Ne főnökösködjünk Tulceán!


Vége?! Nem hihetjük! Mivel töltjük ki a hosszú téli estéket, ha nem lesz több elnöki hirig? A kábeltévék húsz csatornáján ömlő horror színtelen színházi olvasópróba az elnökjelöltek hasfelmetszési jeleneteihez képest, a szexfilmek pedig kosztümös lovagi játékoknak tűnnek Dan Ios,ca hangaláfestéses pantomímja után.
De bele kell törődnünk, hogy a választási komédia nem tarthatott örökké. Meguntuk volna. Különben is már voltak jelek, hogy ha folytatódik egyrészt az országhatárokon átívelő területi autonómia, másrészt az Istentől való rettegés számonkérése, a szavazótábor végletesen lecsökken. Kettőre. Mindkét jelölt egy-egy szavazatot kapott volna, saját magától.
A választási kampány nyilatkozatanyaga azonban még sokáig elmélyült elemzések tárgyát fogja képezni. A politikai helyzetelemzők nem mondhatják, hogy unják, hiszen ez a kenyerük. Másrészt az óriási szózuhatagból valóban messzemenő következtetéseket és bölcs tanulságokat lehet levonni, amelyek segíthetnek a közeljövőben az eligazodásban.
Idézzünk fel például egy apró mozzanatot. Javában dübörgött Ion Iliescu ultranacionalista kampánya, amikor Radu Berceanu, a Demokrata Párt alelnöke – tehát Petre Roman közeli munkatársa – a következőket mondta sajtóértekezleten: az RMDSZ bizonyos feltételek mellett részt vehet a kormányzásban, elképzelhető, hogy Tulcea megyefőnöke RMDSZ-es lesz, de a magyar szervezet tagja semmi esetre sem töltheti be Maros megye prefektusi tisztségét.
Első gyanúnk az lehet, hogy Berceanu azokat akarta megnyugtatni, akiket Iliescu felizgatott a magyar veszéllyel. Ebben az esetben csak azt vethetjük a szemére, hogy meglehetősen bugyután érvelt. Ha véletlenül odafigyelt egy tulceai szavazó, az biztosan nem repdesett az örömtől, hogy magyar prefektusa lehet a jövőben. Moldvai vagy oltyán szavazó pedig így hördülhetett fel: Mi van!? Már nemcsak Erdélyt, hanem a Fekete-tengert is eladták a magyaroknak?
Tényleg: miért volt szükség Tulceával célozgatni? Miért nem mondott Radu Berceanu csak annyit, hogy RMDSZ-es megyefőnököt sehol sem neveznek ki? Vagy hogy az RMDSZ egyáltalán nem kap helyet a kormányban, mert a konvenciósok és a szociáldemokraták koalíciója az RMDSZ nélkül is biztosítja a parlamenti többséget. A teljes kisemmizésre lelkileg fel voltunk készülve, tudtuk, hogy választási szövetségeseinket ismét elhatárolódásra kényszerítették mindentől, ami magyar.
A roppant lélektani feszültség is oka lehetett a kiszólásnak. Ebben az esetben a fellazítás idején nyílt vagy hallgatólagos helyreigazításokra számíthatunk. Ha azonban ez nem következik be, akkor végtelen sajnálatunkra régi beidegződések megnyilvánulásának voltunk tanúi.
A tulceai magyar prefektusnak ugyanis történelmi elődjei vannak. Groza idején, amikor bizonyítani kellett, hogy Romániában a kisebbségek előtt minden pálya nyitva áll, magyar milicistákkal töltötték meg Bukarestet. Még főnöknek is jutott belőlük. Szerepük körülbelül ugyanaz volt, mint a román kommunistaelleneseket vallató magyar szekusoknak: azt az egyszerű embert, akit a román nyelvet törő magyar milicista a román fővárosban megbüntetett, vagy Isten ne adja, őrizetbe vett, abból az integrált Európa sem törli egykönnyen ki az ellenszenvet.
Később előszeretettel emeltek ki aktivistánakvalókat is más megyébe. Nem csak magyarokat. Ion Iliescu egykori munkahelyén, a KISZ KB-nál, dolgozott például egy szebeni szász fiú, akit minden hónapban következetesen Konstancára irányítottak terepmunkára. Változott a helyzet, amikor Nicu Ceaușescu vette át a „tárcát”. A mindenkori német összetételjavító ifjúsági aktivistát viccesen NeamT, megyébe zavarták, hogy ne felejtsen el németül...
Mi szükség volt erre? Meglehetősen primitív elgondolás szerint a hatalom képviselőinek nem kell szót értenie az emberekkel, sőt, előnyös, ha nem szunnyadnak bennük lokálpatrióta érzelmek. A káderszétszórási módszer pedig távlatilag előmozdította a szülőföldtől való teljes elszakadást, az anyanyelv konyhaszintűvé züllesztését.
Nem volna helyes besétálni a történelmi kátyúba. Van tulceai képviselőnk, mert a szavazatelosztási algoritmus „okosságából” bármi kitelik, de őneki a mandátum megszerzési helyétől függetlenül az RMDSZ előtt kell számot adnia tevékenységéről. Állami kinevezéseket azonban olyan vidékeken, amelyekhez semmi közünk, ne fogadjunk el. Mi sem sajnálnánk túlságosan azt a magyar prefektust, akit a deltai orvhalászok megtépnek, ha nagyon törvényeskedik.