Ki szolgálja az ország javát?
Szabadság, 1996. augusztus 5., VIII. évfolyam, 180. szám
Nagyvárad illedelmesen fogadta a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójának részvevőit. A városközponti hídjavítás miatt terelőtábláktól megzavart közlekedésű településen a rendőrség nagy erőkkel biztosította a forgalomirányítást, és amikor a stadion környékét ellepték a parkoló személygépkocsik meg buszok, csak magyarországi és távolabbi kocsikat engedett a rendezvény színhelyének közelébe.
Kolozsvári rendszámú autót a vasútállomás térségébe vagy még távolabbra irányítottak, feltételezve, hogy nem tévedünk el „hazai pályán”. Talán nem is jöttünk volna zavarba, ha a piac környékén egy széles utat nem barikádoznak el aragázpalackokkal az „átmeneti” ellátási nehézségek ellen tiltakozó nagyváradiak. Amint azonban megtudták, hova igyekszünk, a tüntetők – románok és magyarok – készségesen elmagyarázták, hogyan közelíthetjük meg a legrövidebb úton a stadiont.
A kép kereksége érdekében elébe kell vágnunk a kronologikus eseménybeszámolónak: Mihai Sturza polgármester és Mihai Ban megyei tanácselnök a köszöntőkben a helyhatóság örömét, büszkeségét fejezte ki, hogy a világtalálkozó révén Nagyvárad híressé válik a nagyvilágban. Ez a gondolat egybecsengett Tőkés László igehirdetésének egyik kitételével, amely szerint jó fényt vet Romániára, demokratikus rendszerére a III. Magyar Református Világtalálkozó feltételeinek biztosítása, és az, hogy annak házigazdája a Romániai Református Egyház lehet.
Ezzel szemben hogyan tükrözte az eseményt a közszolgálati tévé legfőbb hírműsora? Lorántffy Zsuzsanna szobrával kezdte, pedig annak felavatására csak augusztus 6-án kerül sor. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy 1940-ben ugyanerről a helyről a bevonuló magyar hatalom ledöntötte Eminescu szobrát. A hírforrást a tévé nem jelöli meg, de a Ziua napilapból megtudhatjuk, hogy az illető a Szocialista Munkapárt Bihar megyei sajtótitkára. Bizonyára van annyira szavahihető, mint a szocializmus... Az előfutam után a tévébemondó csípősen megjegyezte, hogy a Duna tévé „talált időt” a világtalálkozó helyszíni közvetítésére. Miért kellett volna keresgélnie az időt? Hiszen elsősorban erre találták ki: az összmagyarság életének, eseményeinek tükrözésére. A hírműsor szerkesztője továbbá fennakadt azon, hogy bizonyos térséget „úgynevezett” Partiumként emlegettek a világtalálkozón, és elhallgatták, hogy a Királyhágó melléki Református Egyházkerület Romániában van. A világtalálkozó dokumentumaiban ezzel szemben csakis Romániai Református Egyházról, a III. Magyar Református Világtalálkozó romániai megrendezéséről olvashatunk.
És mellesleg: nekünk eszünkbe sem jutna „úgynevezett” Besszarábiának nevezni azt a bizonyos térséget...
A világtalálkozó nagyváradi megnyitó ünnepségén többször elhangzott: a romániai reformátusok jót akarnak Romániának, és a világtalálkozó romániai megrendezése egymagában jószolgálat, míg a gáncsoskodók rossz színben tüntetik fel az országot. A közszolgálati televízió irányítói, alapállásának megszabói a választási tőkekovácsolás és az ország külföldi megítélésének javítása közül szokásuk szerint az előbbit választották.
Kolozsvári rendszámú autót a vasútállomás térségébe vagy még távolabbra irányítottak, feltételezve, hogy nem tévedünk el „hazai pályán”. Talán nem is jöttünk volna zavarba, ha a piac környékén egy széles utat nem barikádoznak el aragázpalackokkal az „átmeneti” ellátási nehézségek ellen tiltakozó nagyváradiak. Amint azonban megtudták, hova igyekszünk, a tüntetők – románok és magyarok – készségesen elmagyarázták, hogyan közelíthetjük meg a legrövidebb úton a stadiont.
A kép kereksége érdekében elébe kell vágnunk a kronologikus eseménybeszámolónak: Mihai Sturza polgármester és Mihai Ban megyei tanácselnök a köszöntőkben a helyhatóság örömét, büszkeségét fejezte ki, hogy a világtalálkozó révén Nagyvárad híressé válik a nagyvilágban. Ez a gondolat egybecsengett Tőkés László igehirdetésének egyik kitételével, amely szerint jó fényt vet Romániára, demokratikus rendszerére a III. Magyar Református Világtalálkozó feltételeinek biztosítása, és az, hogy annak házigazdája a Romániai Református Egyház lehet.
Ezzel szemben hogyan tükrözte az eseményt a közszolgálati tévé legfőbb hírműsora? Lorántffy Zsuzsanna szobrával kezdte, pedig annak felavatására csak augusztus 6-án kerül sor. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy 1940-ben ugyanerről a helyről a bevonuló magyar hatalom ledöntötte Eminescu szobrát. A hírforrást a tévé nem jelöli meg, de a Ziua napilapból megtudhatjuk, hogy az illető a Szocialista Munkapárt Bihar megyei sajtótitkára. Bizonyára van annyira szavahihető, mint a szocializmus... Az előfutam után a tévébemondó csípősen megjegyezte, hogy a Duna tévé „talált időt” a világtalálkozó helyszíni közvetítésére. Miért kellett volna keresgélnie az időt? Hiszen elsősorban erre találták ki: az összmagyarság életének, eseményeinek tükrözésére. A hírműsor szerkesztője továbbá fennakadt azon, hogy bizonyos térséget „úgynevezett” Partiumként emlegettek a világtalálkozón, és elhallgatták, hogy a Királyhágó melléki Református Egyházkerület Romániában van. A világtalálkozó dokumentumaiban ezzel szemben csakis Romániai Református Egyházról, a III. Magyar Református Világtalálkozó romániai megrendezéséről olvashatunk.
És mellesleg: nekünk eszünkbe sem jutna „úgynevezett” Besszarábiának nevezni azt a bizonyos térséget...
A világtalálkozó nagyváradi megnyitó ünnepségén többször elhangzott: a romániai reformátusok jót akarnak Romániának, és a világtalálkozó romániai megrendezése egymagában jószolgálat, míg a gáncsoskodók rossz színben tüntetik fel az országot. A közszolgálati televízió irányítói, alapállásának megszabói a választási tőkekovácsolás és az ország külföldi megítélésének javítása közül szokásuk szerint az előbbit választották.