Fordítási hiba
Szabadság, 1996. december 12., VII. évfolyam, 290. szám
Azt mondta Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő a Országgyűlésben, hogy a Temesváron aláírt alapszerződésnek köszönhetően a választási kampány magyarellenes felhangok nélkül zajlott le, így az RMDSZ pozitív propagandát fejthetett ki.
Nem hinnénk a fülünknek, ha nem tapasztalnánk nap mint nap, hogy milyen alapvető félreértések származhatnak politikai szövegek fordítási hibáiból. Itt van például az RMDSZ kormánybaemelésének felkapott jelzője: előzmények nélküli. Ha ezt Eörsi Mátyás meghallja, és készpénznek veszi, holnap az Országgyűlésben zengzetes szónoklatot tart arról, hogy a romániai magyarok ezentúl fogják be a szájukat, hiszen eddig sehol sem voltak, semmit sem csináltak, 1989 decemberében sem, sőt 1996 novemberében is vonakodtak részt venni a közéletben, és egyszer csak részesei lettek egy ország végrehajtó hatalmának. Minden előzmény nélkül! Hát nem csodálatos? Holott a valóságban pusztán páratlan, példátlan, vagyis olyan esemény történt, amelyhez hasonló eset nincs a történelemben. Románból a „precedenst” fordították le egyesek a tükör segítségével előzményekre, és ezért juthatnának a kívülállók arra a következtetésre, hogy a romániai magyarok 1996. november 17-e után, a kormányalakításra vándoroltak be Ázsiából.
Ennek az aránylag egyszerűbb fordítási bakinak a mintájára próbáljuk elképzelni, hogyan fordítottak le egyes részleteket Ion Iliescu, Adrian Năstase és a többi satöbbi választási dorongjaiból.
Már az alapszerződés aláírása előtt Iliescuék, külügyminiszterük hangján keresztül, azzal dicsekedtek, hogy kiherélték az 1201-es ajánlást. Ezt a magyar nyelvbe úgy is átültethetjük, hogy emelték potenciálszintjét, és akkor az Országgyűlésben feltételezhetik a romániai magyarok magas fokú kielégültségét.
A Mócvidéket azzal ijesztgették, hogy ha nem szavaznak a konvenció, tehát a magyarok ellen, akkor visszajönnek a grófok, és elveszik az erdőket. Ha a gróf helyett bojárt fordítunk, az derül ki, hogy Iliescu nem magyar-, hanem románellenes kampányt folytatott, és még mi jajveszékelnénk?
Iliescu két témával dermesztette meg Constantinescu arcát a tévévitákon: a magyarsággal és a királysággal. A fordító ezen is segíthetne, hogy Eörsi Mátyás még rózsásabbnak lássa helyzetünket. Lényegében a magyar királyság 1100 éves fennállását óhajtotta ezzel köszönteni szeretett és volt elnökünk.
A közvetlenül a választások után lezajlott antietnikai különítményesek ejtőernyős erődemonstrációját az országgyűlési képviselő számára lefordíthatják úgy, hogy az voltaképpen antikommandós etnikai emelőernyős gyakorlat volt. A kép és a kifordított szöveg együttfutását úgy oldanák meg, hogy fordítva pergetnék a filmet.
További hasonló országgyűlési felszólalások forrásanyagának biztosításáért már gondolkodnunk kell azon, hogyan ferdíthetjük ki Emil Constantinescu államelnöknek azt a kijelentését, hogy mivel az RMDSZ benne van a kormányban, nincs szükség pozitív diszkriminációra. A próbálkozókat figyelmeztetjük: nem lesz könnyű a megtévesztő fordítási fogás megtalálása. Mert íme, csak egyetlen példa: a román nyelvtankönyv megírásának honoráriuma kilencszer akkora példányszámra osztódik, mint magyar megfelelője esetében. Ha mindkét szerző egyforma összeget kap, akkor van pozitív diszkrimináció, és nincs igaza az államfőnek. Ha a magyar tankönyvszerző kilencszer kisebb honoráriumot kap, vagy a magyar tankönyv kilencszer többe kerül, akkor nincs pozitív diszkrimináció, de ebben az esetben sincs igaza az államfőnek.
Nem hinnénk a fülünknek, ha nem tapasztalnánk nap mint nap, hogy milyen alapvető félreértések származhatnak politikai szövegek fordítási hibáiból. Itt van például az RMDSZ kormánybaemelésének felkapott jelzője: előzmények nélküli. Ha ezt Eörsi Mátyás meghallja, és készpénznek veszi, holnap az Országgyűlésben zengzetes szónoklatot tart arról, hogy a romániai magyarok ezentúl fogják be a szájukat, hiszen eddig sehol sem voltak, semmit sem csináltak, 1989 decemberében sem, sőt 1996 novemberében is vonakodtak részt venni a közéletben, és egyszer csak részesei lettek egy ország végrehajtó hatalmának. Minden előzmény nélkül! Hát nem csodálatos? Holott a valóságban pusztán páratlan, példátlan, vagyis olyan esemény történt, amelyhez hasonló eset nincs a történelemben. Románból a „precedenst” fordították le egyesek a tükör segítségével előzményekre, és ezért juthatnának a kívülállók arra a következtetésre, hogy a romániai magyarok 1996. november 17-e után, a kormányalakításra vándoroltak be Ázsiából.
Ennek az aránylag egyszerűbb fordítási bakinak a mintájára próbáljuk elképzelni, hogyan fordítottak le egyes részleteket Ion Iliescu, Adrian Năstase és a többi satöbbi választási dorongjaiból.
Már az alapszerződés aláírása előtt Iliescuék, külügyminiszterük hangján keresztül, azzal dicsekedtek, hogy kiherélték az 1201-es ajánlást. Ezt a magyar nyelvbe úgy is átültethetjük, hogy emelték potenciálszintjét, és akkor az Országgyűlésben feltételezhetik a romániai magyarok magas fokú kielégültségét.
A Mócvidéket azzal ijesztgették, hogy ha nem szavaznak a konvenció, tehát a magyarok ellen, akkor visszajönnek a grófok, és elveszik az erdőket. Ha a gróf helyett bojárt fordítunk, az derül ki, hogy Iliescu nem magyar-, hanem románellenes kampányt folytatott, és még mi jajveszékelnénk?
Iliescu két témával dermesztette meg Constantinescu arcát a tévévitákon: a magyarsággal és a királysággal. A fordító ezen is segíthetne, hogy Eörsi Mátyás még rózsásabbnak lássa helyzetünket. Lényegében a magyar királyság 1100 éves fennállását óhajtotta ezzel köszönteni szeretett és volt elnökünk.
A közvetlenül a választások után lezajlott antietnikai különítményesek ejtőernyős erődemonstrációját az országgyűlési képviselő számára lefordíthatják úgy, hogy az voltaképpen antikommandós etnikai emelőernyős gyakorlat volt. A kép és a kifordított szöveg együttfutását úgy oldanák meg, hogy fordítva pergetnék a filmet.
További hasonló országgyűlési felszólalások forrásanyagának biztosításáért már gondolkodnunk kell azon, hogyan ferdíthetjük ki Emil Constantinescu államelnöknek azt a kijelentését, hogy mivel az RMDSZ benne van a kormányban, nincs szükség pozitív diszkriminációra. A próbálkozókat figyelmeztetjük: nem lesz könnyű a megtévesztő fordítási fogás megtalálása. Mert íme, csak egyetlen példa: a román nyelvtankönyv megírásának honoráriuma kilencszer akkora példányszámra osztódik, mint magyar megfelelője esetében. Ha mindkét szerző egyforma összeget kap, akkor van pozitív diszkrimináció, és nincs igaza az államfőnek. Ha a magyar tankönyvszerző kilencszer kisebb honoráriumot kap, vagy a magyar tankönyv kilencszer többe kerül, akkor nincs pozitív diszkrimináció, de ebben az esetben sincs igaza az államfőnek.