Háziszárnyasok szárnytalanítása
Szabadság, 1996. szeptember 13., VIII. évfolyam, 214. szám
Végre valaki talált valami szépet és hasznosat a román-magyar alapszerződésben: Horia Rusu, a 93-as Liberális Párt elnöke észrevette, hogy a belefoglalt 1201-es ajánlás történelmi precedenst kínál. Alkalomadtán majd követelni lehet beiktatását a román-ukrán, román-bolgár, román-szerb alapszerződésbe is. És akkor milyen jó lesz az Ukrajnában, Bulgáriában, Szerbiában élő románoknak.
Őszintén örvendenénk, ha így lenne. De meggondolkoztató, hogy a gondolatot máris kedvezően fogadták ukrán részről. Ezért az ünneprontás szándéka nélkül vezessük le logikailag a következő alapszerződések egyikének következményeit.
Mit fog mondani az ukrán külügyminiszter, amikor észreveszi az 1201-es jelenlétét az ő alapszerződésükben? Kelet-nyugati tájszólásban így kiált fel: Ocsény oké! Mert így, kiherélve, szívesen elfogadja, hiszen még az orosz kisebbségi követelések leszerelésére is felhasználható, és őszinte hálával dísztáviratot küld Bukarestbe a lábjegyzetért. Az ám, mert a lábjegyzettel is történelmi precedens teremtődött. Oktatásügyi kollégája is sietve kijelenti, hogy a román-ukrán alapszerződésből nem következik az anyanyelvi oktatás megszervezésének kötelezettsége az óvodától az egyetemig, sőt, aláírása előtt néhány nappal nyíltan elrendeli a cernăuT,i-i Mihai Eminescu Gimnázium nevének megváltoztatását valamely nagyukrán nemzeti hős nevének kölcsönadásával.
És ez így lesz a román-bolgár és a román-szerb alapszerződéssel is, mert jószántából egyik szomszéd sem fogja román kisebbsége kedvéért visszaállítani az Európa Tanács 1201-es ajánlásának férfiasságát. Egyiknek sem érdeke a más nemzetiségűek létének megkönnyítése, közösségi jogainak biztosítása. Még az állítólag hagyományosan jó román-kisjugoszláv barátságot tápláló szerbeknek sem, pláne most, hogy jogerőre szeretnék emelni az albánok, a horvátok és a muzulmánok kollektív kisemmizését. Nem tehetnek kivételt a román kisebbséggel, mert akkor a kiherélt 1201-essel ellentétes történelmi precedenst teremtenek. Bár a politikában nem működik a legnagyobb kedvezmény elve, a sértett felek a vitában a kivételezettekre hivatkozhatnak és ezt nehéz mellébeszéléssel elintézni. Még használhatatlanabb a lábjegyzetelt 1201-es a bulgáriai románok számára, hiszen ott nem is akarnak tudni róluk, számításba sem veszik őket, inkább csak a törökjeikkel bajlódnak. Annak kijelentése, hogy az 1201-es – és következésképpen az alapszerződés – nem tartalmaz közösségi jogokat, csak megerősíti a bolgár honfiakat, hogy helyesen cselekedtek eddig is.
Teljes együttérzéssel állapíthatjuk meg: a szomszédos országokban élő románok is azt fogják tapasztalni, hogy az alapszerződés számukra éppen olyan felesleges, mint a háziszárnyasok szárnya. És ha majd ők is továbbgondolják, rádöbbennek, hogy hátrányuk származhat belőle: nemcsak repülni nem tudnak vele, de rá hivatkozva mindenki megpróbálja addig elnézett szárnypróbálkozásaikat akadályozni.
És akkor – ha valóban össznemzetben gondolkodó kormánya lesz Romániának – megkezdődik a román nemzeti kisebbségek sérelmeinek felvetése, előbb négyszemközt, majd nemzetközi fórumokon. A térség nyugalmának garanciáit oly szigorúan követelő Nyugat pedig arra fog rádöbbenni, hogy éppen az egyik legtökéletesebbnek hitt garancia, az alapszerződés okozza a nézeteltérést.
Hol csúszik vakvágányra a szándék? Mert maga az alapszerződés gondolata nem rossz. Integráció előtt tényleg meg kellene oldani a szomszédok közötti vitás kérdéseket. De (például) Ukrajna és Románia között nem az a vitás kérdés, hogy hol húzódnak a Pruton túli határok vagy hova tartozik a Kígyók szigete. Ezt esetleg népszerűségre törekvő politikusok vagy olvasót toborzó újságok firtatják, mert amint hivatalban lévő kormányzat ilyen kérdéseket felvet, a nagyhatalmak azonnal előveszik a lézerparittyákat. A szomszédok között most egyetlen komoly probléma feszülhet: egymás nemzeti kisebbségei jogainak tiszteletben tartása. Ha ezt nem rendezik megnyugtatóan az alapszerződések, akkor olyan feleslegesek, mint a férfimellen a bimbó (bár ezt a hasonlatot kissé sántítóvá teszi az újabb parlamenti vita a homoszexuálisok büntetéséről).
Mindehhez tegyük hozzá, hogy a román-magyar alapszerződés egyik jelzője lesz a temesvári, mint ahogy Arad a Ceaușescu-Grósz találkozó jelképévé vált. És Horia Rusu is temesvári...
Őszintén örvendenénk, ha így lenne. De meggondolkoztató, hogy a gondolatot máris kedvezően fogadták ukrán részről. Ezért az ünneprontás szándéka nélkül vezessük le logikailag a következő alapszerződések egyikének következményeit.
Mit fog mondani az ukrán külügyminiszter, amikor észreveszi az 1201-es jelenlétét az ő alapszerződésükben? Kelet-nyugati tájszólásban így kiált fel: Ocsény oké! Mert így, kiherélve, szívesen elfogadja, hiszen még az orosz kisebbségi követelések leszerelésére is felhasználható, és őszinte hálával dísztáviratot küld Bukarestbe a lábjegyzetért. Az ám, mert a lábjegyzettel is történelmi precedens teremtődött. Oktatásügyi kollégája is sietve kijelenti, hogy a román-ukrán alapszerződésből nem következik az anyanyelvi oktatás megszervezésének kötelezettsége az óvodától az egyetemig, sőt, aláírása előtt néhány nappal nyíltan elrendeli a cernăuT,i-i Mihai Eminescu Gimnázium nevének megváltoztatását valamely nagyukrán nemzeti hős nevének kölcsönadásával.
És ez így lesz a román-bolgár és a román-szerb alapszerződéssel is, mert jószántából egyik szomszéd sem fogja román kisebbsége kedvéért visszaállítani az Európa Tanács 1201-es ajánlásának férfiasságát. Egyiknek sem érdeke a más nemzetiségűek létének megkönnyítése, közösségi jogainak biztosítása. Még az állítólag hagyományosan jó román-kisjugoszláv barátságot tápláló szerbeknek sem, pláne most, hogy jogerőre szeretnék emelni az albánok, a horvátok és a muzulmánok kollektív kisemmizését. Nem tehetnek kivételt a román kisebbséggel, mert akkor a kiherélt 1201-essel ellentétes történelmi precedenst teremtenek. Bár a politikában nem működik a legnagyobb kedvezmény elve, a sértett felek a vitában a kivételezettekre hivatkozhatnak és ezt nehéz mellébeszéléssel elintézni. Még használhatatlanabb a lábjegyzetelt 1201-es a bulgáriai románok számára, hiszen ott nem is akarnak tudni róluk, számításba sem veszik őket, inkább csak a törökjeikkel bajlódnak. Annak kijelentése, hogy az 1201-es – és következésképpen az alapszerződés – nem tartalmaz közösségi jogokat, csak megerősíti a bolgár honfiakat, hogy helyesen cselekedtek eddig is.
Teljes együttérzéssel állapíthatjuk meg: a szomszédos országokban élő románok is azt fogják tapasztalni, hogy az alapszerződés számukra éppen olyan felesleges, mint a háziszárnyasok szárnya. És ha majd ők is továbbgondolják, rádöbbennek, hogy hátrányuk származhat belőle: nemcsak repülni nem tudnak vele, de rá hivatkozva mindenki megpróbálja addig elnézett szárnypróbálkozásaikat akadályozni.
És akkor – ha valóban össznemzetben gondolkodó kormánya lesz Romániának – megkezdődik a román nemzeti kisebbségek sérelmeinek felvetése, előbb négyszemközt, majd nemzetközi fórumokon. A térség nyugalmának garanciáit oly szigorúan követelő Nyugat pedig arra fog rádöbbenni, hogy éppen az egyik legtökéletesebbnek hitt garancia, az alapszerződés okozza a nézeteltérést.
Hol csúszik vakvágányra a szándék? Mert maga az alapszerződés gondolata nem rossz. Integráció előtt tényleg meg kellene oldani a szomszédok közötti vitás kérdéseket. De (például) Ukrajna és Románia között nem az a vitás kérdés, hogy hol húzódnak a Pruton túli határok vagy hova tartozik a Kígyók szigete. Ezt esetleg népszerűségre törekvő politikusok vagy olvasót toborzó újságok firtatják, mert amint hivatalban lévő kormányzat ilyen kérdéseket felvet, a nagyhatalmak azonnal előveszik a lézerparittyákat. A szomszédok között most egyetlen komoly probléma feszülhet: egymás nemzeti kisebbségei jogainak tiszteletben tartása. Ha ezt nem rendezik megnyugtatóan az alapszerződések, akkor olyan feleslegesek, mint a férfimellen a bimbó (bár ezt a hasonlatot kissé sántítóvá teszi az újabb parlamenti vita a homoszexuálisok büntetéséről).
Mindehhez tegyük hozzá, hogy a román-magyar alapszerződés egyik jelzője lesz a temesvári, mint ahogy Arad a Ceaușescu-Grósz találkozó jelképévé vált. És Horia Rusu is temesvári...