Kivárni – arany
Szabadság, 1996. augusztus 16., VIII. évfolyam, 190. szám
Amennyire gyorsan megírták szakértői szinten azt a fránya alapszerződést, miután korábban számtalan ceruzát tövig rágtak, éppen olyan villámszerűen kaptak szárnyra az első állásfoglalások. És mindegyik olyan meggyőzőnek tűnik, hogy azt sem tudjuk, merre kapkodjuk a fejünket.
A magyar ellenzéki pártok megdöbbenéssel veszik tudomásul, hogy a magyar tárgyalófél engedményt tett a román hatalomnak a romániai magyar kisebbség hátrányára.
Azt a betyár...! – hördülnénk fel, ha nem előzött volna meg Funar, aki szerint hazaárulás történt az Európa Tanácsi 1201-es ajánlása elfogadásával. Namármost: ha valami Funarnak kellemetlen, és a magyar ellenzéki pártoknak sem rokonszenves, akkor valami súlyos félreértés forog fenn.
Hát segítsen már valaki!
Kolumbán Gábor, a Hargita Megyei Tanács elnöke szerint kár volt most sikerélményhez juttatni a nagyobbik kormánypártot, mert ebből választási tőkét kovácsol.
Végre! Egy találat a szeg fején!
Ám Ion Diaconescu parasztpárti elnök, aki nem szokott Iliescunak szurkolni, üdvözli az előrelépést az alapszerződés ügyében, mert az csapást mérhet a legszélsőségesebb pártra, a Román Nemzeti Egységpártra.
Áhá! Szóval ezért nem tetszik Funarnak!
Hát akkor jöjjön az egységpárt által követelt népszavazás az alapszerződés ügyében, mi egy emberként, pontosan, szépen, mint a csillag megy a választások egén...
Állj! Ez a fajta logika egyszer már becsapott. A helyhatósági választások idején is azt mondogattuk, hogy mindegy ki jön, csak Funar menjen. És mi lett belőle? Amikor nem bírtak vele, vagy nem is akarták lebírni, benne hagytak a pácban. Most is megtörténhet, hogy a nagyobbik kormánypárt a magyar kormánytól kicsikart kompromisszummal választási tőkét akar magának szerezni, választókat csalogatva át a rokonoktól, többek között az RNEP táborából, ám ha ez nem sikerül, az sem tragédia számára. Megmarad egy látszólag állandóan követelőző, valójában hűséges szövetségesnek, és az alapszerződés is összefércelődött valahogy.
Kétségeinktől gyötrődve, szívesen kapaszkodnánk a támpontba, hogy Amerikának tetszik a fejlemény. De Amerikának a helyhatósági választásokon is tetszett a gondolat Funar félreállításáról, és megint ott vagyunk, ahol a part szakad: mi lett a nagykövet kolozsvári nyilatkozatából? Egyáltalán: mi látható ebből a kuszaságból olyan távolról?
Tehát csak abban lehetünk biztosak, hogy az alapszerződés mostani fejleménye körül semmi sem biztos. Úgyhogy egyelőre egyetlen állásfoglalás dicséretére hajlunk: az alapszerződés szövegének szakértői véglegesítése után az RMDSZ vezetősége egy-két nap haladékot kért a dokumentum megszerzésére és tanulmányozására.
A magyar ellenzéki pártok megdöbbenéssel veszik tudomásul, hogy a magyar tárgyalófél engedményt tett a román hatalomnak a romániai magyar kisebbség hátrányára.
Azt a betyár...! – hördülnénk fel, ha nem előzött volna meg Funar, aki szerint hazaárulás történt az Európa Tanácsi 1201-es ajánlása elfogadásával. Namármost: ha valami Funarnak kellemetlen, és a magyar ellenzéki pártoknak sem rokonszenves, akkor valami súlyos félreértés forog fenn.
Hát segítsen már valaki!
Kolumbán Gábor, a Hargita Megyei Tanács elnöke szerint kár volt most sikerélményhez juttatni a nagyobbik kormánypártot, mert ebből választási tőkét kovácsol.
Végre! Egy találat a szeg fején!
Ám Ion Diaconescu parasztpárti elnök, aki nem szokott Iliescunak szurkolni, üdvözli az előrelépést az alapszerződés ügyében, mert az csapást mérhet a legszélsőségesebb pártra, a Román Nemzeti Egységpártra.
Áhá! Szóval ezért nem tetszik Funarnak!
Hát akkor jöjjön az egységpárt által követelt népszavazás az alapszerződés ügyében, mi egy emberként, pontosan, szépen, mint a csillag megy a választások egén...
Állj! Ez a fajta logika egyszer már becsapott. A helyhatósági választások idején is azt mondogattuk, hogy mindegy ki jön, csak Funar menjen. És mi lett belőle? Amikor nem bírtak vele, vagy nem is akarták lebírni, benne hagytak a pácban. Most is megtörténhet, hogy a nagyobbik kormánypárt a magyar kormánytól kicsikart kompromisszummal választási tőkét akar magának szerezni, választókat csalogatva át a rokonoktól, többek között az RNEP táborából, ám ha ez nem sikerül, az sem tragédia számára. Megmarad egy látszólag állandóan követelőző, valójában hűséges szövetségesnek, és az alapszerződés is összefércelődött valahogy.
Kétségeinktől gyötrődve, szívesen kapaszkodnánk a támpontba, hogy Amerikának tetszik a fejlemény. De Amerikának a helyhatósági választásokon is tetszett a gondolat Funar félreállításáról, és megint ott vagyunk, ahol a part szakad: mi lett a nagykövet kolozsvári nyilatkozatából? Egyáltalán: mi látható ebből a kuszaságból olyan távolról?
Tehát csak abban lehetünk biztosak, hogy az alapszerződés mostani fejleménye körül semmi sem biztos. Úgyhogy egyelőre egyetlen állásfoglalás dicséretére hajlunk: az alapszerződés szövegének szakértői véglegesítése után az RMDSZ vezetősége egy-két nap haladékot kért a dokumentum megszerzésére és tanulmányozására.