Vesszenek a régi burzsujok, hogy éljenek az újak!
Szabadság, 1996. augusztus 22., VIII. évfolyam, 195. szám
Nyilatkozatháború a legfőbb politikai ellenfelek között
Kampányelőzetes ízelítőként nyilatkozatháború tört ki a Román Társadalmi Demokrácia Pártja és a Romániai Demokratikus Konvenció között. Az RTDP – Adrian Năstasénak a tévé főműsorában való főszereplésével alátámasztva – figyelmezteti a választókat, hogy mekkora veszély leselkedik az országra és annak szegényebb többségére, ha a novemberi választások után a konvenció veszi át a kormányzást. Emil Constantinescunak egy amerikai újságban megjelent interjújára utalva, a nagyobbik kormánypárt az alkotmány megsértésének szándékával vádolja a konvenciót, azt állítván, hogy választási győzelme esetén átadja a hatalmat Mihály királynak.
Egyúttal azzal is vádolják Emil Constantinescut, hogy őszintébb pillanataiban a volt háztulajdonosoknak teljes vagyon-visszaszolgáltatást ígért, azokban az esetekben pedig, amelyekben ez lehetetlen, mert a buldózer eltüntette az ingatlanokat, busás kártérítést helyezett kilátásba. Adrian Năstase feltette a kérdést: milyen pénzből? Emil Constantinescu az adófizetők zsebére ígérget tekintélyes kártérítést – hangzott a súlyos szentencia, amelytől a mostani nehéz időkben valóban megborzong a szegény ember, és hirtelenjében nem gondol arra, hogy adójából most is luxusvillákban terpeszkednek valakik, akik nem az illető ingatlanok jogos tulajdonosai, és ugyanazok a valakik olyan luxusautókban furikáznak, amelyek egységárából több tíz régi háztulajdonost kártalaníthatnának.
A konvenció elnöke és államelnökjelöltje feltűnő idegességgel fogadta a mesterien időzített választási dorongot, jelezve, hogy régebbi nyilatkozatát most szedték elő, amikor a jelenlegi hatalom megijedt a helyhatósági választásokon elszenvedett kudarcért. (A módszer a kolozsváriak számára rendkívül ismerős: 1992-ben a „közszolgálati” tévé hetekig mélyen elhallgatta az akkori magyar honvédelmi miniszter egyik kiforgatható nyilatkozatát, majd Funar megválasztatása érdekében kampánycsendben közvetítette.) Emil Constantinescu elsősorban a királyság visszaállításával kapcsolatos rágalmakat igyekszik tisztázni, mondván, hogy ha ő elnök lesz, nem fog hatalmával visszaélni. A királyt hazaengedi ugyan, mert Romániában született és joga van itt élni, de nem ülteti azonnal a trónra, hanem ha a parlament igényli, elrendeli a monarchia visszaállítására vonatkozó népszavazást.
A helyzet kísértetiesen hasonlít az 1989-es fordulat utáni állapothoz, amikor a korábbi „urak” féltették hatalmukat a régi urak visszatérésétől, ezért azzal ijesztgették a népet, hogy azok, akik nem ették velünk a szójásszalámit, csak kizsákmányolást, nyomort zúdítanak az országra. Akkor ez a diverzió jól működött. De mostanig az átlagpolgár rájöhetett, hogy ennél nagyobb szegénységet egyik fajta úri réteg sem teremthetett volna. Az ellenzék válasza azonban most is olyan vérszegény, mint 1990 elején volt, tehát a küzdelem kimenetele továbbra is kétesélyes.
Kampányelőzetes ízelítőként nyilatkozatháború tört ki a Román Társadalmi Demokrácia Pártja és a Romániai Demokratikus Konvenció között. Az RTDP – Adrian Năstasénak a tévé főműsorában való főszereplésével alátámasztva – figyelmezteti a választókat, hogy mekkora veszély leselkedik az országra és annak szegényebb többségére, ha a novemberi választások után a konvenció veszi át a kormányzást. Emil Constantinescunak egy amerikai újságban megjelent interjújára utalva, a nagyobbik kormánypárt az alkotmány megsértésének szándékával vádolja a konvenciót, azt állítván, hogy választási győzelme esetén átadja a hatalmat Mihály királynak.
Egyúttal azzal is vádolják Emil Constantinescut, hogy őszintébb pillanataiban a volt háztulajdonosoknak teljes vagyon-visszaszolgáltatást ígért, azokban az esetekben pedig, amelyekben ez lehetetlen, mert a buldózer eltüntette az ingatlanokat, busás kártérítést helyezett kilátásba. Adrian Năstase feltette a kérdést: milyen pénzből? Emil Constantinescu az adófizetők zsebére ígérget tekintélyes kártérítést – hangzott a súlyos szentencia, amelytől a mostani nehéz időkben valóban megborzong a szegény ember, és hirtelenjében nem gondol arra, hogy adójából most is luxusvillákban terpeszkednek valakik, akik nem az illető ingatlanok jogos tulajdonosai, és ugyanazok a valakik olyan luxusautókban furikáznak, amelyek egységárából több tíz régi háztulajdonost kártalaníthatnának.
A konvenció elnöke és államelnökjelöltje feltűnő idegességgel fogadta a mesterien időzített választási dorongot, jelezve, hogy régebbi nyilatkozatát most szedték elő, amikor a jelenlegi hatalom megijedt a helyhatósági választásokon elszenvedett kudarcért. (A módszer a kolozsváriak számára rendkívül ismerős: 1992-ben a „közszolgálati” tévé hetekig mélyen elhallgatta az akkori magyar honvédelmi miniszter egyik kiforgatható nyilatkozatát, majd Funar megválasztatása érdekében kampánycsendben közvetítette.) Emil Constantinescu elsősorban a királyság visszaállításával kapcsolatos rágalmakat igyekszik tisztázni, mondván, hogy ha ő elnök lesz, nem fog hatalmával visszaélni. A királyt hazaengedi ugyan, mert Romániában született és joga van itt élni, de nem ülteti azonnal a trónra, hanem ha a parlament igényli, elrendeli a monarchia visszaállítására vonatkozó népszavazást.
A helyzet kísértetiesen hasonlít az 1989-es fordulat utáni állapothoz, amikor a korábbi „urak” féltették hatalmukat a régi urak visszatérésétől, ezért azzal ijesztgették a népet, hogy azok, akik nem ették velünk a szójásszalámit, csak kizsákmányolást, nyomort zúdítanak az országra. Akkor ez a diverzió jól működött. De mostanig az átlagpolgár rájöhetett, hogy ennél nagyobb szegénységet egyik fajta úri réteg sem teremthetett volna. Az ellenzék válasza azonban most is olyan vérszegény, mint 1990 elején volt, tehát a küzdelem kimenetele továbbra is kétesélyes.