Harc a barikád egyazon oldalán (is)


Petru Liţiu távollétében tartotta heti sajtóértekezletét a Nemzeti Liberális Szövetség (PSZP – 93-as LP), ugyanis Petre Roman és Ion Raţiu a választási kampányra hivatkozva nem tett eleget a NATO-közgyűlés meghívásának. Liţiu tehát éppen Bonnban mentette a parlamenti szakbizottság mundérjának becsületét, de kemény kijelentésekben így sem volt hiány idehaza, a főtéri Harley Davidson bárban.
Ezekre elsősorban az adott okot, hogy Emil Constantinescu meghívta az ellenzék vezetőit egy sörre, aztán meggondolta magát. Ez Bogdan Rares, kampányigazgató szerint politikai komolytalanság. Mi ez, hogy faxban felkérjük az ellenzéki pártvezéreket az együttműködési feltételek megbeszélésére, aztán tesszük magunkat, hogy semmire sem emlékezünk? Ehhez képest Ovidiu Mărginean finomabban fejezte ki magát, de csak azért, hogy rávilágíthasson a háttér mozgatórugóira. Szerinte Emil Constantinescu következetlenségének az a magyarázata, hogy ígéretének visszavonására kényszerítették bizonyos személyek – tudjuk kik azok, és ha nem tudtuk volna, megsúgta korábban, hogy Viorel Cataramă csoportjára céloz.
Ezután Iuliu Păcurariu helyi demokratapárti vezér magatartását elemezték. Bogdan Rares, feltette a kérdést: mi lehet amögött, hogy Păcurariu helyeselte Constantinescu visszatáncolását, mondván, hogy a választótestületet megzavarná az ellenzék egyesülése? Hiszen választási kampányolásuk során az emberek szüntelenül számonkérik tőlük az ellenzék egységét. Valóban, leegyszerűsödne a változtatás híveinek döntése az urnáknál, ha tudnák, hogy az RDK, az SZDSZ és az NLSZ egyetért. Akkor valaki szavazhatna például konvenciós szenátorokra, szociáldemokrata képviselőkre és liberális elnökre – Nicolae Manolescura –, ha így oszlik meg szimpátiája a politikusok között. Biztos lehetne abban, hogy a választások után ezek úgyis egy csapatba kerülnek.
Păcurariu azonban más téren is furcsán viselkedett – szapulták tovább az egyik lehetséges szövetségest. Nem volt hajlandó tiltakozni a Központi Választási Irodánál amiatt, hogy a még el sem készült statisztikai évkönyv sejtett adatai alapján Kolozs megyét megfosztották egy képviselői mandátumtól. Azt mondta, hogy amire törvény van, arról nincs vita. Ezt a liberális szövetségiek annak tudják be, hogy Păcurariu az eddigi számos melléfogása után most inkább visszahúzódik, nem mer szerepelni, nehogy további szavazókat veszítsen.
Egyébként a konvenció sem tiltakozott Kolozs megye tizenegyedik mandátumának lefaragása ellen. Szatmár és Gorj megyében, ahol hasonló kísérlet történt, majdnem minden párt követelte a döntés felülvizsgálását, csak Kolozsváron maradt magára ebben az ügyben az NLSZ. És úgy néz ki, hogy így is eredményt ért el. A KVI most bekérte a megyei választási irodáktól a szavazópolgárok felbecsült számát, és az adatok alapján újravitatják a mandátumok számát. Tehát előbb vágtak, aztán mérnek...
Végül derűlátó kicsengést kapott a sajtóértekezlet azzal, hogy az újságok helyesen tárták szenzációként az ellenzék alakuló egységét, és ha az nem is valósult meg, a levegőben van, az emberek úgy tudják, hogy valami volt, vagy lesz. Kolozsváron pedig az ellenzéki kampánystábok máris sikeresen együttműködnek a szavazókörzeti megfigyelők toborzásában.
*
Lapzártakor: MARAD A KOLOZS MEGYEI PARLAMENTI KÉPVISELŐI HELY – határozta el pénteki ülésén a Központi Választási Iroda. Hasonló módon nem fosztják meg egy-egy képviselői mandátumától Szatmár és Gorj megyét sem.