Felelősök márpedig nincsenek
Szabadság, 1996. június 27., VIII. évfolyam, 147. szám
Körülbelül 99,99 százalékkal kisebb tömegsikere volt a Felelősök névsorolvasásának, mint a Választópolgári névsorolvasásnak. Első felhívásunk megjelenésének napján a megadott időpontban megcsörrent a telefon és napokig szinte szünet nélkül jelezték olvasóink a szavazói tartózkodás okait, többen a név és lakcím megjelölésével vállalva a felelősséget saját mulasztásuk iránt. Ezzel szemben a felelősök nem tülekedtek kinyilvánítani saját felelősségük iránti felelősségüket.
Ezek szerint mindenki jól, politikailag négy évvel érettebben, az 1992-ben tanúsított leleményességet messze túlszárnyalva dolgozott:
• a tagdíjbeszedők ebben a döntő évben gyakrabban felkeresték az RMDSZ-tagokat, hogy elbeszélgethessenek a szavazás fontosságáról, és hogy szapora látogatásaik ne tűnjenek tolakodásnak, bevezették a tagdíj havi két részletben való törlesztését;
• a körzetelnökök megkettőzött figyelemmel szemelték ki a jelölteket, nem káderosztályi, hanem nyugati mintára a szomszédoktól diszkréten érdeklődtek karakterükről, nehogy a szavazás előtt két nappal derüljön ki róluk feleségsanyargatás vagy nómenklatúrista múlt és jövő;
• a megyei vezető testület tagjai rendszeres időközönként elemezték a választási kampánytevékenységet, tapasztalat- és információszerzés érdekében pedig megfigyelőket küldtek minden más párt sajtóértekezleteire, vagy legalább elolvasták a sajtótudosításokat;
• a megyei elnökség és kampánystáb a képességeit meghaladó döntések meghozatalában menetrendszerűen igényelt segítséget az országos vezetőség és kampánystábtól, amely, amikor az egyik polgármesterjelölt azt követelte, hogy az RMDSZ ugorjon utána a kútba, testületileg beiratkozott az úszótanfolyamra;
• az országos ügyvezető elnökség mindent elkövetett a megyei szervezet falainak erősítéséért – megyéiben él a szövetség. Mélyen átgondolt taktikai okokból omlásveszélyre csak választások után, az SZKT-n mutatott rá a médiafelelős.
Minden úgy pergett, mint a számítógépes rajzfilmeken?
De akkor mitől siralmas az eredmény?
Még tehetnénk egy kísérletet. Meghirdethetnénk az objektív nehézségek sorakozóját. Fogadjunk, hogy a felelősök első között sorolnák a rajtuk kívül – főleg másokban – rejlő okokat.
És most komolyra fordítva: sokat remélünk a másfél hét múlva Kolozsváron sorra kerülő tanácskozástól: beismerést, tényfeltárást, új választási stratégiát, és nem úgymond európai némaságot. Ha pedig folytatódik a legkisebb, legkönnyebben elpáholható bűnbakok keresgélése, sajnálattal könyveljük el, hogy a kolozsvári helyhatósági választási kudarc nem mindenkit ébresztett a valóságra. De idő nem lesz a kesergésre. Meg kell ráznunk magunkat, mert közeleg a november. Meg kell kezdeni az újraépítkezést a tagdíjfizetőktől felfelé. Akik átérzik felelősségüket.
Ezek szerint mindenki jól, politikailag négy évvel érettebben, az 1992-ben tanúsított leleményességet messze túlszárnyalva dolgozott:
• a tagdíjbeszedők ebben a döntő évben gyakrabban felkeresték az RMDSZ-tagokat, hogy elbeszélgethessenek a szavazás fontosságáról, és hogy szapora látogatásaik ne tűnjenek tolakodásnak, bevezették a tagdíj havi két részletben való törlesztését;
• a körzetelnökök megkettőzött figyelemmel szemelték ki a jelölteket, nem káderosztályi, hanem nyugati mintára a szomszédoktól diszkréten érdeklődtek karakterükről, nehogy a szavazás előtt két nappal derüljön ki róluk feleségsanyargatás vagy nómenklatúrista múlt és jövő;
• a megyei vezető testület tagjai rendszeres időközönként elemezték a választási kampánytevékenységet, tapasztalat- és információszerzés érdekében pedig megfigyelőket küldtek minden más párt sajtóértekezleteire, vagy legalább elolvasták a sajtótudosításokat;
• a megyei elnökség és kampánystáb a képességeit meghaladó döntések meghozatalában menetrendszerűen igényelt segítséget az országos vezetőség és kampánystábtól, amely, amikor az egyik polgármesterjelölt azt követelte, hogy az RMDSZ ugorjon utána a kútba, testületileg beiratkozott az úszótanfolyamra;
• az országos ügyvezető elnökség mindent elkövetett a megyei szervezet falainak erősítéséért – megyéiben él a szövetség. Mélyen átgondolt taktikai okokból omlásveszélyre csak választások után, az SZKT-n mutatott rá a médiafelelős.
Minden úgy pergett, mint a számítógépes rajzfilmeken?
De akkor mitől siralmas az eredmény?
Még tehetnénk egy kísérletet. Meghirdethetnénk az objektív nehézségek sorakozóját. Fogadjunk, hogy a felelősök első között sorolnák a rajtuk kívül – főleg másokban – rejlő okokat.
És most komolyra fordítva: sokat remélünk a másfél hét múlva Kolozsváron sorra kerülő tanácskozástól: beismerést, tényfeltárást, új választási stratégiát, és nem úgymond európai némaságot. Ha pedig folytatódik a legkisebb, legkönnyebben elpáholható bűnbakok keresgélése, sajnálattal könyveljük el, hogy a kolozsvári helyhatósági választási kudarc nem mindenkit ébresztett a valóságra. De idő nem lesz a kesergésre. Meg kell ráznunk magunkat, mert közeleg a november. Meg kell kezdeni az újraépítkezést a tagdíjfizetőktől felfelé. Akik átérzik felelősségüket.