A szervezeti egység és a személyiségek védelmében


Eckstein-Kovács Péter kifejti a Duna tévében elhangzott állásfoglalását
Közvetlenül a választások befejezése után a Duna tévében közvetített korábbi videofelvételen Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei RMDSZ-szenátor védelmébe vett olyan politikusokat, akik nem jutottak parlamenti mandátumhoz, szemmel láthatóan kiváltva a kerekasztal-megbeszélés egyes részvevőinek rosszallását. Mint utóbb kitűnt, mások is úgy vélekedtek, hogy olyasmit nem kellett volna kimondania. Felajánlottuk a lehetőséget álláspontjának bővebb kifejtésére.
– Mielőbb tisztázni szeretnék egy dolgot. Az, hogy védelmére keltem parlamentből kimaradt politikusoknak, ez így, önmagában nem igaz. A Duna tévé riportere által feltett kérdés így hangzott: a választások és az új kormány megalakításának az időszaka milyen új problémákat vet fel az RMDSZ-ben, főleg a szervezet egységét illetően? Ezzel kapcsolatban mondtam el azt, hogy a választások időszaka is újabb kihívásokat hozott. Színre lépett egy másik magyar párt, a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt. Részt vett a választásokon a Székely Ifjak Fóruma. Ezek ugyan nagyon kevés szavazatot vittek el, de meglovagolhatnak bizonyos érzelmeket. Különösen a Székely Ifjak Fóruma esetében fennáll a veszély, hogy sajátos, regionális azonosságtudatot hoznak be a politikába. A fórum vezetői az emberek székely eredetére és büszkeségére hivatkozva keresnek maguknak híveket. Ugyancsak ebben az összefüggésben jeleztem, hogy az RMDSZ vezetősége részéről hiba volna, ha nem nézne szembe a ténnyel, hogy szerintem jelentős RMDSZ-politikusok körön kívül kerültek. Két nevet említettem. Borbély Imre képviselő volt, elméleti munkái jelentek meg, hívei vannak. Miután a megyei belső választásokon formai okokból nem vehetett részt, emiatt függetlenként indult, ezzel – bár ne lenne igazam – gyakorlatilag becsukta maga mögött az RMDSZ ajtaját. A másik ember, akit személy szerint is becsülök és jelentős politikusnak tartok, Borbély Ernő, aki parlamenti képviselő volt 1990-1992 között, majd csíki területi elnök. Politikai fogolyként több évet ült Ceaușescu idején, 1989 után külföldről azért tért haza saját akaratából, hogy politizáljon. Most kijelentette, hogy ő RMDSZ-tisztséget többé nem vállal. A Duna tévé kerekasztal-megbeszélésén azt mondtam, hogy ezekre a jelenségekre nagyon oda kell figyelni, hogy ne kerüljön veszélybe az RMDSZ egységes fellépése. Véleményem szerint Borbély Imre független jelölése hiba volt, azt nem lett volna szabad megtennie. Nem támogatok, nem tartok helyesnek ilyen lépést. Egy kicsit más jellegűnek, de az RMDSZ egysége szempontjából szintén káros jelenségnek tartom, hogy olyan politikus, mint Borbély László, aki hat éven keresztül bizonyította politikusi rátermettségét, a helyi szervezettel és elsősorban személyekkel való összezördülése miatt nem került be a parlamentbe. Borbély László nem indult függetlenként, nem mondta, hogy nem fog többé RMDSZ-színekben politizálni, de sajnálatosnak tartom, hogy személyi ellentétek miatt ne kerüljenek az őket megillető helyre politikusok.
Ha már alkalmam van, elmondanám, hogy milyen veszélyeket tartogathat az RMDSZ kormányszerep-vállalása. Hangsúlyozom: amennyiben lehetőség nyílik a kormányzásban való részvételre, és garanciákat kapunk számunkra fontos kérdésekben, akkor személy szerint támogatom az RMDSZ kormányszerep-vállalását. A történelemben nincs még példa arra, hogy az erdélyi magyarság képviselői beépüljenek az állami struktúrákba és számarányuknak megfelelő képviseletet biztosítsanak maguknak nemcsak választott testületekben, hanem kinevezett végrehajtó szervekben is. Ezt az alkalmat meg kell ragadni. Ugyanakkor fel kell tennünk a kérdést: a programunkban szereplő stratégiai célokat a jelenleg kormányzó koalíció magáénak fogja-e tekinteni? A programok egyeztetésekor olyan kérdéseket kell tisztázni, mint az önálló egyetem, az anyanyelvhasználat a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban – ezek olyan minimumok, amelyek jelentkeznek a román-magyar alapszerződésben és más nemzetközi szerződésekben, a román kormány számára rögzített kötelezettségek sorában is szerepelnek. Tehát számomra természetesnek tűnik, hogy a koalíciós programegyeztetéskor mindez bekerüljön a kormányprogramba. Nem vagyok maximalista, csak néhány dolgot említettem, de ha ezek a kormányprogram részét képezik, akkor nyugodtan el lehet vállalni kormányszerepet. Nyilván, megvalósításukat nem kötném zárós határidőkhöz, de azokra garanciát kell hogy vállaljon a kormány, ellenkező esetben a kormánytisztségek is feszítő erővé válhatnak az RMDSZ-ben: kormányzási felelősséget vállalunk anélkül, hogy ez elősegítené programunk megvalósítását.
– Térjünk vissza a Duna tévében elhangzottakhoz. Végső soron nem sokat tévedtek, akik állásfoglalásodba beleérezték a kisodródott politikusok védelmét. A szervezeti egység miatti aggodalom mellett mostani véleményedből is kicsendül a rokonszenv mindhárom Borbély iránt... Van-e elképzelésed, hogyan lehetne visszavonni körön belülre a kisodródottakat?
– Mi, akik türelmet igénylünk a többségi nemzettől, a szervezeten belül toleránsnak kell bizonyulnunk. Az ellenvéleményt hangoztatókat, állásfoglalásukkal adott pillanatban kisebbségben maradókat meg kell becsülni. A tisztségek leosztásában őket is figyelembe kell venni, hogy ne érezzék véleményük miatt mellőzötteknek magukat. A szervezet egységét tekintve azt tartom kívánatosnak, hogy próbáljuk meg bevonni a továbbiakban is azokat a személyiségeket, akikről az előbbiekben szó volt. Ennek megvannak a maga korlátai, mert aki nem akar, aki csak a legelső vonalban képzeli el helyét a közösségért folyó munkában, azt erőszakkal nem lehet rábírni felelősségvállalásra.
– Frunda György a Duna tévé-beli megbeszélésen megjegyezte, hogy akik az országban maradtak a nehéz időkben, azoknak nem kell bocsánatot kérniük senkitől. Borbély Ernő hazatérése tehát nem lehet érdem. Ezt a véleményt hogyan fogadtad?
– Mindenkinek szuverén joga, hogy az RMDSZ-politikusokhoz így vagy úgy viszonyuljon. A polémiának mindig híve voltam, mindenkinek kell hogy legyen véleménye a társáról, de nagyon fontos, hogy azt milyen módon hozzuk nyilvánosságra. Most nem pontosan Frunda György szenátor úrnak a megjegyzésére gondolok. Általában az RMDSZ-ben a polémiák gyakran túlfűtöttek, indulatosak, durva hangneműek. Ennek messzemenően nem vagyok híve. Ki hogyan viszonyul azokhoz, akik eltávoztak az országból, és visszajöttek, vagy vissza sem jöttek? Ennek eldöntésében is toleráns vagyok. Abban sem látok kivetnivalót, hogy Frunda Györgynek ez a véleménye. De az is biztos, hogy nem lehet zárójelbe tenni, ha valaki a régi rendszerben kivételesen bátran viselkedett és ezért éveket töltött politikai fogolyként.
– Milyen lesz a hangulat a Szövetségi Képviselők Tanácsának soron következő ülésén, tekintettel az egész román politikai élet kormányalakítási lázára?
– Az RMDSZ ilyen szempontból rendhagyó politikai alakulat, nincs az a nagy könyöklés a funkciók után. Talán nagyobb gondot okoz a megfelelő emberek megtalálása, akik vállalják a bukaresti élettel járó nehézségeket. Az SZKT-n általában vita alakul ki, és a kormányban való részvételről, annak feltételrendszeréről is gyűrűzni fog a vita – hát ez teljesen természetes. Hitem szerint ez a vita normális mederben fog lezajlani, nem félek – hogy úgy mondjam – ettől az SZKT-tól, sőt, bízom abban, hogy jó döntéseket fog hozni.
– Márton Árpád ugyanazon a tévévitán emlékeztetett a korabeli KOT, az öt évvel ezelőtti vezetőtestület aradi ülésére, amelyen majdnem szétesett az RMDSZ a kormányzásban való részvétel vitája miatt. Mit kezdjünk ezzel a figyelmeztetéssel?
– Abban az időben egészen más volt az RMDSZ-en belüli közhangulat a kormányzásban való részvételt illetően, azóta ennek a problémának a megítélése nagyot változott, előtérbe kerültek a szövetség és a romániai magyarság létfontosságú kérdései. A jelenlegi román politikai helyzet is egészen más. Öt évvel ezelőtt egy olyan hatalom oldalán léphettünk volna a kormányba, amellyel csak kivételes esetekben talált a szó. Hétévi, nagyon karakán és következetes ellenzéki politizálásunk után, a ma hatalomra került egykori ellenzékkel együttműködve gyökeresen más lehet részvételünk a kormányzásban.