázolta. A város az élcfaragók céltáblája lett, mert a jelenlegi polgármester négy évig csak a magyarellenességgel foglalkozott, a külföldi beruházók helyett pedig a Caritast csalogatta ide. Most, mandátuma végén lemezt váltott, alagutat akar fúratni a Feleki-hegy gyomrába, pedig Tordára így is el lehet jutni 30 perc alatt, míg a Monostor negyedtől a gyártelepig nem elég egy óra. Ennek ellenére szavazóitól nem azt kérte, hogy Funar ellen szavazzanak, hanem a változást segítsék előválasztásukkal.
Nemzetiségi kérdésről, Kolozsvár magyarságáról általánosságok hangzottak el. Utalás sem történt arra, hogy néhány óra múlva ugyanebben a teremben eldől, melyik polgármesterjelölt támogatására szólítja fel az RMDSZ a város magyarságát.

Egymásnak adják a város kilincsét a pártvezérek, az országszerte ismert személyiségek. Ez is jelzi, hogy a kolozsvári helyhatósági választások jelentősége túlnő a település határain, amelyet a jelenlegi polgármester kétségbeesetten próbál tágítani, hátha így eltakarhatja egyik törvényszegését, az illegális építkezést.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a kolozsvári jelöltjeik támogatásáért ide utazó pártvezérek – akár hatalmiak, akár ellenzékiek – szónoklataikat azzal kezdik és végzik, hogy a jelenlegi rossz városvezetést fel kell váltani egy sokkal jobbal, azzal a polgármesterrel és tanácsosi többséggel, amelyet az illető párt jelölt ki, illetve támogat.
Az RMDSZ választási nagygyűlésén – szombat délután 3 órakor a Farkas utcai Egyetemiek Háza nagytermében – szintén legmagasabb rangú vezetők – elnökök – képviselik a szervezetet. TŐKÉS LÁSZLÓ tiszteletbeli elnöktől érdeklődtünk, milyen gondolatokkal jön a kolozsvári összejövetelre.
– Szüntelenül törekedtem és törekszem arra, hogy jobban kivegyem részemet Kolozsvár, szülővárosom közügyeiből, főleg annak láttán, milyen rossz irányt vett városunk sorsának alakulása. Sajnos, az utóbbi években ebben a városban nem valamiért, hanem valami ellen kellett fellépnünk. Állandóan védekező pozícióba kényszerítették, a provokációkkal ellehetetlenítették a kolozsvári magyarság, az RMDSZ helyzetét. Alig nyílt alkalom építő módon, valamely pozitív program kivitelezésére törekedni, mindig valami ellen kellett felsorakozni, – gondolok elsősorban a Mátyás-szobor körül kialakult botránysorozat időszakára. Úgy vélem, eljött az idő a zsákutcás kényszerhelyzet változtatására, és ehhez én is szeretnék hozzájárulni, ezért fogadtam örömmel a szombati fórumra szóló meghívást.
– Melyik kolozsvári polgármesterjelölt mellett érvelne szíve szerint, és melyiket részesítené előnyben, ha a józan számítást veszi alapul?
– Nem adatik meg nekünk az öröm, hogy a szerintünk legjobbra adhassuk szavazatunkat. Mire gondolok? Számunkra ideális polgármester az lenne, aki nem zárkózik el a magyarság jogos kéréseitől, sőt bátran védelmezné a kisebbségi jogokat, nem esne pánikba kollektív jogoktól sem. Ilyen kínálat azonban nincs, ezért abban a fonák helyzetben vagyunk, hogy csak a kisebbik rosszra szavazhatunk. Ez határozza meg az én választási opciómat is: találjuk meg azt a polgármesterjelöltet, aki a legkevésbé tartja távol magát magyarságunktól, másfelől pedig ezt a szempontot egyeztessük azzal a követelménnyel, hogy a román demokratikus erők számára legesélyesebb jelölt mellé sorakozzunk fel szavazatainkkal. Nem alapozhatunk érzelmekre, hanem az RMDSZ felmérése és előzetes számításai szerint legesélyesebbnek mutatkozó jelölt támogatása az érdekünk. Természetszerűen a támogatásunkra érdemesített jelölt nem lehet szélsőséges, nem tartozhat szélsőséges párthoz, hiszen az RMDSZ a választási kampány legelején kijelentette, hogy mindenkivel hajlandó együttműködni a választások idején, kivéve a szélsőségeseket.
– Milyen következményei lehetnek annak, ha Kolozsvár magyarjai közül néhányan nem mennek el szavazni, mert nekik esetleg nem tetszik a kiválasztott jelölt?
– Nem nehéz kitalálni, annál is inkább, hogy erre nézve vannak tapasztalataink. Négy évvel ezelőtt a szélsőséges erők térnyerésében nem kis része volt a magyarság egy része távolmaradásának a második fordulóban. Ezt etikai kérdésnek tartom, és ezt senki se vegye lelkipásztori elfogultságnak. Abban a esetben, amikor valamely cselekedetünk vagy mulasztásunk súlyos következményei egy egész közösséget sújtanak, a jelenség etikai dimenziókat ölt. Tehát erkölcsi, lelkiismereti parancsoló kényszer mindenki számára a részvétel. Még ha a választás kimenetele nem is alakulna kedvünk szerint, legalább majd elmondhatjuk, hogy nem rajtunk múlott.
– Hogyan értékeli a kormánypárt újabb alakváltozását? Például távolodását a szélsőséges partnereitől és azokat az apró jelzéseket, amelyekből merész megfigyelők a Demokratikus Konvencióhoz, sőt az RMDSZ-hez való közeledésére következtetnek.
– Sokszor jobban haragszom az RTDP-re, mint a szélsőségesekre, mert ezek legalább azt nyújtják, amit mondanak és ígérnek. Az RTDP azonban a gyakori alakváltoztatásával a kommunizmusra emlékeztet, amely a legnemesebb eszmények jegyében nyomta el a megígért boldog jövőben reménykedőket. A szélsőségesek garázdálkodásaiért legalább annyira felelősnek tartom a hatalmi pártot, mint magukat a szélsőségeseket. Ugyanis a macska hátán normális körülmények között az egér nem táncolhat. Az RTDP-nek szüksége volt a szélsőségesekre, nem egy esetben kiosztotta rájuk szerepüket, hogy hozzájuk képest jó színben tűnjön fel, és a szélsőbalhoz meg a szélsőjobbhoz képest középszárnyúnak látszodjék. Nos, ezt a történelmi felelősséget a jelenlegi helyes irányvételével sem tudja feledtetni. De van egy olyan bibliai mondás, hogy ki szívből, ki színből prédikálja az igazságot... Nem szabad maximalistáknak lennünk, mi akkor is megelégszünk az RTDP javuló politikájával, jobb színben feltűnő lépéseivel, ha azok csupán színből és nem szívből valók. Magyarságunknak ezekben a kérdésekben érzelemmentesen kell mérlegelnie. Még nem tudjuk, ki lesz a magyarság által is támogatott polgármesterjelölt, de akkor is támogassuk testületileg, minden kolozsvári magyar nemzetiségű választópolgár szavazatával, ha nem korábbi szövetségeink jelöltje az illető, hanem a mostani választási kampányban rokonszenvesebb irányt váltó kormánypártot képviseli. Helyzetünk arra késztet, hogy adott esetben Ioan Rusnak is megelőlegezhetjük a bizalmat, arra gondolva, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül azokat, akiknek a szavazata nélkül semmi esélye sem lett volna.

Megunta a polgármesteri hivatali előszobázást a Kolozs megyei Szakszervezetközi Konzultatív Szövetség, és elhatározta, hogy embereit bejuttatja a városi tanácsba. Igaz, hogy a szakszervezeti vezetőknek későn jutott eszükbe a ragyogó ötlet, amikor a jelöltlisták végleges formájukban vártak bejegyzésre, és talán ezért is elutasításra találtak a felkeresett pártoknál. Egy kivételével. A Szociáldemokrata Szövetség befogadta az SZKSZ jelöltjeit, mégpedig befutó helyekre: Emil Porutiu a városi listán az ötödik, Dorel Stan a megyei jelöltek között a kilencedik.
Ezt Rodica Maria Morar alelnök és Radu Cămărănescu ügyvezető titkár a szakszervezetek választási állásfoglalásáról tartott sajtóértekezleten jelentette be. A Szabadság kérdésére, hogy milyen álláspontra helyezkednek a polgármester személyével kapcsolatban, igyekeztek kitérő választ adni, amelynek lényege, hogy a tanácsosi helyek ellenében nem vállaltak kötelezettséget az SZDSZ és Demokratikus Konvenció közös polgármesterjelöltjének támogatására. Az viszont legtermészetesebb érdekük, hogy a szövetséghez csatlakozott szakszervezetek tagjait felkérik, szavazzanak a Szociáldemokrata Szövetség jelöltlistáira, mert azokon vannak a szakszervezeti vezetők is. Mivel azonban a tanácsosi jelöltlistához tartozik egy saját vagy egy támogatott polgármesterjelölt, nem kétséges, hogy a mintegy 50 000 szakszervezeti tag közül jó néhány Radu Sârbu konvenciós jelölt táborát növeli.
Hogy mit kezdenek majd a szakszervezetek egyetlen tanácsossal, arra a kérdésre Emil Porutiu így válaszolt: nem minden a szavazáson áll vagy bukik. Egy rátermett képviselő a tények ismeretében megváltoztathatja az egész testület magatartását, érzékennyé teheti a politikusokat bizonyos problémák – jelen esetben a munkásság gondjai – iránt. Mint kifejtette, véleménye szerint az 1990 óta előbukkant politikusok elszakadtak a valóságtól, elfelejtették, honnan jöttek. A szakszervezeti vezetők azzal is jó szolgálatot tehetnek a városi és a megyei tanácsban, ha időnként ébresztőt fújnak.

Bukarest értelmesebb polgárai elképedve veszik tudomásul, hogy valószínűleg Ilie Năstase hódítja meg a főpolgármesteri trónt. Az Omega Intézet legutóbbi közvélemény-kutatása szerint a mérkőzés állása a következő: a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának kilencosztályos jelöltjére szavazna a fővárosi választópolgárok 24,73 százaléka, Victor Ciorbea szakszervezeti vezér, a Demokratikus Konvenció jelöltje kapna 21,76 százalékot, Dinu Patriciu, a ’93-as Liberális Párt jelöltjének tábora pedig 20,94 százalékot tesz ki.
A múlt héten még más volt a helyzet. Victor Ciorbea vezetett, de rákapcsolt balos jelszavak pufogtatására, hogy szavazókat csábítson el az RTDP jelöltjétől, aki fogyatékos beszédkészsége miatt úgyszólván meg sem mukkan, nem sokat ígér, inkább csak szerepel tekintélyes emberek társaságában. Mint azonban várható volt, a kormánypárt tábora észre sem vette a szakszervezeti vezér hangváltását – általában az emberek nem figyelnek az ellenfél hadmozdulataira –, viszont a Demokratikus Konvenció híveinek egy része kiábrándult és átpártolt Dinu Patriciu szavazóinak táborába.
A többi jelölt a maga 0,1-7 százalékával számításba sem jöhet.
Mint az ábra mutatja, Bukarestben is ugyanaz a helyzet: ha a konvencióból nem rugdosták volna ki egymást, az ellenzék kényelmes többséggel nyerne az első fordulóban, így azonban jelöltjei egymástól lopkodják a szavazatokat.

Radu Sârbu konvenciós polgármesterjelölt kampányának támogatására hétfőn Kolozsvárra utazott a Polgári Szövetség országos vezetősége. Az Egyetemiek Házában a választópolgárokkal tartott találkozón Ion Caramitru ülésvezető emlékeztetett a nap évfordulóira. 1990. május 20-án, azon a bizonyos vaksi vasárnapon zajlott le az első szabad választás. A Polgári Szövetség reméli, hogy június 2-án és a következő választási vasárnapokon fordul a kocka. Majd emlékeztetett arra, hogy ezen a napon lenne 80 éves Corneliu Coposu. A nagy politikus emlékének csöndes méltatása után Ana Blandiana emlékezett a régi Kolozsvárra, amelyet újra kell teremteni, hogy az egyetemi város ne legyen más vidékek gúnyolódásának céltáblája, mint a Caritas és az etnikai civakodások fészke.
Ezután rátértek a kérdések megválaszolására. Radu Sârbu az utcák és a forgalom rendezésével kapcsolatban elmondta, hogy mielőbb meg kell teremteni a várost kikerülő körpályát Torda és Zilah felé. Ana Blandiana arra kapta első kérdését, hogy mi a Petre Litiu státusa. Ő is képviseli a Demokratikus Konvenciót, és ha nem, mit képvisel? A zűrzavart tapasztalva Ana Blandiana részletesen elmagyarázta, hogy az a Petre Litiu, aki 1992-ben a Demokratikus Konvenció kolozsvári polgármesterjelöltje volt, előbb otthagyta a Polgári Szövetség Pártját és a parlamentben átült a ’93-as Liberális Párt frakciójába. Ezután a Polgári Szövetség Pártja is cserben hagyta a Demokratikus Konvenciót. A DK szakadása Kolozsváron az átlagosnál drámaibb következményekkel járt, ha ilyen zavart okozott a választók soraiban, és ezt a választásokig minden eszközzel tisztázni kell.
Radu Sârbu az ellenzéki pártok közös jelöltállítási törekvéseinek kudarcáért is elsősorban Petre Litiut tette felelőssé. Abban az emberben, aki könnyűszerrel átigazol más pártba, kezdettől nem sok bizalma lehetett, és gyanakvását megerősítették az eredménytelen tárgyalások. Végül csak Iuliu Păcurariuval sikerült megállapodni, akinek visszalépését tapssal jutalmazták az egybegyűltek.
Ion Caramitru a kérdések közötti szünetben párhuzamot vont a kolozsvári és a bukaresti helyhatósági kampány között, feltéve a színpadias kérdést: vajon nem lenne célravezetőbb, ha az ellenzék is olyan jelöltekkel menetelne, akik nem voltak képesek érettségizni? Mivel a célzást nem mindenki értette, utalt Ilie Năstasénak a tenisz terén elért sikereire.
Romulus Rusan a Polgári Szövetség nemzeti kérdéssel kapcsolatos álláspontját ismertette. Mint mondotta, a román ellenzéket felkészületlenül érte a nemzeti ellentét kiéleződése. Nem vállalkozhatott válságkezelésre, mert maga is támadások kereszttüzébe került, így a nemzeti kérdéssel kapcsolatban „mindkét oldal” szélsőségesei ragadták magukhoz a kezdeményezést, kezdve a marosvásárhelyi eseményekkel... Hasonló szemléleti kettősséget tapasztalhattunk az összejövetelen a város nevével kapcsolatban is. Míg a Demokratikus Konvenció kolozsvári személyiségei kötelességtudóan ismételgették a város jelenlegi „teljes” nevét, a bukarestiek következetesen csak Kolozsvárt emlegettek. Nicolae Prelipceanu pedig arra vállalkozott, hogy elemezze, mitől lett Napoca is ez a város. Mindenekelőtt a kétes ízlésű szobroktól, amelyeket nem képzetlen, hanem rosszul képzett emberek kényszerítettek a városra, és azoktól a zászlóktól, amelyeket a szobrok talapzatához, ember- és lólábakhoz raknak a város jelenlegi vezetői.
Bizonyára a találkozó időpontja sem volt a legalkalmasabb – többen, akik nem tudtak lelépni munkahelyükről, lélekszakadva jöttek később legalább a végszóra –, viszont a terem akkor sem telt meg úgy, mint máskor.

Bulgária megsértődött, mert Iliescu azt mondta, hogy a történelem során csak a Fekete-tenger és Jugoszlávia bizonyult jó szomszédnak Románia számára.
Magyarország és Ukrajna még nem nyilatkozott. Moldova Köztársaság szintén töprenghet.
De ha már az államfő a történelmet is belekavarta csípőficamos gondolatába, elvben óriásira növekedett azon országok száma, amelyek diplomatái jegyzékváltásra fenhetik a ceruzáikat. Itt van például Szlovákia, amely egykor Csehszlovákia fedőnéven Lengyelországgal együtt osztozott a Romániával való szomszédság dicsőségében északon. Szemére vetheti Iliescunak, hogy a történelemórán nem figyelt, amikor a kisantant harmadik és egyben egyik legfőbb tagországát tanították. Lengyelországot t nem is merjük emlegetni. Nemrég volt itt a nómeklatúrás kolléga, és annak csupa kedveset mondogatott. Ilyen hamar felejt?
De a történelmi kijelentés nem csak századunkra vonatkozik. Románia szomszédos volt Törökországgal is, nemcsak a tengeren keresztül, hanem amikor Bulgáriában és Szerbiában is Oszmán Birodalom volt. Továbbá Rómából is a rosszallás hangjai indulhatnak el, lévén, hogy a 2057 éves ország szomszédos volt a Római Birodalommal is, mielőtt kardjába dőlt volna. Igaz, hogy az egymás mellett élés köztudottan nem volt békés, de a nemzetté válás regéjének éltetése végett azt az agressziót nem szokás felhánytorgatni.
Újabban elméletek látnak napvilágot arról, hogy a Megváltó voltaképpen román nemzetiségű volt, tehát az ókori világ közepének tulajdonképpen valahol itt kellett lennie. Ide jöttek a távol-keleti háromkirályok is, akik gyalogosan az utat csak úgy tudták optimális időben megtenni, ha szomszédosak voltak Romániával. És a kör bezárult. Megsértettük tehát az egész Nyugatot, Délt, Keleletet és Északot. Jaj nekünk!
Még az a szerencse, hogy a diplomáciában nehéz eldönteni, mi az igazi sértés: az elmarasztalás, avagy a dicséret. Attól függ, kitől jön.
Egy darabig ne merészkedjünk a Fekete-tenger közelébe. hogy haragra gerjedjen.

Válni a politikában is bonyolultabb, mint egybekelni. Ugye a bontóper is békítéssel kezdődik... Ezen a héten ennek a fordított ceremóniának lehetünk tanúi, amikor RTDP-RNEP kétpárti találkozókon megjátsszák, hogy menteni próbálják a menthetetlent.
Grigore Zanc, miután visszatért a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja Központi Végrehajtó Bürójának üléséről, úgy értékelte, hogy a Román Nemzeti Egységpárttal kötött kormányzási megállapodás felbontásának folyamata gyors lesz. Akik elindították, nem újabb eljegyzésre készülődnek, hanem válásra. Az RNEP hiába próbálja késleltetni, ezúttal nem fognak neki engedni, mert a korábbi hasonló egyezkedések alkalmával tett ígéreteit sem tartotta be, emiatt megrendült iránta a bizalom. A Kolozs megyei prefektus véleménye szerint a két párt viszonya főleg az RNEP kolozsvári, gyulafehérvári és más erdélyi vezetőinek viselkedése miatt jutott válságba. A kormányzási megállapodás felmondásának egyik következménye Grigore Zanc szerint az lesz, hogy az RTDP ezután nem fogja vissza magát, hanem ellenfélként lép fel az RNEP-pel szemben.

Valószínűleg nem tud olvasni az, aki lehallgatja az Academia Catavencu szerkesztőségi telefonját. Ez egyáltalán nem elképzelhetetlen. Bár az analfabetizmust az előző szocialista korszakban felszámolták, hatéves lappangási idő múltán újra felüthette a fejét. Mint az egykori tőkés-földesúri népbetegség, a gümőkór.
Szerintünk, akik képesek vagyunk elolvasni a politikai hecclapot, tökéletesen megalapozott a lehallgatók és megrendelőik írástudatlanságának gyanúja. Ugyanis ez az újság olyasmiket ír, amiknél több nincs is. Még a képzeletben sem. Annál többet telefonon egyszerűen képtelenség elmondani. Aki pedig feltételezi, hogy az olvasóikhoz hasonlóan intelligens szerkesztők telefonbeszélgetésekben kifecsegnék hírforrásaikat, az nemcsak az olvasásórán hiányzott az iskolából, hanem süket az emberi beszédre, tehát hiába pazarolja pénzét lehallgató-készülékre.
Ezt a Bucur nevezetű századost elnézve és hallgatva, úgy tűnik, a lehallgatók beszélni sem nagyon tudnak. Egy-két mondatot üggyel-bajjal betaníthattak neki, de ennyi szaktudással egy papagáj természetes környezetben, vagyis őserdőben, az őrvezetői rangot sem érheti el.
Láttunk viszont már a piacgazdaságban olyan kofát, aki az ujjbegyét koptatja aláírása gyakorlásakor, hogy azt gondolnánk, nem tud kettőig számolni, és kiderült, hogy bizony milliárdos világunkban sem csapódik be. Sőt, ő csap be másokat a beruházási alapjaival és más Caritasokkal.
Mi lehet tehát a mögöttes számítás ezzel a lehallgatási botránnyal?
Még mi is, akik nem tudunk kettő(milliárd)ig számolni, gyorsan megtalálhatjuk a választ, ha együtt vizsgáljuk a lehallgatók által a gyengébbek kedvéért egymás mellé helyezett eseménykockákat. Az Academia Catavencu szerkesztőségét ugyanarra a magnókazettára hallgatták le, mint Funar és Vadim szellemdús beszélgetését. Van egy dobásunk arra, hogy kitaláljuk: kit reklámoznak ezzel a húzással?
Ha nem jövünk rá egyből a helyes válaszra, tegyünk fel egy kisegítő kérdést: kik szerepelnek megint a legnagyobb példányszámú újságok címoldalán?
Ők, az áldozatok, az ellenzéki érzelmű hazafiak, akiket a mindenkori hatalom elnyom legnemesebb törekvéseik valóra váltásában! Akiket ráadásul a kormányból is kiseprűznek, és maholnap még be is zárnak! Felháborító! Hát ki ne állna az illegalista üldözöttek mellé?
Ha még egy-két ilyen ravasz húzást a világ szeme láttára lebonyolítanak, és nem következik legalább egy rosszalló pillantás az Európához vezető ösvény irányából, azt kell hinnünk, nem is veszik olyan komolyan tanácsukat, hogy az „ordináré” (Adrian Năstase jelzője) szövetségeket ki kell dobálni a bárkából.
Avagy arra is gondolhatunk, hogy az amerikai nagykövet elfelejtette átadni a módszertankönyvet?

25 ország mintegy 80 kisebbségi szervezetének, továbbá idén először Kína és Dél-Afrika képviselőinek jelenlétében nyílt meg csütörtök délután a soknemzetiségű Temesváron az európai népcsoportok föderatív uniójának 41. kongresszusa.
A tanácskozás megnyitó ülésén élesen ütköző nézeteket fejtettek ki a kisebbségek romániai helyzetéről a kormányzat képviselői, illetve az RMDSZ vezetői, Markó Béla szövetségi és Tőkés László tiszteletbeli elnök – az utóbbi a temesvári református egyházközség volt lelkipásztoraként szólt a megjelentekhez.
A tanácskozáson jelen volt Szőcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete, Báthory János, a Határon Túli Magyarok Hivatala és Fretyán István, a Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségek Hivatalának főosztályvezetője, illetve a magyarországi román és német kisebbség képviselője is.
Bár az eredeti program szerint Melescanu külügyminiszter üdvözölte volna a tanácskozás több mint 200 résztvevőjét, végül ő Iliescu elnökkel Belgrádba utazott, és így Gabriel Gafita, a külügyminisztérium emberi jogi kérdésekkel foglalkozó államtitkára szólalt fel. Azt, hogy a FUEV Temesvárt választotta tanácskozása színhelyéül, ő annak a szerepnek az elismeréseként értékelte, amelyet – mint fogalmazott – Románia tölt be a földrész történelmi hagyományain alapuló európai kisebbségvédelmi koncepció érvényesítésében. Gafita részletesen méltatta a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek széles körű részvételét az ország politikai, gazdasági, kulturális életének minden területén.
Markó Béla és Tőkés László ezzel szemben éppenséggel úgy értékelte a tanácskozás Romániában történő megrendezését, mint hozzájárulást a kisebbségi jogok kivívásáért vívott küzdelemhez. Mindketten hangsúlyozták, hogy az egyéni jogok mellett a kollektív jogokért is folyik ez a harc.
Az RMDSZ szövetségi elnöke magyarul elmondott és románra fordított beszédében rámutatott, hogy a régióban sok helyütt a kommunista rendszerek bukása után sem kezdődött meg a kisebbségi helyzetben lévő nemzeti közösségek sorsának rendezése, a jogfosztottság felszámolása, hanem éppen ellenkezőleg: folytatódtak, sőt felerősödtek az asszimilációs törekvések, nyílttá vált a szélsőséges nacionalizmus, veszélyeztetve a stabilitást és a biztonságot is.
Tőkés László a maga részéről hangsúlyozta, hogy a kommunista visszarendeződés más szomszédos országokhoz hasonlóan Romániában is megakasztotta a demokratikus átalakulást. „Kénytelen vagyok továbbra is kisebbségi jogfosztásról, annak az egészében véve háromnegyed évszázad óta tartó nacionalista elnyomó és asszimilációs politikának a változott formában történő folytatódásáról beszélni, amely az egységes román nemzetállam alkotmányos elve alapján, az ország lakosságának a homogenizációját tűzte ki célul.” A püspök statisztikai adatokat idézett arról, hogy a romániai magyar lakosság lélekszáma és számaránya miként csökkent 1920-tól 1992-ig.
Tőkés László „Románia szégyenének” minősítette, hogy Eva Maria Barki bécsi ügyvédnő, a kisebbségvédelem ismert nemzetközi szakértője nem kapott beutazási engedélyt, és ezért nem vehet részt a kongresszuson. (Maga Barki asszony a nemzetközi Erdély Bizottság nevében üdvözletet küldött a tanácskozásnak, megjegyezve, hogy a román hatóságok magatartása nem csak a romániai magyar népcsoport nehéz helyzetére vet jellemző fényt, hanem egyben elriasztásul szánják mindazoknak, akik a romániai kisebbségek érdekében lépnek fel.)
A püspök azt is szóvá tette, hogy véleménye szerint a román hatalom a rendezvényt igyekezett kisajátítani saját céljaira (még az is, hogy ő maga miként kap szót a megnyitón, csak az utolsó részletek tisztázásánál dőlt el, a kiosztott programban nem is szerepelt – a tudósító megj.). A megnyitóbeszédben különben Christoph Pan, a FUEV elnöke külön méltatta Tőkés László történelmi szerepét az 1989. decemberi forradalom kirobbantásában, amire manapság a román hatóságok nemigen emlékeztetnek.
Christoph Pan a megnyitóülés után az MTI tudósítójának arra a kérdésére felelve, hogy mi a FUEV szerepe akkor, amikor egy kormányzat és egy adott kisebbség képviselőinek álláspontja ütközik, kifejtette, hogy a szervezet célja a békés párbeszéd előmozdítása a különböző felek között. A FUEV igyekszik hozzájárulni a konfliktusok megoldásához az emberi és a demokratikus jogok és ugyanakkor az állam területi integritásának keretei között. Az, hogy eltérő nézetek jelentkeznek, nem probléma: a fő az, hogy ezekről dialógus alakuljon ki – mondotta.
A tanácskozás újdonsága volt, hogy először adott tájékoztatást a nemzetközi kisebbségvédelmi szervezetnek a kínai kormány egy illetékese a kormány által vallott kisebbségi elvekről, illetve a dél-afrikai búr kisebbség képviselője adott tájékoztatást e kisebbség helyzetéről.
A kongresszus a program szerint szombaton ér véget.