Új ruhában az RMDSZ
Szabadság, 1996. november 6., VIII. évfolyam, 260. szám
Elnökjelöltség után, Strasbourg előtt, beszélgetés Frunda Györggyel
Azzal a szándékkal kerestük Frunda Györgyöt a vasárnap éjszakai telefere után, hogy elsők között gratuláljunk és kérjünk tőle sajtónyilatkozatot. Akkor még 5-6 százalék között ingadoztak a becslések és részleges szavazatszámlásási eredmények az ő államelnökjelölti teljesítményéről. Első kérdésünk arra vonatkozott, mennyire becsüli saját magát.
– Többre. Még nem futottak be a Hargita és a Kovászna megyei eredmények, azok mind az RMDSZ, mind a magam szavazatszázalékát felfelé kerekítik. Köszönöm a gratulációt, és főleg köszönöm a kolozsváriaknak, hogy segítettek saját pályáján legyőznöm a Román Nemzeti Egységpárt elnökjelöltjét. Nagy eredménynek tekintem előnyömet olyan országszerte ismert emberekkel szemben, mint Corneliu Vadim Tudor, vagy Adrian Păunescu. A kampányom másik nagy eredményének tartom, hogy sikerült katalizálnom a magyarságot, hogy eljöjjön szavazni, és ezzel egyik fő célomat elértem. Ezzel egy időben hozzájárultam ahhoz, hogy a szélsőséges pártok szavazatokat, mandátumokat veszítsenek.
– Valóban, Marosvásárhelyről, Szatmárnémetiből, Zilahról, Nagyenyedről, Kolozsvárról vannak már biztos jelzéseink, hogy sokkal többen mentek el szavazni a magyarok, mint előző szavazások alkalmával. Hogy érzi, mivel nyújtotta legnagyobb hozzájárulását a választók mozgósításához?
– Több mint 20 megyében megfordultam, 18 000 kilométert autóztam, kevesebb mint nyolc hét alatt több száz találkozón vettem részt. Mindenütt azt mondták a helyi vezetők, ennyi ember nem jött el polgári fórumokra, amióta az RMDSZ megalakult, még talán megalakulásakor sem. Mindez bizonyítja, hogy a saját elnökjelölt állítása jó döntés volt az RMDSZ részéről. Merem remélni, hogy közérthetővé tettem programunkat, az emberek elfogadták azt, ha szükségét érezték, módosító javaslatokat tettek, elvitatkoztunk, azt mondták, hogy ez az az autonómiaforma, amit akarnak és elképzelnek, amit elmondhatnak a románoknak, elmondhatják külföldieknek is, elmondhatják, hogy miért szükséges. A felmutatott gazdasági programról úgy vélekedtek, hogy az tényleg ki tudja mozdítani a kátyúból nemcsak a romániai magyarságot, hanem az országot is. De nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy ez nemcsak az én munkám volt, hanem csapatmunka. A programot többen dolgoztuk ki. Köszönöm a kollégáimnak, akik segítettek a program kidolgozásában és ennek a kampánynak a lebonyolításában, mert véleményem szerint az RMDSZ új ruhában jelent meg az 1996-os választásokon. Új politikai köntösben. Kinőtte a nemzeti kisebbségi burkot, és olyan alternatívát nyújtott az országnak és a magyar közösségnek, amely egyrészt kimozdítja az országot a válsághelyzetből, másrészt biztosítja nemzeti identitásunk megőrzését, fejlesztését.
– Bár világosan körvonalazódik az elnökjelölt húzóhatása, a részleges adatok szerint ön kevesebb szavazatot kapott, mint a szövetség. Ezt minek tulajdonítja?
– Vannak, akik direkt a befutó lóra tesznek. Lélektanilag megértem, normálisnak is tartom. Tudok róla, hogy magyarok mondták, szavazzunk Constantinescura, nehogy ne jusson el a második fordulóig. Viszont azt tartom, hogy sokkal jobban tudjuk érvényesíteni szavazatainkat így, hogy összegyűjtöttük egy ernyő alá, és a második fordulóig azt javasoljuk a magyarságnak, hogy annak a jelöltnek adja szavazatát, aki demokratikusabb, európaibb, és aki magáévá teszi a magyar kérdést is.
– Mit üzen a kolozsváriaknak a második fordulóra? Itt egy kicsit felkavarta a hangulatot az első forduló utolsó napjaiban forgalmazott szórólap, amely úgy akart szavazatokat szerezni a konvenciónak, hogy az RMDSZ-t sértette.
– Nem tudok erről a röpcéduláról, meg kellene bizonyosodni, hogy valóban a konvenciótól származik-e. De azt elmondhatom, hogy itt, Bukarestben, a konvenciósok nagyon barátságosak hozzánk, és egyértelművé tették azt, hogy készek velünk együttműködni. Semmiféle nézeteltérés nem merült fel eddig a konvencióval, sőt, kimondottan barátságos volt a hangulat az éjszaka is a Constantinescu úrral, a parasztpárt vezetőivel, a konvenció többi képviselőivel folytatott beszélgetéseken.
– Ha a hét százaléknyi romániai magyarságtól hét százaléknyi szavazatot kapott, hány százalékot kapna a majdnem száz százaléknyi magyartól, ha Magyarországon indulna elnökválasztáson?
– Hogy én?... Magyarországon?... Talán a magyarországiakat kellene megkérdezni. Nem tudom, hány szavazatot kapnék, de remélem, hogy ott is becsületesen megállnám a helyemet.
– Köszönjük az interjút, és jó utat Strasbourgba. Mi az utazás célja?
– A jogi bizottság ülésezik, a Romániáról szóló Memorandumot tárgyaljuk.
Azzal a szándékkal kerestük Frunda Györgyöt a vasárnap éjszakai telefere után, hogy elsők között gratuláljunk és kérjünk tőle sajtónyilatkozatot. Akkor még 5-6 százalék között ingadoztak a becslések és részleges szavazatszámlásási eredmények az ő államelnökjelölti teljesítményéről. Első kérdésünk arra vonatkozott, mennyire becsüli saját magát.
– Többre. Még nem futottak be a Hargita és a Kovászna megyei eredmények, azok mind az RMDSZ, mind a magam szavazatszázalékát felfelé kerekítik. Köszönöm a gratulációt, és főleg köszönöm a kolozsváriaknak, hogy segítettek saját pályáján legyőznöm a Román Nemzeti Egységpárt elnökjelöltjét. Nagy eredménynek tekintem előnyömet olyan országszerte ismert emberekkel szemben, mint Corneliu Vadim Tudor, vagy Adrian Păunescu. A kampányom másik nagy eredményének tartom, hogy sikerült katalizálnom a magyarságot, hogy eljöjjön szavazni, és ezzel egyik fő célomat elértem. Ezzel egy időben hozzájárultam ahhoz, hogy a szélsőséges pártok szavazatokat, mandátumokat veszítsenek.
– Valóban, Marosvásárhelyről, Szatmárnémetiből, Zilahról, Nagyenyedről, Kolozsvárról vannak már biztos jelzéseink, hogy sokkal többen mentek el szavazni a magyarok, mint előző szavazások alkalmával. Hogy érzi, mivel nyújtotta legnagyobb hozzájárulását a választók mozgósításához?
– Több mint 20 megyében megfordultam, 18 000 kilométert autóztam, kevesebb mint nyolc hét alatt több száz találkozón vettem részt. Mindenütt azt mondták a helyi vezetők, ennyi ember nem jött el polgári fórumokra, amióta az RMDSZ megalakult, még talán megalakulásakor sem. Mindez bizonyítja, hogy a saját elnökjelölt állítása jó döntés volt az RMDSZ részéről. Merem remélni, hogy közérthetővé tettem programunkat, az emberek elfogadták azt, ha szükségét érezték, módosító javaslatokat tettek, elvitatkoztunk, azt mondták, hogy ez az az autonómiaforma, amit akarnak és elképzelnek, amit elmondhatnak a románoknak, elmondhatják külföldieknek is, elmondhatják, hogy miért szükséges. A felmutatott gazdasági programról úgy vélekedtek, hogy az tényleg ki tudja mozdítani a kátyúból nemcsak a romániai magyarságot, hanem az országot is. De nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy ez nemcsak az én munkám volt, hanem csapatmunka. A programot többen dolgoztuk ki. Köszönöm a kollégáimnak, akik segítettek a program kidolgozásában és ennek a kampánynak a lebonyolításában, mert véleményem szerint az RMDSZ új ruhában jelent meg az 1996-os választásokon. Új politikai köntösben. Kinőtte a nemzeti kisebbségi burkot, és olyan alternatívát nyújtott az országnak és a magyar közösségnek, amely egyrészt kimozdítja az országot a válsághelyzetből, másrészt biztosítja nemzeti identitásunk megőrzését, fejlesztését.
– Bár világosan körvonalazódik az elnökjelölt húzóhatása, a részleges adatok szerint ön kevesebb szavazatot kapott, mint a szövetség. Ezt minek tulajdonítja?
– Vannak, akik direkt a befutó lóra tesznek. Lélektanilag megértem, normálisnak is tartom. Tudok róla, hogy magyarok mondták, szavazzunk Constantinescura, nehogy ne jusson el a második fordulóig. Viszont azt tartom, hogy sokkal jobban tudjuk érvényesíteni szavazatainkat így, hogy összegyűjtöttük egy ernyő alá, és a második fordulóig azt javasoljuk a magyarságnak, hogy annak a jelöltnek adja szavazatát, aki demokratikusabb, európaibb, és aki magáévá teszi a magyar kérdést is.
– Mit üzen a kolozsváriaknak a második fordulóra? Itt egy kicsit felkavarta a hangulatot az első forduló utolsó napjaiban forgalmazott szórólap, amely úgy akart szavazatokat szerezni a konvenciónak, hogy az RMDSZ-t sértette.
– Nem tudok erről a röpcéduláról, meg kellene bizonyosodni, hogy valóban a konvenciótól származik-e. De azt elmondhatom, hogy itt, Bukarestben, a konvenciósok nagyon barátságosak hozzánk, és egyértelművé tették azt, hogy készek velünk együttműködni. Semmiféle nézeteltérés nem merült fel eddig a konvencióval, sőt, kimondottan barátságos volt a hangulat az éjszaka is a Constantinescu úrral, a parasztpárt vezetőivel, a konvenció többi képviselőivel folytatott beszélgetéseken.
– Ha a hét százaléknyi romániai magyarságtól hét százaléknyi szavazatot kapott, hány százalékot kapna a majdnem száz százaléknyi magyartól, ha Magyarországon indulna elnökválasztáson?
– Hogy én?... Magyarországon?... Talán a magyarországiakat kellene megkérdezni. Nem tudom, hány szavazatot kapnék, de remélem, hogy ott is becsületesen megállnám a helyemet.
– Köszönjük az interjút, és jó utat Strasbourgba. Mi az utazás célja?
– A jogi bizottság ülésezik, a Romániáról szóló Memorandumot tárgyaljuk.