Ne segítsünk Iliescu magyar-szakértőinek!
Szabadság, 1996. november 12., VIII. évfolyam, 265. szám
Iliescu mostani magyarellenes kirohanásainak kétszeres hozama lehet, ha beválnak számításai. Az egyik – közvetlen – termés a többségi nemzettől kapott szavazatok számának növekedésében mutatkozhat meg. Ez ellen már keveset tehetünk, esetleg reménykedhetünk, hogy honfitársaink átlátnak a szitán.
De a hét éve elnökösködő Iliescu – akiről mellesleg Ceauşescu már 1972-ben megneszelte, hogy a pozíciójára tör – másodterméshez is előkészíti a talajt. Magyarprobléma-szakértői (köztük Iosif Boda, a marosvásárhelyi pogromkísérlet után szédületes karriert befutott politikai kishivatalnok) kisakkozták neki azt a patthelyzetet, amibe a konvenció és az SZDU vezéreit kényszerítheti rágalmaival. Mert hogyan reagálhat a frissen hatalomra jutott egykori román ellenzék olyan vádra, hogy titokban már meg is adta az autonómiát az RMDSZ-nek és a Székelyföldnek? Ne bajlódjunk a találgatásokkal, ezen a héten zsákszámra gyűlnek az idevágó politikai idézetek, a magyar választópolgár pedig két válaszlehetőség elé kerül.
1. Megsértődik, mondván, hogy ha egyik éppen úgy nem enged meg nekünk sem belső, sem kulturális, sem személyi autonómiát, sőt hallani sem akar a közösségi jogokról, mint a másik, akkor senkinek sem adja a szavazatát. Ebben az esetben beválik az Iliescu-stábban munkálkodó magyar-szakértők számítása: a szavazástól tartózkodó magyarokkal segíttetik vissza a hatalomba Ceaușescu nevelt fiát. Ezután működésbe léphet a visszarendezési stratégia, amelyben van némi forradalomelrablási tapasztalat, és amelyben a magyarprobléma-szakértőkre a továbbiakban is olyan nagy szerep hárulna, mint 1990 márciusában, amikor az Iliescu-barát szekusokat magyar áldozatokkal rehabilitáltatták.
2. A magyar választópolgár nem húzza fel az orrát – ez a második lehetőség. Mondjanak ránk tücsköt-bogarat – egyik fülünkön be, a másikon ki. Vagy ne is menjen be. Úgyis elegünk van már az útszéli rikácsolásból, az olyanszerű ostobaságokból, hogy jön a király és mindenkit kilakoltat. Ha nem figyelünk tovább a kabaréra, nem halljuk meg a konvenciósok és a szociáldemokraták esetleges kényszernyilatkozatait sem, tehát érvényes marad, amiben hallgatólagosan már az RMDSZ Operatív Tanácsának döntése előtt megállapodtunk: vagyis értelemszerűen Constantinescura szavazunk.
Akkor valami biztosan megváltozik. Ha nem, akkor kezdődhet elölről ugyanaz a cirkusz, mint 1989-ben: terroristák, bányászok, Bodák stb. Harmadik lehetőség nincs. Illetve: normális körülmények között volna, de miután Iliescu hattyúdalában is így kimutatta foga műfehérjét, egyetlen szavazatot sem érdemel meg részünkről.
*Városi úriemberek járják a havasokat (is). A Meleg-Szamos völgyében, ahol a szomszédokat kilométeres távolságok választják el egymástól, fáradságot nem ismerve érdeklődnek, hogy kire szavaztak az emberek az első fordulóban, és mivel többnyire azt a választ kapják, hogy Constantinescura, nagyokat hümmögnek, cöccögnek, hogy az bizony nem jó, mert a konvenció és az RMDSZ visszahozza a grófokat, akik elveszik a szegény emberektől az erdőket, amelyeket, ugye, Iliescu adott nekik.
Mivel lehetne ellensúlyozni ezt a hazug propagandát? Talán hasonló hazugsággal, mert – sajnos – az igazság nem elég színes, nem képes meglódítani a fantáziát (ezért bolondítanak meg tömegeket az UFO-mesék, szemben a „szürke” tudományos adatközlésekkel).
Nem ártana tehát, ha a konvenciós úriemberek is bejárnák a havasi településeket (is), és cöccögnének, hogy nem lenne jó Iliescura szavazni, mert az visszahozná az oroszokat, a kollektivizálást, az államosítást, elvenné az erdőket és azokban 150 százalékkal több elnöki vadászlest csináltatna, mint nevelőapja, Ceaușescu, és ha terveit nem tudná megvalósítani orosz tankok segítségével, akkor meghívná a bányászokat a Meleg-Szamos völgyébe (is).
No de mi ebben a hazugság?! Ez volna a páratlan eset, amikor a valóság színesebb a fantáziánál?
De a hét éve elnökösködő Iliescu – akiről mellesleg Ceauşescu már 1972-ben megneszelte, hogy a pozíciójára tör – másodterméshez is előkészíti a talajt. Magyarprobléma-szakértői (köztük Iosif Boda, a marosvásárhelyi pogromkísérlet után szédületes karriert befutott politikai kishivatalnok) kisakkozták neki azt a patthelyzetet, amibe a konvenció és az SZDU vezéreit kényszerítheti rágalmaival. Mert hogyan reagálhat a frissen hatalomra jutott egykori román ellenzék olyan vádra, hogy titokban már meg is adta az autonómiát az RMDSZ-nek és a Székelyföldnek? Ne bajlódjunk a találgatásokkal, ezen a héten zsákszámra gyűlnek az idevágó politikai idézetek, a magyar választópolgár pedig két válaszlehetőség elé kerül.
1. Megsértődik, mondván, hogy ha egyik éppen úgy nem enged meg nekünk sem belső, sem kulturális, sem személyi autonómiát, sőt hallani sem akar a közösségi jogokról, mint a másik, akkor senkinek sem adja a szavazatát. Ebben az esetben beválik az Iliescu-stábban munkálkodó magyar-szakértők számítása: a szavazástól tartózkodó magyarokkal segíttetik vissza a hatalomba Ceaușescu nevelt fiát. Ezután működésbe léphet a visszarendezési stratégia, amelyben van némi forradalomelrablási tapasztalat, és amelyben a magyarprobléma-szakértőkre a továbbiakban is olyan nagy szerep hárulna, mint 1990 márciusában, amikor az Iliescu-barát szekusokat magyar áldozatokkal rehabilitáltatták.
2. A magyar választópolgár nem húzza fel az orrát – ez a második lehetőség. Mondjanak ránk tücsköt-bogarat – egyik fülünkön be, a másikon ki. Vagy ne is menjen be. Úgyis elegünk van már az útszéli rikácsolásból, az olyanszerű ostobaságokból, hogy jön a király és mindenkit kilakoltat. Ha nem figyelünk tovább a kabaréra, nem halljuk meg a konvenciósok és a szociáldemokraták esetleges kényszernyilatkozatait sem, tehát érvényes marad, amiben hallgatólagosan már az RMDSZ Operatív Tanácsának döntése előtt megállapodtunk: vagyis értelemszerűen Constantinescura szavazunk.
Akkor valami biztosan megváltozik. Ha nem, akkor kezdődhet elölről ugyanaz a cirkusz, mint 1989-ben: terroristák, bányászok, Bodák stb. Harmadik lehetőség nincs. Illetve: normális körülmények között volna, de miután Iliescu hattyúdalában is így kimutatta foga műfehérjét, egyetlen szavazatot sem érdemel meg részünkről.
*Városi úriemberek járják a havasokat (is). A Meleg-Szamos völgyében, ahol a szomszédokat kilométeres távolságok választják el egymástól, fáradságot nem ismerve érdeklődnek, hogy kire szavaztak az emberek az első fordulóban, és mivel többnyire azt a választ kapják, hogy Constantinescura, nagyokat hümmögnek, cöccögnek, hogy az bizony nem jó, mert a konvenció és az RMDSZ visszahozza a grófokat, akik elveszik a szegény emberektől az erdőket, amelyeket, ugye, Iliescu adott nekik.
Mivel lehetne ellensúlyozni ezt a hazug propagandát? Talán hasonló hazugsággal, mert – sajnos – az igazság nem elég színes, nem képes meglódítani a fantáziát (ezért bolondítanak meg tömegeket az UFO-mesék, szemben a „szürke” tudományos adatközlésekkel).
Nem ártana tehát, ha a konvenciós úriemberek is bejárnák a havasi településeket (is), és cöccögnének, hogy nem lenne jó Iliescura szavazni, mert az visszahozná az oroszokat, a kollektivizálást, az államosítást, elvenné az erdőket és azokban 150 százalékkal több elnöki vadászlest csináltatna, mint nevelőapja, Ceaușescu, és ha terveit nem tudná megvalósítani orosz tankok segítségével, akkor meghívná a bányászokat a Meleg-Szamos völgyébe (is).
No de mi ebben a hazugság?! Ez volna a páratlan eset, amikor a valóság színesebb a fantáziánál?