Kabátlopás-gyanús keresztkérdés
Szabadság, 1996. augusztus 29., VIII. évfolyam, 201. szám
Képviselő- és szenátorjelöltjeinknek válaszolniuk kellett a Megyei Képviselők Tanácsa és a Megyei Ügyvezető Tanács együttes ülésén elfogadott kérdésekre. Válaszoltak. Amint az Erdélyi Híradóban láthatjuk, ki tömörebben, ki kimerítőbben. A szombati lakossági fórumon választói kérdésekre bizonyára ki kell majd fejteni bizonyos részleteket. Van ez így. Hiába zsörtölődünk, sokszor kiderül, hogy mások sokkal jobban ismerik viselt dolgainkat, mint mi magunk.
Egyik izgalmas kérdés a szekuval való kapcsolatra vonatkozik. Hát kapcsolata mindenkinek volt. Ha másként nem, egyszer túlságosan bátran elhaladt az utcájában, és valaki meglátta. Esetleg éppen belülről látta meg. Bent pedig azért tartózkodott az illető, mert éppen verték. Vagy az vert valakit. Namármost elképzelhető, hogy ha a válaszban ez az epizód nem szerepel, akkor szombaton valaki számon kéri a jelölttől. Lehet, éppen az, aki munkaidejében vette észre a mostani jelölt akkori gyanús viselkedését.
Vagy az is meglehet, hogy valamelyik jelölt nem emlékszik pontosan a kommunista pártba való ünnepélyes felvételének napjára, és azt a látszatot kelti, hogy „foltos” múltjából letagad néhány évet. A teremben jelen lévő egykori párttitkára figyelmeztetheti, sőt arra is, hogy elmaradt utolsó havi tagdíjával.
És még hosszan sorolhatnánk a kérdéseket, amelyeket tetszés szerint kibővítve, összevonva, kicserélve stb. szabadon faggathatjuk a jelölteket szombaton. Vájkálhatunk is a lelkivilágukban. Minél mélyebben. Operációtól se riadjunk vissza, ha ez az ára annak, hogy aztán a jelöltlista mindenki számára elfogadható legyen, senkit se tartson vissza az urnáktól.
Ám van egy kérdés, amelytől vakarózhatnékja támad az embernek. A 20-as kérdés így hangzik: Tagja volt-e a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány vagy az Euro-Trassylvania Alapítvány kuratóriumának?
Ha igen, akkor mi van? Ezek az alapítványok rühösek, mint a Dermata? (Köztünk legyen mondva: kimondottan csak ezek rühösek?) Ez a kérdés különben teljesen felesleges, mivel a 19. kérdés így hangzik: 1990 óta kezelt-e közpénzt és elszámolt-e vele? Ebben benne van a Transsylvania-pénzekre vonatkozó számonkérés is. Vagy a Transsylvaniától az is rühös lett, aki egy fillért sem vágott zsebre?
Gyémánt Mihály, aki az MKT és a MÜT együttes ülését vezette, a demokratikus játékszabályok betartásával szavazásra bocsátotta a 20-as kérdésre vonatkozó javaslatot, és ha a többség megszavazta, nem volt mit tenni. Volt ugyan egy próbálkozása. Indítványozta volna, hogy az alapítványi pénzforgalomra vonatkozó zárolt ellenőrzőbizottsági jelentésből pusztán annyit hozzanak nyilvánosságra, hogy a jelöltek szerepelnek-e abban elszámolatlan ügyekkel. Erre azonban határozott ellenkezés volt a válasz, tehát szavazásra sem bocsátotta javaslatát.
A jelek szerint az Ellenőrző Bizottság jelentését még Damoklész kardjaként tartják bizonyos fejek fölött. Ha a választások előtt nem is rukkolnak ki vele, a pukkanás állandó lehetőségétől tartva néhányan behúzott nyakkal közlekednek a politikai síkon. Ez is egy politikai manőver, ezzel is lehet előmenetelt biztosítani valakinek úgy, hogy másokat háttérbe szorítunk. Szokjunk hozzá. Ilyen a politika.
De ha ez a politikai izékavarás megszagosítja mindennapi életünket, akkor másként tevődnek fel a keresztkérdések.
A napokban érkezett a szerkesztőségbe Helz Tibor kanadai polgár levele, amely éppen azt bizonyítja, hogy a 20-ashoz hasonló kérdésekkel nemcsak egy-két politikai ellenfelet seprünk le a pályáról, hanem súlyosan csorbítjuk az egész erdélyi magyarság hitelét.
Emlékeztetőül: év elején Stork Antal alkalmi munkából élő (!) edmontoni esztergályos 250 dollárt gyűjtött Cseresznyés Pál számára. A Szabadság volt a közvetítő, a sajtónyilvánosságot használtuk garanciának, hogy az utolsó centig a címzettnek jut az összeg. A szabadulását váró politikai fogoly „tőkéjét” eddig csak ez a külföldi tétel gyarapította. Ígéretet kaptunk, hogy a gyűjtés folytatódik. De – és most idézünk a levélből: „az alapítványok körüli sikkasztások híre nem ösztönzi a jóakaró embereket az erszényük megnyitására. A fájdalmas és tisztázatlan pénzügyi manőverek nem segítik az adakozást. Szabadjon csak kettőt említeni, a Transsylvania Alapítványt (Ábrahám Dezsővel) és Szőcs Géza alapítványát. Az utóbbinál az RMDSZ SZKT-ja halogatja a tisztázás vagy elítélés tényének megállapítását.”
Ilyennek látszik Kanadából a 20-as kérdésfelvetés.
Kedves politikai ellenfelek, melyiküknek vétett Cseresznyés Pál?
Egyik izgalmas kérdés a szekuval való kapcsolatra vonatkozik. Hát kapcsolata mindenkinek volt. Ha másként nem, egyszer túlságosan bátran elhaladt az utcájában, és valaki meglátta. Esetleg éppen belülről látta meg. Bent pedig azért tartózkodott az illető, mert éppen verték. Vagy az vert valakit. Namármost elképzelhető, hogy ha a válaszban ez az epizód nem szerepel, akkor szombaton valaki számon kéri a jelölttől. Lehet, éppen az, aki munkaidejében vette észre a mostani jelölt akkori gyanús viselkedését.
Vagy az is meglehet, hogy valamelyik jelölt nem emlékszik pontosan a kommunista pártba való ünnepélyes felvételének napjára, és azt a látszatot kelti, hogy „foltos” múltjából letagad néhány évet. A teremben jelen lévő egykori párttitkára figyelmeztetheti, sőt arra is, hogy elmaradt utolsó havi tagdíjával.
És még hosszan sorolhatnánk a kérdéseket, amelyeket tetszés szerint kibővítve, összevonva, kicserélve stb. szabadon faggathatjuk a jelölteket szombaton. Vájkálhatunk is a lelkivilágukban. Minél mélyebben. Operációtól se riadjunk vissza, ha ez az ára annak, hogy aztán a jelöltlista mindenki számára elfogadható legyen, senkit se tartson vissza az urnáktól.
Ám van egy kérdés, amelytől vakarózhatnékja támad az embernek. A 20-as kérdés így hangzik: Tagja volt-e a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány vagy az Euro-Trassylvania Alapítvány kuratóriumának?
Ha igen, akkor mi van? Ezek az alapítványok rühösek, mint a Dermata? (Köztünk legyen mondva: kimondottan csak ezek rühösek?) Ez a kérdés különben teljesen felesleges, mivel a 19. kérdés így hangzik: 1990 óta kezelt-e közpénzt és elszámolt-e vele? Ebben benne van a Transsylvania-pénzekre vonatkozó számonkérés is. Vagy a Transsylvaniától az is rühös lett, aki egy fillért sem vágott zsebre?
Gyémánt Mihály, aki az MKT és a MÜT együttes ülését vezette, a demokratikus játékszabályok betartásával szavazásra bocsátotta a 20-as kérdésre vonatkozó javaslatot, és ha a többség megszavazta, nem volt mit tenni. Volt ugyan egy próbálkozása. Indítványozta volna, hogy az alapítványi pénzforgalomra vonatkozó zárolt ellenőrzőbizottsági jelentésből pusztán annyit hozzanak nyilvánosságra, hogy a jelöltek szerepelnek-e abban elszámolatlan ügyekkel. Erre azonban határozott ellenkezés volt a válasz, tehát szavazásra sem bocsátotta javaslatát.
A jelek szerint az Ellenőrző Bizottság jelentését még Damoklész kardjaként tartják bizonyos fejek fölött. Ha a választások előtt nem is rukkolnak ki vele, a pukkanás állandó lehetőségétől tartva néhányan behúzott nyakkal közlekednek a politikai síkon. Ez is egy politikai manőver, ezzel is lehet előmenetelt biztosítani valakinek úgy, hogy másokat háttérbe szorítunk. Szokjunk hozzá. Ilyen a politika.
De ha ez a politikai izékavarás megszagosítja mindennapi életünket, akkor másként tevődnek fel a keresztkérdések.
A napokban érkezett a szerkesztőségbe Helz Tibor kanadai polgár levele, amely éppen azt bizonyítja, hogy a 20-ashoz hasonló kérdésekkel nemcsak egy-két politikai ellenfelet seprünk le a pályáról, hanem súlyosan csorbítjuk az egész erdélyi magyarság hitelét.
Emlékeztetőül: év elején Stork Antal alkalmi munkából élő (!) edmontoni esztergályos 250 dollárt gyűjtött Cseresznyés Pál számára. A Szabadság volt a közvetítő, a sajtónyilvánosságot használtuk garanciának, hogy az utolsó centig a címzettnek jut az összeg. A szabadulását váró politikai fogoly „tőkéjét” eddig csak ez a külföldi tétel gyarapította. Ígéretet kaptunk, hogy a gyűjtés folytatódik. De – és most idézünk a levélből: „az alapítványok körüli sikkasztások híre nem ösztönzi a jóakaró embereket az erszényük megnyitására. A fájdalmas és tisztázatlan pénzügyi manőverek nem segítik az adakozást. Szabadjon csak kettőt említeni, a Transsylvania Alapítványt (Ábrahám Dezsővel) és Szőcs Géza alapítványát. Az utóbbinál az RMDSZ SZKT-ja halogatja a tisztázás vagy elítélés tényének megállapítását.”
Ilyennek látszik Kanadából a 20-as kérdésfelvetés.
Kedves politikai ellenfelek, melyiküknek vétett Cseresznyés Pál?