Történt-e hullarablás?
Szabadság, 1996. szeptember 28., VIII. évfolyam, 227. szám
Városunk széltében-hosszában beszélik, hogy a Románok Nyugalma földi maradványait tartalmazó sírhantot ismeretlen tettesek kiásták és a koporsót tartalmával együtt szintén ismeretlen helyre szállították. A szóbeszéd két változatban terjeszti a kísérteties mesét. Egyik szerint maga a kolozsvári polgármester végeztette el az exhumálást, hogy eltüntesse a bűnjelt. A másik változat szerint az újrahasznosítható anyagok begyűjtésére és értékesítésére szakosodott személyek (szaknyelven kukakutatók) hatoltak a sírhely mélyére az alig használt koporsó second hand módon való hasznosítása érdekében.
Mint tegnap készült felvételünkön látható, a sír egyben van, a kereszt is a helyén, tehát a bűnjelek eltűntetésének szándéka nem valószínű. A ceremóniamester, ha valóban félne tettének következményeitől, különben sem a hősök temetőjében szerényen meghúzódó sírra, hanem a világ közröhejét kiváltó videokazettákra vetné rá magát. Hogy mi van a sírban, azt nem tudtuk megállapítani. Nincs lézerlencsénk. A földturkálás nyomai elég frissek, valószínűleg kéthetesnél frissebbek, a szétdobált rögök bizonyára az utóbbi napok kiadós esőzései után kerültek a szomszédos sírhely betonlapjára, nem volt idő lemosódásukhoz vagy legalább szétkenődésükhöz.
A mendemonda szerinti hullarablók kapkodásuk közben kissé összegyűrték a gyász és a részvét nemzeti színű szalagjait, mégis igyekeztek eredeti állapotába visszaállítani a hantot, ami azt bizonyítja, hogy a becsület nem veszett ki egészen világunkból.
Az azonban továbbra is nyugtalanító, vajon ki fogja hozzátartozóját olyan sírhelybe temettetni, amelyben a románok nyugalma nyugodott, vagy a kereszt felirata szerint, még mindig nyugszik.
Mint tegnap készült felvételünkön látható, a sír egyben van, a kereszt is a helyén, tehát a bűnjelek eltűntetésének szándéka nem valószínű. A ceremóniamester, ha valóban félne tettének következményeitől, különben sem a hősök temetőjében szerényen meghúzódó sírra, hanem a világ közröhejét kiváltó videokazettákra vetné rá magát. Hogy mi van a sírban, azt nem tudtuk megállapítani. Nincs lézerlencsénk. A földturkálás nyomai elég frissek, valószínűleg kéthetesnél frissebbek, a szétdobált rögök bizonyára az utóbbi napok kiadós esőzései után kerültek a szomszédos sírhely betonlapjára, nem volt idő lemosódásukhoz vagy legalább szétkenődésükhöz.
A mendemonda szerinti hullarablók kapkodásuk közben kissé összegyűrték a gyász és a részvét nemzeti színű szalagjait, mégis igyekeztek eredeti állapotába visszaállítani a hantot, ami azt bizonyítja, hogy a becsület nem veszett ki egészen világunkból.
Az azonban továbbra is nyugtalanító, vajon ki fogja hozzátartozóját olyan sírhelybe temettetni, amelyben a románok nyugalma nyugodott, vagy a kereszt felirata szerint, még mindig nyugszik.