A Szociáldemokrata Szövetség választási nagygyűlése
Szabadság, 1996. január 19., VIII. évfolyam, 15. szám
Aki közömbösségtől féltette az idei választási kampányt, az megnyugodhatott a tegnap a teljesen telt kolozsvári Diákház látványától.
Francisc Păcurariu megyei demokratapárti elnök házigazdaként nyitotta meg a találkozót, átadva a szót Sergiu Cunescu szociáldemokrata pártelnöknek, aki a rá jellemző könnyed stílusban ismertette a szociáldemokrácia eszmerendszerének szerepét Európában és a nagyvilágban. Hangoztatta, hogy évszázadunk legjelentősebb fejlődését a szociáldemokrata pártok valósították meg, ahol hatalomra juthattak. Kemény szavakkal ostorozta a jelenlegi kormányzat balsikereit, az ország jelenlegi helyzetét a tömeges elszegényedéssel és a korrupció parttalan terjedésével jellemezte. A Román Szociáldemokrata Párt és a Demokrata Párt (Nemzeti Felszabadítási Front) szövetségével kapcsolatban kiemelte, hogy ez akkor jött létre, amikor a román politikai porondon a pártszövetségek szétesésének, marakodásának lehetünk tanúi. A Szociáldemokrata Szövetség olyan erőt képez, amely ismert és kevésbé ismert személyiségekből akár két szakértői kormányt is létre tudna hozni. A szocdem politikusok összefogása azonban nem elegendő, mert a bársonyos visszarendeződés egypólusúvá akarja változtatni a politikai életet, ennek megakadályozásában kérte a civil szféra támogatását.
Petre Roman erős rokonszenv-nyilvánítás közepette kezdte beszédét, amelynek lényegét képezte a jelenlegi kormányzat bírálata: ha nem tudnak pénzt szerezni az országnak, ha nem tudják biztosítani a nép ellátását, egészségvédelmét, a munkához való jogot, akkor szedjék a sátorfájukat, mert mások képesek lesznek orvosolni a súlyos társadalmi bajokat, amelyek okát abban látja, hogy a jelenlegi hatalom sorozatosan kártokoz az országnak. Forradalomban született párt elnökeként hangsúlyozta, hogy nem szabad tovább tűrni az európai 24. – vagyis utolsó – helyet, és ezzel kapcsolatban kifakadt: őt nem érdekli, hogy a romlást korlátoltság vagy rosszakarat idézte elő. A különbségre azért visszatért, hogy ha a szándékosságot sikerül rájuk bizonyítani, akkor bíróság mondjon róluk ítéletet. A Roman-kormány korszakára utalva megjegyezte, hogy merész, politikai szándékoktól mentes módszerekkel próbálta felszínre hozni a román társadalom tartalékait.
Ezután Constantin Avramescu ismertette az SZDSZ felhívását az országhoz, amelyben liberális gondolatok is helyet kaptak, például az, hogy a szabadság azt jelenti, hogy az ember minél kevésbé függjön az államtól. A legszegényebb néprétegek életének könnyítéséért 2000-ig megszüntetnék a mezőgazdasági adót, a nők érdekében pedig három évre emelnék a szülési szabadságot, szavatolva a visszatérés lehetőségét a munkahelyre stb.
Ezután következett a meglepetés. Adrian Severin előterjesztette az SZDSZ javaslatát Románia és Magyarország történelmi megbékélésére, amely a két párt vezetői szerint csak első lépés lenne a két ország partnerségéhez vezető úton. A javaslat legfontosabb pontjai: dolgozzák ki mindkét országban a nemzeti kisebbségek statútumát; tíz évig szüneteltessék a múltbeli sérelmek taglalását; hozzák létre a vegyes történészbizottságot, majd később a közös történelemkutató intézetet; valósítsák meg az intézményes gazdasági együttműködést az EU-tagság mielőbbi megszerzéséért, majd az integráció elmélyítéséért a két szomszédos ország között; román-magyar vámunió megteremtése; román-magyar fizetési rendszer kidolgozása; román-magyar beruházási rendszer a tőke szabad áramlásával; román-magyar bankrendszer stb.
Előterjesztésében Adrian Severin hangsúlyozta, hogy ez a dokumentum is jelzi a Szociáldemokrata Szövetség törekvését: a retorika politikájával szemben érvényesíteni kell a tettek politikáját.
Francisc Păcurariu megyei demokratapárti elnök házigazdaként nyitotta meg a találkozót, átadva a szót Sergiu Cunescu szociáldemokrata pártelnöknek, aki a rá jellemző könnyed stílusban ismertette a szociáldemokrácia eszmerendszerének szerepét Európában és a nagyvilágban. Hangoztatta, hogy évszázadunk legjelentősebb fejlődését a szociáldemokrata pártok valósították meg, ahol hatalomra juthattak. Kemény szavakkal ostorozta a jelenlegi kormányzat balsikereit, az ország jelenlegi helyzetét a tömeges elszegényedéssel és a korrupció parttalan terjedésével jellemezte. A Román Szociáldemokrata Párt és a Demokrata Párt (Nemzeti Felszabadítási Front) szövetségével kapcsolatban kiemelte, hogy ez akkor jött létre, amikor a román politikai porondon a pártszövetségek szétesésének, marakodásának lehetünk tanúi. A Szociáldemokrata Szövetség olyan erőt képez, amely ismert és kevésbé ismert személyiségekből akár két szakértői kormányt is létre tudna hozni. A szocdem politikusok összefogása azonban nem elegendő, mert a bársonyos visszarendeződés egypólusúvá akarja változtatni a politikai életet, ennek megakadályozásában kérte a civil szféra támogatását.
Petre Roman erős rokonszenv-nyilvánítás közepette kezdte beszédét, amelynek lényegét képezte a jelenlegi kormányzat bírálata: ha nem tudnak pénzt szerezni az országnak, ha nem tudják biztosítani a nép ellátását, egészségvédelmét, a munkához való jogot, akkor szedjék a sátorfájukat, mert mások képesek lesznek orvosolni a súlyos társadalmi bajokat, amelyek okát abban látja, hogy a jelenlegi hatalom sorozatosan kártokoz az országnak. Forradalomban született párt elnökeként hangsúlyozta, hogy nem szabad tovább tűrni az európai 24. – vagyis utolsó – helyet, és ezzel kapcsolatban kifakadt: őt nem érdekli, hogy a romlást korlátoltság vagy rosszakarat idézte elő. A különbségre azért visszatért, hogy ha a szándékosságot sikerül rájuk bizonyítani, akkor bíróság mondjon róluk ítéletet. A Roman-kormány korszakára utalva megjegyezte, hogy merész, politikai szándékoktól mentes módszerekkel próbálta felszínre hozni a román társadalom tartalékait.
Ezután Constantin Avramescu ismertette az SZDSZ felhívását az országhoz, amelyben liberális gondolatok is helyet kaptak, például az, hogy a szabadság azt jelenti, hogy az ember minél kevésbé függjön az államtól. A legszegényebb néprétegek életének könnyítéséért 2000-ig megszüntetnék a mezőgazdasági adót, a nők érdekében pedig három évre emelnék a szülési szabadságot, szavatolva a visszatérés lehetőségét a munkahelyre stb.
Ezután következett a meglepetés. Adrian Severin előterjesztette az SZDSZ javaslatát Románia és Magyarország történelmi megbékélésére, amely a két párt vezetői szerint csak első lépés lenne a két ország partnerségéhez vezető úton. A javaslat legfontosabb pontjai: dolgozzák ki mindkét országban a nemzeti kisebbségek statútumát; tíz évig szüneteltessék a múltbeli sérelmek taglalását; hozzák létre a vegyes történészbizottságot, majd később a közös történelemkutató intézetet; valósítsák meg az intézményes gazdasági együttműködést az EU-tagság mielőbbi megszerzéséért, majd az integráció elmélyítéséért a két szomszédos ország között; román-magyar vámunió megteremtése; román-magyar fizetési rendszer kidolgozása; román-magyar beruházási rendszer a tőke szabad áramlásával; román-magyar bankrendszer stb.
Előterjesztésében Adrian Severin hangsúlyozta, hogy ez a dokumentum is jelzi a Szociáldemokrata Szövetség törekvését: a retorika politikájával szemben érvényesíteni kell a tettek politikáját.