Átmeneti végérvényesség
Szabadság, 1996. augusztus 22., VIII. évfolyam, 195. szám
Hogy mi mindenre lehet használni az alapszerződést, azt egyelőre meg sem próbáljuk összeszámolni, de annyi bizonyos, hogy a magyarellenességre hajlamos pártok hét bőrt nyúznak le róla. Tagadásának ürügyén a mester (a polgármester) naponta szerepel a tévéadások ama bizonyos részében, a sajtó szintén bizonyos – nagyobbik – fele pedig egyre fiatalosabb és szemölcsmentesebb arcképének mellékleteként közli vicces nyilatkozatait, amelyekkel például továbbképzésre küldi az államelnök közeli munkatársait. Természetesen a nagyobbik testvér-kormánypárt is ráhajt annak bizonyítására, hogy éppen ellenkezőleg, a mester téved, mert az alapszerződés elsősorban román érdeket védelmez...
Hát ebben nem kételkedünk. Sőt, hajlunk arra a sejtelemre, hogy csak román érdeket védelmez. De az azért enyhén szólva túlzás, hogy bizonyos román érdekeknek végérvényesen érvényt szerez.
Tekintettel nagyköveti képzettségére, nem ajánlunk filozófiai továbbképzést az elnöki szóvivőnek. Hiábavaló, hiszen ő most is tudja, hogy a végtelen fogalmával nem szabad dobálózni. Mert mit kezd az alapszerződéssel, ha majd kihűl a Nap? Azután is érvényes marad a határvonal az Alföldön? A politikában pedig még látványosabbak a változások. Főleg térségünkben. Elég csupán arra figyelmeztetni, hogy az 1918-as gyulafehérvári határozat kisebbségvédelmi ígéreteit az 1922-es alkotmányban meg sem említik. És ahelyett, hogy a nagyhatalmak előtt vállalt kötelezettségek elfelejtését agyonhallgatnák, még dicsekednek is vele, mondván, hogy a kollektív jogoktól már akkor eltiltották a nemzeti kisebbségeket – végérvényesen –, amikor Európában nem számoltak 1201-ig.
Szűkebb környezetünkben a végérvényesség viszonylagosságára számtalan más példa is akad. Elég csak arra célozni, hogy Marx, Engels, Lenin, Ceauşescu műveiben nemrégiben még végérvényesen győzött a szocializmus városon és falun egyaránt.
A távolabbi politikai jövőbe tekintve, megint csak kétséges lehet a végérvényesség érvényessége. Felbukkanhat egy újabb erdélyi iskolairányzat, amely feltételezésekkel bebizonyítja, hogy kétezer egynéhány évvel ezelőtt a fáraó unokahúga megfordult ezen a tájon, és utódai méltán óhajtják az egyesülést. És akkor a végérvényesen leszögezett határ mindkét oldalán indiai muzsikára járják a helyben topogóst (már akkor itt voltak, amikor még forró volt a talaj). Vagy Kína európai gyarmataivá válhat mindkét ország. Ki tudja? Ha valaki egykor megmutatta volna egy longobárd köztársasági elnöki szóvivőnek Eurázsia mai térképét, az így háborgott volna: Mit akar megetetni velem, uram, amikor a gepidákkal éppen most véglegesítettük végérvényesen a gyepűt?!
Nagyon jól tudja ezt az elnöki szóvivő, nem hiába járt nagyköveti iskolába. Hogy mégis ilyen határozottan állítgatja a végérvényességet, annak gyakorlati oka és haszna lehet: ha az alapszerződés legalább november 3-ig végérvényes, az neki elég. Azután jöhet az özönvíz. 2000-ig. A következő választásokig.
Akkor megint lehet végérvényesen alapszerződni.
Hát ebben nem kételkedünk. Sőt, hajlunk arra a sejtelemre, hogy csak román érdeket védelmez. De az azért enyhén szólva túlzás, hogy bizonyos román érdekeknek végérvényesen érvényt szerez.
Tekintettel nagyköveti képzettségére, nem ajánlunk filozófiai továbbképzést az elnöki szóvivőnek. Hiábavaló, hiszen ő most is tudja, hogy a végtelen fogalmával nem szabad dobálózni. Mert mit kezd az alapszerződéssel, ha majd kihűl a Nap? Azután is érvényes marad a határvonal az Alföldön? A politikában pedig még látványosabbak a változások. Főleg térségünkben. Elég csupán arra figyelmeztetni, hogy az 1918-as gyulafehérvári határozat kisebbségvédelmi ígéreteit az 1922-es alkotmányban meg sem említik. És ahelyett, hogy a nagyhatalmak előtt vállalt kötelezettségek elfelejtését agyonhallgatnák, még dicsekednek is vele, mondván, hogy a kollektív jogoktól már akkor eltiltották a nemzeti kisebbségeket – végérvényesen –, amikor Európában nem számoltak 1201-ig.
Szűkebb környezetünkben a végérvényesség viszonylagosságára számtalan más példa is akad. Elég csak arra célozni, hogy Marx, Engels, Lenin, Ceauşescu műveiben nemrégiben még végérvényesen győzött a szocializmus városon és falun egyaránt.
A távolabbi politikai jövőbe tekintve, megint csak kétséges lehet a végérvényesség érvényessége. Felbukkanhat egy újabb erdélyi iskolairányzat, amely feltételezésekkel bebizonyítja, hogy kétezer egynéhány évvel ezelőtt a fáraó unokahúga megfordult ezen a tájon, és utódai méltán óhajtják az egyesülést. És akkor a végérvényesen leszögezett határ mindkét oldalán indiai muzsikára járják a helyben topogóst (már akkor itt voltak, amikor még forró volt a talaj). Vagy Kína európai gyarmataivá válhat mindkét ország. Ki tudja? Ha valaki egykor megmutatta volna egy longobárd köztársasági elnöki szóvivőnek Eurázsia mai térképét, az így háborgott volna: Mit akar megetetni velem, uram, amikor a gepidákkal éppen most véglegesítettük végérvényesen a gyepűt?!
Nagyon jól tudja ezt az elnöki szóvivő, nem hiába járt nagyköveti iskolába. Hogy mégis ilyen határozottan állítgatja a végérvényességet, annak gyakorlati oka és haszna lehet: ha az alapszerződés legalább november 3-ig végérvényes, az neki elég. Azután jöhet az özönvíz. 2000-ig. A következő választásokig.
Akkor megint lehet végérvényesen alapszerződni.