A tárgyilagosság, vagy legalább a látszat kedvéért


Mivel újra nyakunkon a választások, mi, keleti újságírók reflexszerűen becsomagoljuk az irkát és a tolltartót, levágjuk a körmünket, és elindulunk az iskolába megtanulni, hogyan bonyolítsuk le a sajtóban civilizáltan a választási kampányt. Így volt ez négy évvel ezelőtt, amikor a Soros-alapítvány ösztöndíjasai lehettünk pár napra, így történik manapság is, amikor több más alapítvány és nemzetközi civiltársadalmi szervezet nyúl a hónunk alá. A történelem persze nem ismétlődik hajszálra ugyanúgy. A lényeges különbség az, hogy most már nem berzenkedünk a tárgyilagosságra vonatkozó felhívások hallatán. Rájöttünk, hogy az alapállás kinyilvánításával és állandó ismételgetésével csak azt az olvasót lehet meggyőzni, aki nélkülünk is meg van győződve, mert mások messzire elkerülik a pártoskodó, részrehajló újságot. Egy idő után pedig megkezdődik az olvasótábor lemorzsolódása, hiszen ki ad pénzt olyan újságra, amelyet behunyt szemmel is el tud olvasni?
Szponzorok
Tehát elmentünk az iskolába, amelynek mecénásai a következők voltak: a Romániai Újságírók Szövetsége, annak Független Zsurnalisztikai Központja és elsősorban a New York-i székhelyű Nemzetközi Újságírószövetség, valamint annak brüsszeli székhelyű Európai Újságírószövetsége. A bemutatkozás kissé hosszúra sikeredett a magyarázkodástól, hogy mostanában ilyen nem-kormányszintű szervezetek és azok leány-alapszervezetei veszik át a kezdeményezést a nyugati kormányoktól, mert az adófizetők mindenütt berzenkednek a kifolyó pénzek miatt. A brüsszeli székhelyű szervezet Neal Swancott politikai közírót bízta meg fejtágításunkkal, aki éppen Mongóliából érkezett Bukarestbe, viszont sokkal szívesebben példálózott Dél-Afrikával, ahol szintén megfordult a civilizált választási kampányért folytatott harc során.
Jelenlét
Mint minden iskolában, a kétnapos szeminárium névsorolvasással kezdődött és végződött, aminek az eredménye menet közben nem javult, sőt... A 36 meghívottból megjelentünk tizenhatan. Az országos lapoktól ott volt a Vocea României, a Jurnalul national, az Evenimentul zilei, az Expres Magazin képviselője, de távol maradt a România liberă, az Adevărul, a Cronica română, a Ziua, a Cotidianul, a Curierul national stb. Talán az is jelez valamit, hogy a régi és az új tévéadók úgy képviseltették magukat, hogy egy operatőr éppen leült megpihenni, amikor körbejárt a jelenléti lista, és ő is aláírta. Jogosan jegyezték meg a szervezők, hogy bizonyos szerkesztőségekben még mindig az a tévhit uralkodik, hogy akkor járnak el helyesen, ha a saját fejük után mennek, vagy ami még rosszabb, ha pontosan követik a kiadó útmutatásait.
Dokumentumok boncasztalon
A szeminárium módszertana leegyszerűsíthető az élveboncolásra: dokumentumokat elemezgettünk, hogy lássuk, mennyire vagyunk képesek felülemelkedni előítéleteken, amikor tárgyilagosan közvetíteni kell az olvasó felé egy törvény vagy rendelkezés lényegét. A helyhatósági választások törvényének módosítására vonatkozó tervezetet a szenátus már megszavazta, a képviselőház még vakációzik. Tehát semmi sem biztos, az Audiovizuális Országos Tanács mégis kibocsátott már egy rendelkezést, amely az antenna-jog felfüggesztésével fenyegeti meg azokat, akik nem tartják be az el sem fogadott törvénytervezetet és a tanács további korlátozásait a választási kampánnyal kapcsolatban. Például nem szabad a jelöltekkel foglalkozni a kampányidőn kívül, de azt még nem lehet tudni, hogy mikor derülhet ki valakiről, hogy jelölt lesz, és még akkor is megfellebbezhetik... Az is, aki nekünk visszafogottságot, mértéktartást jött sugallni, szinte kijött a sodrából ennyi sületlenségtől.
Ideiglenes lakosok szavazata
Az előző helyhatósági választáskor csak a katonák maradtak helyben szavazni, a kormány mostani módosítási tervezete szerint a diákok se kapnának ingyenjegyet és az ideiglenesen az adott településen tartózkodók is beleszólnának abba, ki legyen a polgármester és milyen pártszínezetet kapjon a helyi tanács. Ez így jó – vélték a kormánypárti újságírók –, mert senkitől sem szabad megtagadni a szavazati jogot. A teremben lévő szakértők – közvélemény-kutatók, szociológusok – megkérdőjelezték az átmeneti lakosok szavazatának értékét, ha nem ismerik a jelölteket. Spanyol és portugál példák nyomán nem tartják veszélyesnek katonaság háromnegyedének eltávozását a kaszárnyákból. (Most? Hát amikor kétpolusú volt a világ és az egész hadsereg cukorrépát ásott lövészárok helyett...) A brüsszeli vendég postán leadható szavazatokról beszélt. Hazájában és Nagy-Britanniában így járnak el a helyhatósági szavazáskor, és mindössze két nappal nyúlik meg az összesítés ideje. Hazai szakvélemény szerint a levelezői szavazó státus nem szerepel a román törvényekben, a kormánylap szerkesztőinek véleménye szerint pedig túlságosan megterhelné a vasutat 200 000 katona és 400 000 diák hazautazása. Ezekből a jelekből biztosra vehetjük, hogy ha lesz is vita a képviselőházban a ideiglenes lakosok szavazatáról, a többségi jelszót már kiadták.
A pénz beszél
A választási törvény módosító javaslatai között szerepel egy tiltás, hogy ne legyen fizetett kampányreklám. Az esélyegyenlőség jegyében minden párt a neki kiporciózott adásidőben szerepelhessen, és az újságokat is le kell beszélni valamilyen formában a jelöltek fizetett reklámozásáról. Kár, hogy nem volt jelen a Cotidianul képviselője. Hogyan is utasíthatná el Ion Ratiu árajánlatát e kis kampánypótlékra? Hiszen ez egyet jelentene a szerkesztőség kirúgásával! De nemcsak ez a baj ezzel a tiltással. Miért akadályoznánk a kampányban a pénzes embereket? Hogy inkább a pénztelenek jussanak a költségvetés közelébe? Nem tanácsos éhes kecskére bízni a káposztát – hangzott el a vélemény a hazai szervezők és a külföldi újságíró részéről.
Az adásidő kicentizése
Mint ezelőtt négy évvel, az e képzelések szerint most is kikapcsolják a mikrofonokat és a mestergerendára irányítják a kamerákat, ha egy szónok túllépi a pártjának szánt adásidőt, amelyet annak arányában szabnak meg, teljes jelöltlistát állít. Ezt a méltányosnak tűnő intézkedést is vitatgattuk, ugyanis a pártok nem a valóban különböző hosszúságú névjegyzékeiket olvassák fel, hanem programjukat ismertetik. A programok pedig egyformán átfogóak kell hogy legyenek, kisebb pártok sem hagyhatják ki a társadalmi élet valamely területét.
Jelképtiltás
Az Országos Audiovizuális Tanács rendeletének szövegelemzésére a szervezők Alexandru Sassu demokratapárti képviselőt kérték fel, aki az illetékes szakbizottság titkáraként kíméletlenül boncolt. Szakszerűtlennek nevezte a tanács aggodalmát, hogy a pártok és a jelöltek a kampányban nehogy kiléphessenek az alkotmányos keretből. Az alkotmány bírálata nem jelent alkotmányellenességet, hiszen csak néhány szakaszra vonatkozik a megváltoztathatatlanság elve. Majd rátért az érthetetlen vagy hátsó gondolatokat rejtő előírásokra. Például arra, hogy választási propagandában nem szabad műemlékeket használni háttérnek. Miért ne? És vajon kin akart ütni ezzel a tévézés és a rádiózás modern cenzora? Esetleg az RNEP-en vagy az RMDSZ-en, mert ez a két párt hajlamos történelmi műemlékek fedezékéből szónokolni. Pont. Pontosan így hangzott el, leírtuk, továbbítottuk az olvasó felé, nem kommentáljuk. Szokjunk a tárgyilagossághoz...
Kísérlet
Kis időre munkacsoportokra oszoltunk és közösen dolgozatot írtunk ilyenszerű kérdésekről, hogy mi foglalkoztatja a közírót a leginkább a választási kampány idején. Egyik csoportba véletlenül (?) több kormánypárti, a másikba több független, pontosabban magánvállalkozásban kiadott újság szerkesztője került. Az egyik csoport súlyozott véleménye szerint a legmélyebb álmából felébresztett újságíró menten azon kezd töprengeni, hogy elég alaposan ismeri-e a választásokkal kapcsolatos törvényeket, rendeleteket, míg a másik csoportot inkább aggasztja a kritikus papírhiány, a lapterjesztési akadályfutás, az újságírók megfélemlítése stb.
Megfigyelés alatt
A közismerten ellenzéki 22 c. hetilap alapmunkatársa, Pavel Câmpeanu a PHARE-programot ismertette, amelynek keretében tévéműsorokat monitorizálnak. Hogy ne sokat tudálékoskodjunk, ez mindössze annyit jelent, hogy adatszerűen összesítik: hányszor, mennyi ideig és előnyösen avagy hátrányosan szerepeltetnek-e hatalmi, illetve ellenzéki körökhöz tartozó politikusokat. Ami nem számít meglepetésnek: a közsszolgálati tévé esti híradóműsorában ez az arány 70-30 százalék. Ám ki gondolta volna, hogy az Antena 1 és a TELE 7 ABC éppen ellenkezőleg... A sajtófigyelésnek manapság nincsenek olyan következményei, mint a diktatúra vége felé, amikor az utócenzúra jelentéseitől alacsonyan repültek a főszerkesztők. De a ravaszabb sajtókorifeusok már nálunk is egyre többet adnak a szavahihetőségükre vagy legalább annak látszatára. Enélkül nemcsak gazdasági, hanem politikai céljaikat sem érik el. Más forrásból tudjuk, hogy a szenvedélyes hangvétellel indult Renasterea Bănăteană a vidéki lapok között magasan vezet a korrupcióellenes cikkek száma és azok pártsemlegessége tekintetében.
Egyelőre azonban nagyon nehéz eldönteni, hogy mi előnyös és mi hátrányos szerepeltetés manapság itt egy politikusnak. Galaci újságíró mondta el, hogyan vált a polgármesterjelöltjük hátrányos helyzete döntő előnnyé. A négy évvel ezelőtti választások idején két perét tárgyalta a bíróság, és az újságírók ama bizonyos része ráhajtott, hogy kibuktassák a komcsi jelöltet. De minél zaftosabb híradások jelentek meg a bírósági tárgyalásokról, a jelölt népszerűsége annál inkább növekedett, és végül kényelmesen jutott a polgármesteri székhez.
Hogy erről mi jut eszünkbe? Csak semmi hátsó gondolat! Ha Kolozsváron is lesznek ilyen szenzációs perek, azokról tárgyilagosan tudósítunk, ahogy tanították. Aztán majd tudományosan felmérjük a cikkek hatását...